Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-12-22 / 51. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

9

A nagy munkában sem feledkeztek meg jubleumuk alkalmával Nt. Csutoros Elekné elnöknöjöki-Ől és Ozsváth Ferenc titkárjukról, kik öt éven át fáradhatatlanul dolgoztak azon, hogy virágzóvá fejlesszék az egyletet; mindkettőjüket kedves ajándékkal lepték meg.

Az 1000 terítékes banketthez ez ünnepély alkalmával, de mindenkor is az Ízletes ennivalókat Török Miklósáé, özvegy Szaniszló Jánosné, Lakatas Józsefné, Tóth Józsefné, ifj. Szaszák Istvánná Simon Józsefné Tomsa Vilmosné asszonyok főzték. Én nem dicsérem őket, elég dicsőség az, hogy nekik alig maradt kóstolóba; — pedig bőven volt mindenből.

A banketten a felszolgálást az ifjúsági egylet tagjai látták el közmegelégedésre.

Még csak annyit,hogy ez ünnepély fénye, melege körülölelte Nt. Csutoros Eleket, az egyház lelkipásztorát, ki immár 25 éve teljesiti a szó nemes értelmében kötelességét nemcsak az amerikai reformátusság hanem az egész magyarság javának munkálására. Az ő munkásságának méltatása nem e szűk tudósítás keretei közzé, sem az én kislátókörü elmém és gyarló toliamra való, hanem, akik vele egy mesgyén járták a közélet tövises útjait hosszabb időn át.

Hálaadás napján buzgó hála szakadt fel az egek Urához a West Sidei Reformátusok leikéből. Szivük vágya megvalósult. Együtt van: a templom a felnőttek részére, otthon az ifjúságnak, iskola a gyermekeknek. Lakozzék benne a szeretet, béke, és e kettőből fakadt boldogság mindnyájunk számára.

Király Imre.

*) A REFORMÁTUSOK LAPJA eljuttatta a szép ünnepély alkálmából üdvözletét a buzgóságban, áldozatkészégben tündöklő gyülekezethez, és a méltán népszerű, kiváló lelkipásztorhoz. Az Űr áldó kegyelme legyen nyájjal és pásztorral to- vábbat is. Szerk.

DIÁKÉLET LANCASTERBEN.

Különös érzés újév kezdetén állani, különös helyzet új életet kezdeni. Szeptember a diákok új éve s az idei szeptember itt többünknek új életet is jelentett.

Pittsburghban találkoztam egy barátommal, hogy Lancasterbe induljunk tanulni. Mindketten régen s messze elhagytuk az iskola padjait. Elég időnk volt a tervezgetésre, találgatásra s mi kiváncsiak is voltunk az amerikai diákéletre, igy egész nap boldog tervezgetésekkel futottuk vonatunkkal a mértföldeket, mint kisdiák korunkban Magyarországon. Ott sem voltak még akkor oly hamar befuthatok a határok!

Megérkezve legelőször abban a jóleső meglepetésben részesültünk, hogy magyar fiuk vártak reánk az állomáson, ami szerencsésen megszabadított bennünket attól a nem kellemes gondtól, hogy ke- resgetésekkel vesződjünk s azt is jelentette még ezenkívül, hogy mindjárt megérkezésünk napján otthon éreztük ma gunkat oly városban, melyet azelőtt sohasem láttunk. Ismerkedés, kérdezőskö- dések és kész volt a barátság, ami sehol sincs oly hamar kész, mint diákok között.

A város maga oly kedves, oly megkapó, hogy megpróbálni sem merem leimi, mert leírásomban csak veszítene szépségéből.

Az iskola nem egy épületből, hanem épület csoportokból áll. Az épületeket magas fák környezik, mint hűséges őrzők; leveleik a messziről jött szellőkkel súgnak össze megtudni, mi történik a nagyvilágban s közölni, mi történik a tantermekben ?

Mostanában szokatlan dolgokról beszélhetnek. Már második éve, hogy az angolon kívül idegen fiuk sajátos zengésű nyelve is felhangzik naponként a három ősrégi angol iskolában; theológián, kollégiumban és akadémián. Magyar fiuk sietnek osztályaikba, hogy megtanulják itt, ami megtanulható s majd künn az

életben önmagukat felküzdve, nemzetüket is felemeljék.

Kicsiny még ez a mi csapatunk, tavaly tizen voltak, az idén tizenhatan vagyunk. Hisszük, hogy jövőre többen leszünk, s az tán még többen.

Nem könnyű a mi munkánk. Azok, akik Magyarországon kezdtük iskoláinkat, az angol nyelvvel, azok akik itt kezdték, a magyar nyelvvel küzdenek. Mert nem csupán angolul, de magyar nyelven, magyar tanteremben, magyar tanártól is tanulhatunk itt. Nagyobb jelentőségű tény ez, hogyssm könnyen el lehetne siklani felette. Megkapó és felemelő látni, hogy mennyire akarnak tudni magyarul közülünk azok, akik itt születtek, vagy itt nevelkedtek s akiknek nye'vüktől sok szép magyar szó, sok szép törekvés sokszor fo- nákosan nyer kifejezést, de tanulnak és napról-napra jobban beszélnek magyarul.

Vannak közöttünk olyanok, akik már az élet küzdelmeiből tértek vissza az iskolába. Egyik közülünk családjától vált meg, másik feleségét és kis gyermekét küldte vissza Magyarországba, harmadik ugyancsak külön él családjától.

Nem kis dolog, nem játék ez; nagy áldozatnak nem maradhat el jutalma.

Nem hiányzik itt a szorgalom, mindnyá jan tanulni jöttünk ide. — A legfőbb nehézség, a nagy probléma nekünk, tanulni akaró magyar fiuknak az anyagi kérdés, a szegénység volt. De ez sem feltétlen akadály már a tanulni vágyó magyar diákoknak.

Az elmúlt nyáron roppant munkát végzett a mi tanárunk. Ötezer mértföldes utat tett meg, hogy felrázza a magyarul érző sziveket, hogy tegyék meg kötelességüket a jobb jövendővel szemben: segítsék a tanulni akaró magyar diákokat: tegyék lehetővé tanulásukat. És a magyar szivek megérezték, hogy ez nekik legnagy szerűbb kötelességük és cselekedetük.

És most ezzel a segítéssel sokan tanulunk olyanok, akik máképen nem tanulhatnánk. Köszönet mindazoknak, akik hozzájárultak egy jobb jövő felépítéséhez.

Be akarok még számolni röviden arról, hogy az idén is folytatja működését a már tavaly megalakult Széchényi Társaság, mely irodalmi továbbképezésre fektet sújt; a körrel kapcsolatban magyar könyvtárt, magyar múzeumot és énekkart is szerveztünk; továbbá ez éven is megalakult a Bethlen Gábor Kör, melyet lel- készi pályára készülő ifjak alapítottak^ hogy ismereteiket a vallási, és egyházi téren gyarapithassák.

Csak pár szót még arról a hitről, mely itt mindnyájunkat áthat: mi megvagyunk győződve, hogy az a jobb jövő, amelyet minden magyar áhitattal óhajt, már elindult felénk s úgy érezzük, hogy nekünk, amerikai magyar diákoknak nagy részünk lesz ennek a jobb jövőnek a felépítésében. Ez az érzés acélositja kitartásunkat, ez a tudat irányítja törekvéseinket.

Krónikás.----o—o---FAIRPORT, 0.

Lelkész: Nt. Krivulka Károly.

Ünnepi ist. tiszteletek rendje:

Dec. 23-án advent utólsó vasárnapján reggel 10 kor ist. tisztelet.

Dec. 23-án este 7 órától a gyermekek karácsonyfa ünnepélye.

Dec. 24-én hétfőn este előkészületi imaóra.

Dec. 25-én délelőtt 10 tői karácsonyi istenitisztelet és Úrvacsora osztás.

D. u. 2 órától hálaadó istenitisztelet.

Dec. 26-án karácsony másodnapján este 7 órakor ünnepet bezáró ist. tisztelet.

Dec. 31-én évet bezáró istenitisztelet.

1924 január 1-én újévi istenitisztelet d. e. 10 kor és délután 2-kor.

Esküvő'. Virágokkal gazdagos feldíszített fényes ünnepség keretében esküdtek egymásnak örök hűséget Szabó István és Szabó Erzsiké painesvillei lakosok. Az esküvőt a menyasszony házánál gazdag lakodalmi vacsora követte. Az ifjú pár Drakes-Congóra utazott rövid látogatásra.

Egyházi bazár. Egyházunk karácsonyi bazárja közel $200.00 dollárt jövedelmezett.

Ratyu bál. A Református Ifjúságikor újév napjának estéjén 6 órától kezdődó- leg nagyszabású Batyu hált rendez. Már eddig is nagy az érdeklődés a bál iránt, me'v első a maga nemében Fairporton. A1 ki+űnő zenét Brenkács János 6 tagú zenekara fogja szolgáltatni. Ha kitűnően akar mulatni és agyon akarja magát nevetni, jöjjön el a batyu bálba.

EDWARK JAMAS egyedüli óra javitó e vidéken.

Olcsón és jutányosán elvégez minden elvállalt munkát.

Cor. Central & Boulew. str. ALPHA, N. J.