Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-12-22 / 51. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 9 A nagy munkában sem feledkeztek meg jubleumuk alkalmával Nt. Csutoros Elekné elnöknöjöki-Ől és Ozsváth Ferenc titkárjukról, kik öt éven át fáradhatatla­nul dolgoztak azon, hogy virágzóvá fej­lesszék az egyletet; mindkettőjüket ked­ves ajándékkal lepték meg. Az 1000 terítékes banketthez ez ünne­pély alkalmával, de mindenkor is az Íz­letes ennivalókat Török Miklósáé, özvegy Szaniszló Jánosné, Lakatas Józsefné, Tóth Józsefné, ifj. Szaszák Istvánná Si­mon Józsefné Tomsa Vilmosné asszonyok főzték. Én nem dicsérem őket, elég dicső­ség az, hogy nekik alig maradt kóstoló­ba; — pedig bőven volt mindenből. A banketten a felszolgálást az ifjúsági egylet tagjai látták el közmegelégedésre. Még csak annyit,hogy ez ünnepély fé­nye, melege körülölelte Nt. Csutoros Ele­ket, az egyház lelkipásztorát, ki immár 25 éve teljesiti a szó nemes értelmében kötelességét nemcsak az amerikai refor­mátusság hanem az egész magyarság ja­vának munkálására. Az ő munkásságá­nak méltatása nem e szűk tudósítás kere­tei közzé, sem az én kislátókörü elmém és gyarló toliamra való, hanem, akik vele egy mesgyén járták a közélet tövises út­jait hosszabb időn át. Hálaadás napján buzgó hála szakadt fel az egek Urához a West Sidei Refor­mátusok leikéből. Szivük vágya megva­lósult. Együtt van: a templom a felnőt­tek részére, otthon az ifjúságnak, iskola a gyermekeknek. Lakozzék benne a sze­retet, béke, és e kettőből fakadt boldog­ság mindnyájunk számára. Király Imre. *) A REFORMÁTUSOK LAPJA el­juttatta a szép ünnepély alkálmából üd­vözletét a buzgóságban, áldozatkészégben tündöklő gyülekezethez, és a méltán nép­szerű, kiváló lelkipásztorhoz. Az Űr áldó kegyelme legyen nyájjal és pásztorral to- vábbat is. Szerk. DIÁKÉLET LANCASTERBEN. Különös érzés újév kezdetén állani, kü­lönös helyzet új életet kezdeni. Szeptem­ber a diákok új éve s az idei szeptember itt többünknek új életet is jelentett. Pittsburghban találkoztam egy bará­tommal, hogy Lancasterbe induljunk ta­nulni. Mindketten régen s messze elhagy­tuk az iskola padjait. Elég időnk volt a tervezgetésre, találgatásra s mi kiván­csiak is voltunk az amerikai diákéletre, igy egész nap boldog tervezgetésekkel futottuk vonatunkkal a mértföldeket, mint kisdiák korunkban Magyarországon. Ott sem voltak még akkor oly hamar befut­hatok a határok! Megérkezve legelőször abban a jóleső meglepetésben részesültünk, hogy magyar fiuk vártak reánk az állomáson, ami sze­rencsésen megszabadított bennünket at­tól a nem kellemes gondtól, hogy ke- resgetésekkel vesződjünk s azt is je­lentette még ezenkívül, hogy mindjárt megérkezésünk napján otthon éreztük ma gunkat oly városban, melyet azelőtt so­hasem láttunk. Ismerkedés, kérdezőskö- dések és kész volt a barátság, ami sehol sincs oly hamar kész, mint diákok között. A város maga oly kedves, oly megkapó, hogy megpróbálni sem merem leimi, mert leírásomban csak veszítene szépségéből. Az iskola nem egy épületből, hanem épület csoportokból áll. Az épületeket magas fák környezik, mint hűséges őr­zők; leveleik a messziről jött szellőkkel súgnak össze megtudni, mi történik a nagyvilágban s közölni, mi történik a tan­termekben ? Mostanában szokatlan dolgokról beszél­hetnek. Már második éve, hogy az ango­lon kívül idegen fiuk sajátos zengésű nyelve is felhangzik naponként a három ősrégi angol iskolában; theológián, kol­légiumban és akadémián. Magyar fiuk sietnek osztályaikba, hogy megtanulják itt, ami megtanulható s majd künn az életben önmagukat felküzdve, nemzetüket is felemeljék. Kicsiny még ez a mi csapatunk, tavaly tizen voltak, az idén tizenhatan vagyunk. Hisszük, hogy jövőre többen leszünk, s az tán még többen. Nem könnyű a mi munkánk. Azok, akik Magyarországon kezdtük iskoláinkat, az angol nyelvvel, azok akik itt kezdték, a magyar nyelvvel küzdenek. Mert nem csupán angolul, de magyar nyelven, ma­gyar tanteremben, magyar tanártól is ta­nulhatunk itt. Nagyobb jelentőségű tény ez, hogyssm könnyen el lehetne siklani felette. Megkapó és felemelő látni, hogy mennyire akarnak tudni magyarul közü­lünk azok, akik itt születtek, vagy itt ne­velkedtek s akiknek nye'vüktől sok szép magyar szó, sok szép törekvés sokszor fo- nákosan nyer kifejezést, de tanulnak és napról-napra jobban beszélnek magyarul. Vannak közöttünk olyanok, akik már az élet küzdelmeiből tértek vissza az iskolá­ba. Egyik közülünk családjától vált meg, másik feleségét és kis gyermekét küldte vissza Magyarországba, harmadik ugyan­csak külön él családjától. Nem kis dolog, nem játék ez; nagy ál­dozatnak nem maradhat el jutalma. Nem hiányzik itt a szorgalom, mindnyá jan tanulni jöttünk ide. — A legfőbb ne­hézség, a nagy probléma nekünk, tanulni akaró magyar fiuknak az anyagi kérdés, a szegénység volt. De ez sem feltétlen akadály már a tanulni vágyó magyar diá­koknak. Az elmúlt nyáron roppant munkát vég­zett a mi tanárunk. Ötezer mértföldes utat tett meg, hogy felrázza a magyarul érző sziveket, hogy tegyék meg köteles­ségüket a jobb jövendővel szemben: se­gítsék a tanulni akaró magyar diákokat: tegyék lehetővé tanulásukat. És a magyar szivek megérezték, hogy ez nekik legnagy szerűbb kötelességük és cselekedetük. És most ezzel a segítéssel sokan tanulunk olyanok, akik máképen nem tanulhatnánk. Köszönet mindazoknak, akik hozzájárul­tak egy jobb jövő felépítéséhez. Be akarok még számolni röviden arról, hogy az idén is folytatja működését a már tavaly megalakult Széchényi Társa­ság, mely irodalmi továbbképezésre fek­tet sújt; a körrel kapcsolatban magyar könyvtárt, magyar múzeumot és énekkart is szerveztünk; továbbá ez éven is meg­alakult a Bethlen Gábor Kör, melyet lel- készi pályára készülő ifjak alapítottak^ hogy ismereteiket a vallási, és egyházi téren gyarapithassák. Csak pár szót még arról a hitről, mely itt mindnyájunkat áthat: mi megvagyunk győződve, hogy az a jobb jövő, amelyet minden magyar áhitattal óhajt, már elin­dult felénk s úgy érezzük, hogy nekünk, amerikai magyar diákoknak nagy részünk lesz ennek a jobb jövőnek a felépítésében. Ez az érzés acélositja kitartásunkat, ez a tudat irányítja törekvéseinket. Krónikás.----o—o---­FAIRPORT, 0. Lelkész: Nt. Krivulka Károly. Ünnepi ist. tiszteletek rendje: Dec. 23-án advent utólsó vasárnapján reggel 10 kor ist. tisztelet. Dec. 23-án este 7 órától a gyermekek karácsonyfa ünnepélye. Dec. 24-én hétfőn este előkészületi ima­óra. Dec. 25-én délelőtt 10 tői karácsonyi is­tenitisztelet és Úrvacsora osztás. D. u. 2 órától hálaadó istenitisztelet. Dec. 26-án karácsony másodnapján este 7 órakor ünnepet bezáró ist. tisztelet. Dec. 31-én évet bezáró istenitisztelet. 1924 január 1-én újévi istenitisztelet d. e. 10 kor és délután 2-kor. Esküvő'. Virágokkal gazdagos feldíszí­tett fényes ünnepség keretében esküdtek egymásnak örök hűséget Szabó István és Szabó Erzsiké painesvillei lakosok. Az es­küvőt a menyasszony házánál gazdag la­kodalmi vacsora követte. Az ifjú pár Drakes-Congóra utazott rövid látogatás­ra. Egyházi bazár. Egyházunk karácsonyi bazárja közel $200.00 dollárt jövedelme­zett. Ratyu bál. A Református Ifjúságikor újév napjának estéjén 6 órától kezdődó- leg nagyszabású Batyu hált rendez. Már eddig is nagy az érdeklődés a bál iránt, me'v első a maga nemében Fairporton. A1 ki+űnő zenét Brenkács János 6 tagú ze­nekara fogja szolgáltatni. Ha kitűnően akar mulatni és agyon akarja magát ne­vetni, jöjjön el a batyu bálba. EDWARK JAMAS egyedüli óra javitó e vidéken. Olcsón és jutányosán elvégez minden el­vállalt munkát. Cor. Central & Boulew. str. ALPHA, N. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom