Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-09-01 / 35. szám

2

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

Mint pocahontasi lelkészt érte ötét az etheli bá - nyatársulat vezetősége részéről a meghívás, hogy fogadná el a telep ref. magyarságának lelki gondozását. És ő, ment oda, hova a kötelesség hivó szava őtet elhívta. A felajánlott lelkészi állást azonban csak azzal a feltétellel fogadta el, ha a gyülekezet szerves alkotó részévé lesz a Ref. Church in the U. S. nek! íme, a lelkipásztor hűsége, loyalismus ahoz a hitfelekezethez, a melynek szolgálatában ő már 20 esztendőt eltöltött. Kovács Endre lelkészt senki nem kényszeritette arra, hogy e gyülekezetei a Ref. Churchhoz kapcsolja, — ő maga

is, meg egyháza is maradhatott volna “független,” — ha ez neki úgy tetszik, — de ő érezte, hogy ezzel törvényen kívüli állapotba helyezné azt a gyülekezetei, melynek gondozásáért, sorsáért Isten emberek előtt ő a felelős, — ezért választotta azt az utat, melynek végén nem éri sem csalódás, sem veszteség a gyülekezetét.

Üdvözöljük a derék lelkipásztort — a gyülekezetnek elöljáróit, minden rendű és rangú tagjait, — s tisztelettel köszöntjük a magyarok áldozatkész, meleg szívű barátját, Mr. Kent bányatársulati Superintendenst!

t'P®

HETI KRITIKA.

A KÜLFÖLDI KAPCSOLAT.

A mi fajunk egyedül álló faj. Rokonságunk is alig van, azok a népek, amelyeket a tudósok rokonainknak mondanak nagyon távol állanak tőlünk. Pedig a rokonság, a faji összetartozandóság sokszor nagyon hasznos az egyes fajokra, egyes nemzetekre.

Ha nincsennek faji, nyelvi hatalmas összeköttetéseink: vannak hatalmas számmal hitben való testvéreink, akik megalkották, az úgynevezett Alliance of the Reformed Churches, holding the P resbyterian System nevű szövetséget. Ennek a szövetségnek 35 millió tagja van. A 35 millió tag között ott van a mi magyar református egyházunk is. Ott vagyunk mi is, akik akár a Presbyterian, akár a Reformed Churchhoz tartozunk.

A Szövetségnek a keleti ága, az európai ág, most tartotta gyűlését Zürichben, Zwinglinek a városában. A gyűlés reánk magyarokra nézve azért fontos, mert még egyetlen gyűlésen sem volt a mi egyházunk olyan hatalmasan képviselve, mint ezen a gyűlésen, amelyen csakugyan tevékeny, munkás részt vettek azok a képviselők, akik nem csak Csonka Magyarország református egyházat, hanem az elszakadt részekben lakozó reformátusokat is képviselték.

Az a hatalmas képviselet, amely ezen a gyűlésen megjelent, a legnagyobb tanúbizonyság mi mellettünk, akik épen azért kerestük a kapcsolatokat az amerikai kálvinista egyházakkal, mert tudtuk, hogy azokban a nehéz időkben, amelyek reánk szakadtak csak úgy tudunk megállani, ha azok segítségére támszkodhatunk, akik testvéreink a hitben.

Ezeket a kapcsolatokat kereste egyházunk s nekünk nem volt szabad másként cselekednünk, mint ahogy anyaszentegyházunk érdekei parancsolták! Minden öntudatos magyar reformátusnak, aki át tudja érezni a magyarországi és az elszakadt részeken élő testőreinknek a helyzetét: arra kell törekednie, hogy ezeket a külföldi kapcsolatokat mind erősebbé tegyük.

TISZTÜL A HELYZET.

Olvassuk a lapok tudósításaiból, hogy azok a magyar református egyházak, amelyek nem fogadták el a tiffini egyezményt gyűlést tartottak Trentonban, ahol

kimondották, hogy egy egyházmegye kebelében egyesülnek.

Helyesen van. Ezzel is tisztul a helyzet. Most már legalább tudni fogjuk, hogy melyik egyház, melyik egyházmegyéhez tartozik. Minden esetre az az első lépés a kibontakozás felé, ha nevén nevezzük a gyermeket.

A gyűlés által hozott resolutio megemlíti, hogy az uj egyházmegye békeségben kíván élni minden más egyházi szervezettel: de ha valaki meg merné támadni az uj szervezkedést: úgy azt minden erővel készek megvédelmezni.

Ugyan ezt mondjuk mi is. Ha van valakinek joga ahoz, hogy független egyház megyei szervezetben éljen: bizonyos, hogy nekünk is van jogunk ahoz, hogy azt a részt tartsuk jobbnak, amelyet nagy érdekek és fontos szempontok miatt választottunk.

Azt már egyszer egész világosan, minden részre haj lás nélkül meg kell állapítanunk, hogy a támadók soha sem mi voltunk. Mi csupán a védelemre szorítkoztunk, de a védelem nekünk is lelkiismeretbeli kötelességünk volt.

A független szervezkedés-bár szerintünk nem vezet célra__még is j óbb, mint az eddigi bizonytalanság.

Reméljük, hogy ez a szervezkedés nem álarc az episko- pális egyházhoz való átmeneteinek a takargatására! Ha az lenne, épenugy fel kellene szólalnunk ellene, mint azt eddig tettük, mert ez nem lenne más, mint a mit ismételten megmondottunk: hitcsere.

Éhez is joga van akárkinek: de tessék nyíltan és őszintén bevallani a hitcserét is! (Rovatvezető.)

REFORMÁTUSOK ÉS AZ EPISCOPÁLISTÁK?

Azon félrevezetett ref. hittestvéreink, kik egyes különczködő lelkészek agitácziója folytán az episcopál hitfelekezet karjai közzé vetették magukat, és azok a volt magyar ref. lelkészek is, kik a tiszta cálvinista hitfelekezetek lekicsinylésével és kigúnyolásával a félpápista episcopálista hitfelekezet dicsőítésében találták eddig minden gyönyörűségüket: talán egy kissé kiábrándulnak érzelmeikből, ha figyelmesen elolvassák az angol egyházi lapok közleményeit, híradásait azokról az egyházi tanácskozásokról, a melyek mostanában Angolországban az episcopális felekezet kebelében tartattak.

Az angol püspöki egyház világszerte nevetség tárgya azon eredménytelen erőfeszítése miatt, mellyel Roma tetszését megnyerni próbálja. Hitczikkelyeinek kereteit úgy kiszélesítette már, hogy oda egész kön-