Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-08-18 / 33. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. tó és képesítő bizonyítványt, épenugy mint azelőtt! A konvent pedig, illetve annak a külügyi bizottsága, és elnöksége nem olyan emberek, akik egyik nap egyik féle képen, — a másik nap másik féleképen gondolkodjanak! A konvent a legmagasabb fokú erkölcsi testület, ahol tagokban és az egész testületben a legtisztább erkölcsi felfogás a kormányzó! Nem csak az adott szó szentsége, hanem az Írás kötelező volta is teljes biztosíték arra nézve, hogy nem lesz egyetlen egy magyar lelkész sem, akit a konvent más felekezet- hez, mint a Reformed Churchhöz és esetleg ezen keresztül a Presbytrian Churchhöz engedne el! Nincsen azért senkinek sem semmi oka az idegességre ! Komoly, odaadó munkával és mindenek felett szeretettel kell meggyőzni ami testvéreinket arról, hogy a függetlenkedés: ebben az esetben önzés, mert az erősebb testvér nem akar a kisebb testvérnek az életéről tudni sem. Az pedig, hogy a független egyházak a Protestáns Episkopális egyházzal társulnak: fából csinált vaskarika. Fotográfiák az életből. Kedves olvasó! Az alanti torz-életképekről feljegyzett vonások bizonyára érdekelni fognak tégedet is. Egyik magyarlakta telepen meghalt egy derék 21 éves református vallásu ifjú s mikor a temetésre került a sor a lelkipásztor kíséretében megjelentek az egyház, az egyletek és magánosok százai. A temetési aktus azonban nem vehette kezdetét, mert a koporsó körűi 10-12 “önkéntes” női csoport, az úgynevezett “rózsafűzér zsolozsmázott” fülsiketítő tónusával. A hivatalosok eltűrték a hívatlanok tolakodását. Három hét múlva ugyanennek az ifjúnak “lelkinyugodalmáért misét szolgáltattak” a helybeli róm. cath. templomban. A mélyen sulytott özvegy anya igen gazdaságosan bánt mindig a saját egyházával szemben, de az egy “engesztelő mise árát” egy összegben lefizette. Ezt csak azért említjük itt fel, mert nem ez volt az első eset, amikor a magokat büszkén reformátusoknak vallók a babonáskodással társultak. Ellenben ha ezen a magyar telepen egy róm. cath. halott kerül, annak temetése alkalmából zúgni kell a reformátusok kis és nagy harangjainak, mert hát... “jóbarátok a hátramaradottak” így szokták azt az ó hazába is...mondogatják az “értelmesebbek.” Ha valaki itt...vegyes házasságban éL.ott sem születni, de sem meghalni nem tanácsos. A házasság- kötés csaknem lehetetlenség, ha véletlenül református vallásu az egyik fél. A szokott oldalról rendesen megtörténik a beavatkozás. A honnan nagyobb a nyomás, rendesen odafordúl a vélemény. Hivatalosan szót emelni nem tanácsos, mert akkor rendesen a reformátusok közűi kerül ki az, a ki még a tiszteletest is kioktatja! Hiányzik a keresztyéni öntudat, jó Ízlésre pedig gondolni sem mer senki, leginkább tehát suttogásban merül el az egész eset. A nagy gerincztelenségben mindig azoké a győzelem, a honnan vállalták az excluzivi- tásnak propagálását. Egy alkalommal ez a propaganda csoport “megtérített” egy ref. ifjút “az egyedül üdvözítő hitre,” persze a four is kioktatta, hogy csak menjen bátran, hiszen “csakis ott láthatja meg a vallást, nem kell ott tanulással gyötörni magát.” Egyszer el ment. Többet soha. Az ifjú azonban erőszakos halállal múlt ki nem rég. Eltemették a cath. szertartás szerint a “szentelt földbe”...persze a református templom harangjai hirdették a gyászt legjobban. A temetés után nagy nyugtalanság támad az élők között s átveszi szerepét a babona. “Hazajár mert éhes!” mondják a kik mindent tudnak. Nagy közvacsorát rendeznek hát, melyen az úgynevezett “menyaszony tánc” volt a fő programpont. Eltelik egy éjjel a legféktelenebb tivornyával fűszerezve a cath. parochián, a hol egy vándor kálvinista is jelen van. Száz dollárnál több a haszon. Most már csak nyugodhat...a szegény. Még most sem!? Ennek a szerencsétlen halállal kimúlt ifjúnak tetemeit hat hónappal később hozzátartozói éjjnek idején fel- ásatják és átviszik a reformátusok temetőjébe s ott nyugszik békében. Az élők pedig elhallgattak. Be kár volt...azaz, hogy kár volt a sirbolygatókat békében hagyni. Egy budapesti lap jun. 15 számában olvassuk, hogy “Ézsi István őcsényi református polgárembert, a ki miután az idei urnapi körmenet alkalmával a saját háza előtt elhaladó körmenet közeledtére nem akarta levenni a kalapját, a csendőrök megverték és letartóztatták.” Atyámfiái! ne tévelyegjetek, az Isten nem csu- fcltatik meg! Ili Történetek. |f| Rovatvezető: NL Ujlaky Ferencz loraini ref. leikést.. A BIBLIA. Ide s tova 18 esztendeje lesz már annak, hogy egy kora tavaszi estén beállított lakásomra egy kopott, egyszerű ruhás ember. Tisztességtudóan megkérdezte, hogy jó helyen jár e? Ide utasítottak, mert hogy tiszteletes profeszor uram protestáns, tehát magyar ember. Mi járatban van kigyelmed? Keserves állapotba jutottam. Lejöttünk sokad magammal a Tisza mellől a csatorna építéshez kubikosnak, hát hiszen volt is kereset a múlt nyáron meg az őszön, a télen is dolgozgattunk, még két oláhot is szerződtettünk talicskatöltögetőnek...egy kis pénzecskét is gyűjtöttünk...de a végén mégis keserves állapotba jutottunk. Meghalt egy hónappal ezelőtt az áldott jó feleségem, elvitte valami ezen a vidéken járatos nyavaja. Hat szép gyermekem volt, négy fiú meg két leányka az egyik fiamat, meg az egyik leányomat a múlt hétéi, temette el a vlaj kováéi rác pap, minthogy ezen a vidéken nincsenek a mi hitünkön levő emberek.
