Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-08-18 / 33. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 De csak hivattak doktort, mikor a gyermekek megbetegedtek ? Későn érkezett a harmadik faluból, segített volna ő jó szívvel, ámbátor, hogy ö meg német...és azt magyarázgatta, hogy költözzünk be a gyermekekkel a faluba a töltés aljából, mert hogy ott gabajitottunk valamelyes kunyhót. A bizony a földbe van be vágva, füstös is nagyon. Mióta meghalt a szegény asszony, a beteg gyerekekre csak a kissebb fiaim vigyáztak, hozattam én orvosságot is, de valami sárlakos betegségbe estek szegények, az aztán egynapon elvitte mind a kettőt. A mig a faluban voltunk a temetésen, valami átkozottak ki ásták a kunyhó oldalát, elvitték minden ruhánkat, edényünket, de még a szerszámjainkat is. A derék jó csendőrök biztatgattak ugyan, hogy majd elcsípik a tolvaj okát...magunk is kutatgattunk, de hát nem úgy megy itt, mint a Tisza mentén...nem járja itt a magyar szó. Nagy bajba estem, uram. Segítsen, az Isten szent nevére kérem! Jótállás, meg pénz kellene, hogy a rác (boltos adna ásót, talicskát meg bográcsot...aztán a többi beteg gyermeket is be kellene vinni a faluba, mert még mind nyáján elpusztulnak a kunyhóban. Elismerem hogy nagy bajban van kigyelmed, segíthetnék is rajta valamicskét, de lássa, a magunk fajta ember is, csak a mindennapira valót keresi meg. Aztán én kigyelmedet soha sem láttam eddig, nem ismerem, azt sem tudom, mind igaz e az, a mit elbeszélt ? Van e legalább valami Írása? Hogy mármint Írás? A bizony nem igen van. Minthogy nem vagyunk senki cselédjei, a jegyző űzném mondta, hogy olyan kellene, meg aztán vissza akartunk mi menni a múlt ősszel valamennyien. Azonban van nékem valamelyes Írásom, a mi igaz bizonyságot teszen. Az én emberem a bekecse zsebéből elővett egy vedlett tábláju, össze vissza ragasztott régi bibliát. A mikor legnagyobb vala az én nyomorúságom, ezt olvasgattuk a beteg feleségemmel, ez a könyv vigasztalt, ez adott reménységet...Itt hagynám zálogba. Mikor ezt mondotta, úgy vettem észre mintha a bozontos szemöldökök alól, pár könycsepp hullott volna a könyv táblájára. Kezembe vettem az ócska könyvet, a bibliát, mely én előttem is becses könyv, mint az igazság és szeretet kutforrása s megvizsgáltam alaposan. Volt biz az már vagy 90 esztendős, volt benne egy csomó imádság is bizonyos alkalmakra. A könyv előlapján többféle Írást találtam. A legfelső sorokban ez vala megírva, hogy Füzesi Nagy Pál anno 1830 házasságra lépett Kálosi Magdolnával. Megszólalt az én emberem, mikor ezen sorokat nézegettem. Az apám. ő még jómódú gazda volt Tiszaháton. Füzesi Nagy Jánosról 1838 ban az volt feljegyezve, hogy mint katona, a nagy vízkor sok ember életét mentette meg Pesten, medáliát is kapott meg pecsétes Írást. 1848 és 1849 bői sok volt a feljegyzés. “Dénes elesett Szent Tamásnál.” “Lászlót az oláhok verték agyon Vízaknánál.” “Domonkos Kossuth apánkkal ment ki. Törökországban halt el, úgy hirlett sorvadásban.” “Péter. 1850... (két sor irás kitörölve, keresztül húzogatva vastag vonásokkal) ...szerencsétlen véget ért.” • ’ Hát ide vájjon mi volt Írva? Megkövetem alássan, azt bizony felakasztották, mert agyonlőtt egy zsandárt, midőn a nagytiszteletü ur bujdosó honvédkapitány fiát akarták elfogni a faluban...de mégis resteljtik, hogy éppen felakasztották. Azt bizony sohase resteljék kigyelmetek, Sok derék, becsületes magyar emberrel megesett az a dolog abban az időben. Azután következett még egy csomó familiáris dolog, végül azoknak az elhalálozásáról szóló feljegyzés, kiket beszédünk elején emlegetett Nagy uram. Tétovázva szorongattam kezemben a bibliát, mely vedlett s rongyos volt a sok használattól s bizonyos átható füstszagot terjesztett. Sok éven át dugdosták, hol a mestergerendán, hol a bunda alatt, utoljára a füstös földalatti kunyhóban. Erre a könyvre, meg ezekre az írásokra csak adhat, tiszteletes uram. Tudja kigyelmed, 10, 15 forint nagy pénz...és ez a zálog?! Szégyeltem hangosan kimondani azt amit gondoltam. a zálog a mi reális gondolkodásunk szerint megér 2-3 krajcárt. Az én magyarom kérdői eg tekintett rám, majd felvetette szemeit a magasba s nagyot sóhajtott. Napsütötte, szép arcán ott láttam kifejezve a mi magyar népünk, a mi édes vérünk minden jellegzetes vonását... annyi becsületesség látszott azon az arcon, hogy előbbi gondolataim miatt pirulva mondtam: Én hiszek kigyelmednek, nem kell zálog! Menjünk a rác boltoshoz, vegyük meg ami kell. Alássan megköszönöm irántam való szives jóindulatát, de a biblia itt marad. Ha nem akarná...talán nem is fogadhatnám el jó lélekkel a segítséget. Nem engedi az én jó Istenem, hogy addig ne éljek, mig ki nem váltom. De ha mégis...akkor eljön érte a fiam, vagy az unokám...vagy aki meg marad utánunk. (Folytatása következik.) MÓRICZ DEZSŐ MEGHALT?! Fenntartással közöljük a newyorki ELŐRE szombati számában megjelent alábbi rövid híradást. Móricz Dezsó't Agyonlőtték. Egy hir szerint Móricz Dezső amerikai magyar református lelkészt, Móricz Zsig- mond öccsét, szóváltás közben egy földműves agyonlőtte. A floridai temetőben temették el. Móricz Dezső tudvalevőleg ref. papi hivatalt is viselt volt több éven keresztül, majd a déli államokban különböző vállalatok kezdésével próbált szerencsét. Mindenesetre kiváncsiak vagyunk tudni, hogy a haláláról elterjesztett hir a valóságon alapszik é ? Ábécéink Megjöttek. Bekötött magyar ÁBÉCÉK 25 centjével újra kaphatók lapunk Kiadóhivatalában. Rendeljen egyet és tanítsa meg gyermekét magyarul Írni olvasni. MINDEN Jó REFORMÁTUS CSALÁD RENDELJE MEG A REFORMÁTUSOK LAPJÁT.
