Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-08-18 / 33. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 De csak hivattak doktort, mikor a gyermekek megbetegedtek ? Későn érkezett a harmadik faluból, segített volna ő jó szívvel, ámbátor, hogy ö meg német...és azt magyarázgatta, hogy költözzünk be a gyermekekkel a faluba a töltés aljából, mert hogy ott gabajitottunk valamelyes kunyhót. A bizony a földbe van be vágva, füstös is nagyon. Mióta meghalt a szegény asszony, a beteg gyere­kekre csak a kissebb fiaim vigyáztak, hozattam én or­vosságot is, de valami sárlakos betegségbe estek sze­gények, az aztán egynapon elvitte mind a kettőt. A mig a faluban voltunk a temetésen, valami át­kozottak ki ásták a kunyhó oldalát, elvitték minden ruhánkat, edényünket, de még a szerszámjainkat is. A derék jó csendőrök biztatgattak ugyan, hogy majd elcsípik a tolvaj okát...magunk is kutatgattunk, de hát nem úgy megy itt, mint a Tisza mentén...nem járja itt a magyar szó. Nagy bajba estem, uram. Se­gítsen, az Isten szent nevére kérem! Jótállás, meg pénz kellene, hogy a rác (boltos adna ásót, talicskát meg bográcsot...aztán a többi beteg gyermeket is be kellene vinni a faluba, mert még mind nyáján elpusztulnak a kunyhóban. Elismerem hogy nagy bajban van kigyelmed, se­gíthetnék is rajta valamicskét, de lássa, a magunk fajta ember is, csak a mindennapira valót keresi meg. Aztán én kigyelmedet soha sem láttam eddig, nem is­merem, azt sem tudom, mind igaz e az, a mit elbeszélt ? Van e legalább valami Írása? Hogy mármint Írás? A bizony nem igen van. Minthogy nem vagyunk senki cselédjei, a jegyző űz­ném mondta, hogy olyan kellene, meg aztán vissza akartunk mi menni a múlt ősszel valamennyien. Azon­ban van nékem valamelyes Írásom, a mi igaz bizony­ságot teszen. Az én emberem a bekecse zsebéből elővett egy ved­lett tábláju, össze vissza ragasztott régi bibliát. A mikor legnagyobb vala az én nyomorúságom, ezt olvasgattuk a beteg feleségemmel, ez a könyv vi­gasztalt, ez adott reménységet...Itt hagynám zálogba. Mikor ezt mondotta, úgy vettem észre mintha a bozontos szemöldökök alól, pár könycsepp hullott vol­na a könyv táblájára. Kezembe vettem az ócska könyvet, a bibliát, mely én előttem is becses könyv, mint az igazság és szeretet kutforrása s megvizsgáltam alaposan. Volt biz az már vagy 90 esztendős, volt benne egy csomó imádság is bizonyos alkalmakra. A könyv előlapján többféle Írást találtam. A leg­felső sorokban ez vala megírva, hogy Füzesi Nagy Pál anno 1830 házasságra lépett Kálosi Magdolnával. Megszólalt az én emberem, mikor ezen sorokat né­zegettem. Az apám. ő még jómódú gazda volt Tiszaháton. Füzesi Nagy Jánosról 1838 ban az volt feljegyez­ve, hogy mint katona, a nagy vízkor sok ember életét mentette meg Pesten, medáliát is kapott meg pecsétes Írást. 1848 és 1849 bői sok volt a feljegyzés. “Dénes elesett Szent Tamásnál.” “Lászlót az oláhok verték agyon Vízaknánál.” “Domonkos Kossuth apánkkal ment ki. Törökor­szágban halt el, úgy hirlett sorvadásban.” “Péter. 1850... (két sor irás kitörölve, keresztül húzogatva vastag vonásokkal) ...szerencsétlen véget ért.” • ’ Hát ide vájjon mi volt Írva? Megkövetem alássan, azt bizony felakasztották, mert agyonlőtt egy zsandárt, midőn a nagytiszteletü ur bujdosó honvédkapitány fiát akarták elfogni a fa­luban...de mégis resteljtik, hogy éppen felakasztották. Azt bizony sohase resteljék kigyelmetek, Sok de­rék, becsületes magyar emberrel megesett az a dolog abban az időben. Azután következett még egy csomó familiáris do­log, végül azoknak az elhalálozásáról szóló feljegyzés, kiket beszédünk elején emlegetett Nagy uram. Tétovázva szorongattam kezemben a bibliát, mely vedlett s rongyos volt a sok használattól s bizonyos át­ható füstszagot terjesztett. Sok éven át dugdosták, hol a mestergerendán, hol a bunda alatt, utoljára a füstös földalatti kunyhóban. Erre a könyvre, meg ezekre az írásokra csak ad­hat, tiszteletes uram. Tudja kigyelmed, 10, 15 forint nagy pénz...és ez a zálog?! Szégyeltem hangosan kimondani azt amit gondol­tam. a zálog a mi reális gondolkodásunk szerint megér 2-3 krajcárt. Az én magyarom kérdői eg tekintett rám, majd felvetette szemeit a magasba s nagyot sóhajtott. Nap­sütötte, szép arcán ott láttam kifejezve a mi magyar népünk, a mi édes vérünk minden jellegzetes vonását... annyi becsületesség látszott azon az arcon, hogy előbbi gondolataim miatt pirulva mondtam: Én hiszek kigyelmednek, nem kell zálog! Menjünk a rác boltoshoz, vegyük meg ami kell. Alássan megköszönöm irántam való szives jóin­dulatát, de a biblia itt marad. Ha nem akarná...talán nem is fogadhatnám el jó lélekkel a segítséget. Nem engedi az én jó Istenem, hogy addig ne él­jek, mig ki nem váltom. De ha mégis...akkor eljön érte a fiam, vagy az unokám...vagy aki meg marad utá­nunk. (Folytatása következik.) MÓRICZ DEZSŐ MEGHALT?! Fenntartással közöljük a newyorki ELŐRE szombati számában megjelent alábbi rövid híradást. Móricz Dezsó't Agyonlőtték. Egy hir szerint Móricz Dezső amerikai magyar református lelkészt, Móricz Zsig- mond öccsét, szóváltás közben egy föld­műves agyonlőtte. A floridai temetőben temették el. Móricz Dezső tudvalevőleg ref. papi hi­vatalt is viselt volt több éven keresztül, majd a déli államokban különböző válla­latok kezdésével próbált szerencsét. Mindenesetre kiváncsiak vagyunk tud­ni, hogy a haláláról elterjesztett hir a valóságon alapszik é ? Ábécéink Megjöttek. Bekötött magyar ÁBÉCÉK 25 centjé­vel újra kaphatók lapunk Kiadóhivatalá­ban. Rendeljen egyet és tanítsa meg gyer­mekét magyarul Írni olvasni. MINDEN Jó REFORMÁTUS CSA­LÁD RENDELJE MEG A RE­FORMÁTUSOK LAPJÁT.

Next

/
Oldalképek
Tartalom