Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-05-05 / 18. szám
PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Publication Office: — 501 Manu’frs. bldg., Pittsburgh, Pa. Editors address: — Rev. A. Harsanyi, 607 Greenfield Ave. Pittsburgh, Pa. VOLUME XXIV. ÉVFOLYAM. 1 9 2 3 Máj 5. No. 18. Szám. Menny beszállt megváltó áldása. Az ó testamentum telve van ragyogó történetekkel, amelyben látjuk a kegyes pátriárkák atyai áldásokat hagytak örökül fiaikra és unokáikra. Mózes és Salamon áldást kértek az egész nemzetre. Jézus is az ő áldását hagyta örökségül kővetőinek. A Megváltó áldása kiterjed minden időre, hatása örök az emberiségre. Amig e földön járt, mindég csak áldást hintett, s boldogságot fakasztott. Utoljára újabb parancsolatot adott ne- kiek s aztán felemelvén kezeit megáldotta őket. A tanítványok az áldást nem vitték el, hogy szétszórják, hogy elhintsék a szenvedő emberek között, hanem az ő szemeiket az égbe függesztették, mígnem két férfiak föl nem költötték merengéseikből eme szavakkal: Galileabeli férfiak, mit állottok nézvén mennybe? Mintha csak mondotta volna nekiek, menjetek vissza az élet nyomorúságai közé, és várva dolgozzatok Jézus megjelenéséig. A Krisztus követése nem jelent szemforgatást, imamorzsolást, ábrándozást, nem a földi élet bíinei elől való gyáva menekülést. Sokak előtt a vallásosság jó részben csak mennyre függesztett szemekből áll. Eisern tudják képzelni, hogy az a leghatalmasabb erő. Nézzük csak miért volt az első keresztyének hite lángoló, bizonyságtétele jelekkel és csodákkal teljes, mi volt az oka, hogy a Jézus tanítása futótűzként terjedt a föld minden határain? Azért mert ők várva dolgoztak és várva imádkoztak. Ma az egynáz sem nem harcoló, sem nem diadalmaskodó. Elfeletkezünk Jézus szavairól “nem tudjátok mely órába jő el a ti Uratok.” Ha pedig nem tudjuk mikor jön el a Krisztus, akkor miért tétlenek a kezek, némák az ajkak, miért az égre függesztett szemek? A Krisztus mennybemenetele tanítja nekünk, hogy a földön fáradunk, csalódunk, szenvedünk, hordjuk a fájdalom keresztjét, kezünkbe tart juk a keserű poharat — de ég felé tekintve reménykedünk s ég felé vonz bizodalmunk. Mert tudjuk azt, hogy onnan felülről száll alá minden jótétemény és tökéletes ajándék. És ha Jézus áldó szere- tetével dolgozunk, akkor dolgozzunk nemcsak a magunk dicsőségére, hanem annak a dicsőségére aki akképen jő el, amiképen láttátok őt felmenni a mennybe. Boldogok az Urnák áldottai! Legyen ez a nap s életünk minden napja menny- bemenetele a mi lelkűnknek. Homestead, Pa. Horváth Sámuel ref. lelkész. LAPUNK UJ CZIME: 1234 WISCONSIN AVENUE, SOUTH HILL STA. Pittsburgh, Pa.
