Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-03-17 / 11. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

S

:******************************************* * *

I Az ur utat. 1

I *

********************************************

A MI HITÜNK FUNDAMENTOMA. ROVATVEZETŐ: Nt. Azary János daytoni ref. lelkész

(Asztali elmélkedések.)

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim seinmi- kéDen el nem múlnak. Luk. 21:33.

Idvezitőnknek eme kijelentése végtelen jóleső érzéssel és kimond hatatlan megnyugvással tölti el lelkünket. Jól esik tudnunk, hogy az élet keserves viszontagságai és változássai között az Isten igéje, a Jézus evangyélioma, amely út, Élet és Igazság, megáll még akkor is, ha ez a föld az emberek gonoszsága miatt megsemmisülne; jól esik tudnunk, hogy a Biblia, mely a mi hitünknek megdönthetetlen fundamentoma, örökéletű és annak igazságai, amelyek földi életünk után örökéletet biztosítanak a mi számunkra, az idők változásával és haladásával még fokozottabb erővel fogják hirdetni isteni eredetüket és halhatatlanságukat. S ez a tudat ad nekünk erőt az élet küzdelmeiben.

Vannak azonban, akik a bibliát, nem isteni eredetűnek, hanem az emberi ész szüleményének tartják, és mint ilyet a modem tudomány minden eszközével támadják, s szeretnék a lomtárba dobni, mint valami elavult dolgot, Ezek azok, akik az emberiségnek Istenbe vetett hitét alapjában támadják meg. S ez a vakmerő támadás ma már oly nagy mérveket öltött magára, hogy kitérnünk előle egykönnyen nem lehet és nem is szabad. Tegyük föl azért mi is a kérdést: Vájjon isteni eredetű-e a Biblia, vagy pedig emberi elmének a produkduma? S amilyen őszinte ez a kérdés, olyan őszinte lesz a feleletünk is.

Nem apologizálni akarunk mi e helyen, hiszen az idő elég hathatósan bebizonyította, hogy “az ég és a föld elmúlnak, de az Ur beszédei semmiképen el nem múlnak.” Azért Istennek öröklétű igazságait nem kell féltenünk senkitől. Azoknak nem árthat a világ, mert világosságuk mennyei fényből táplálkozik és alapjuk az égbe nyúlik vissza. És igy a bibliát, amelyet mi keresztyének isteni eredetűnek, tehát mennyei tudománynak tartunk, emberi tudomány nem fogja meg- dönteni soha. Ennek a fénye az Ur utain vezérli a hivő lelkeket

A tények egész halmazát lehetne felsoro Ini amellett, hogy a Biblia isteni eredetű, mennyei igazságokat tartalmazó könyv. Mi e helyen azonban csupán egy néhány olyan általános tényre hivatkozunk, amelyet a keresztyén vallásnak még a legkorlátoltabb elméjű ellenségei is könnyen megérthetnek. Mi igazságosak akarunk lenni ellenségeinkkel szemben; de ugyanezt tőlük is jogosan elvárjuk.

Azok a jellemek, akiknek szavai és tettei a bibliában vannak megörökítve, egy különálló, csaknem elszigetelt nemzetnek voltak a tagjai. Palesztinának, egy kicsiny tartománynak a határdombjai között éltek. Iskolai nevelésben, a mai értelemben véve, nem

részesültek; tudományos könyvtáraik nem voltak; tengereket járó gőzhajóik nem szeldelték a vizeket, hogy azokon világkörűli utakat tevén megismerkedtek volna a különféle nemzetek műveltségével; a távírók és drótnélküli telefonok nem léteztek, nem is szólván a nyomdákról és az újságírás technikájáról, amelyeknek eszközlésével rövid idő alatt megtudja az ember az egész világ híreit, az előző napnak fontos eseményeit. A tudomány sem hatolt be még akkor a Természet kebelébe és nem nyitotta fel annak gazdag tárházát; sem a mélységben fekvő kőzet alól, sem pedig a magasságban levő csillagok mögül nagyobb titkokat napfényre nem hozott.

Valóban a tudománynak nagyon silány tárházából kellett táplálkozniok a régi bibliairóknak a mai túdó- soknak kiapadhatatlan szellemi gazdagságával szemben. És mégis ezek a bibliai irók az élet problémáinak ezerféle titokzatos kérdéseivel, kezdve a világ teremtésétől egészen a sirontuli örökéletig, foglalkoztak és azokat meg is oldották. Kijelölték útját az emberi létnek, a bölcsőtől a sírig, és minden veszélyes pontnál egy-egy figyelmeztető jelzőt állítottak fel: megjósolták a világ Megváltójának a születését, és amikor a bibliának eme legnagyobb jelleme> Jézus, a bethlehe- mi jászolban megszületett, angyalok kara adta hirűl a világnak a mennyei Atya akaratát, mondván: “Békesség a földön és az emberekhez jóakarat.” Jézus nyitotta meg feltámadásával az örökélet kapuját és hirdette bátran mennyből hozott tudományát: “Aki én bennem hiszen, ha meghal is, él az.”

Olyan tények és igazságok ezek. amelyeknek állítását, isteni ihletés nélkül, gyarló ember nem merné szavakba önteni. Kellett lenni tehát egy felsőbb lénynek, isteni Léleknek, aki ezeket a mennyei igazságokat a régieknek megsugalta és a szivükbe oltotta.

Oh, hatalmas Isten,“Te vagy Ur mindeneken!”

Jézus születése óta, vagyis azon időtől kezdve, amikor a bibliának az igazságai határozott formában kezdtek kibontakozni, sok minden megváltozott. A világ haladását, az emberiség emelkedését és tökéletesedését senki sem tagadhatja. Sőt ezt maguk a biblia ellenségei is Darwin elméletének az alapján, a leghangosabban hirdetik. Az elmének a természeti erőkön való uralkodása csaknem teljes. Hámba fogta az ész a folyók rohamló zúgását, a szél üvöltő erejét, a villám sziporkázó áramlatát; megsokszorozta az emberi kar erejét és megadta a tömegnek azt a kényelmet, amelyről néhány századdal ezelőtt a legmódosabb ember sem mert volna álmodni. Kinyomozta a tudomány a különféle betegségeknek titokzatos okait és igy ezeknek a gyógyításával meghosszabbította magát az életet. (És vájjon ezek által mennyivel lett boldogabb az emberiség?!)

Tekintetbe véve tehát az emberiség szellemi fejlődését és tökéletesedését, valamint a mai tudomány százféle ágát és a találmányok ezerféle vívmányát: vájjon nem jogosan várhatjuk-e azt, hogy a mai kor embere, aki a bibliának és a kér. vallásnak ellenségévé lett, nagyobb, boldogitóbb és üdvösségesebb tanokat hirdessen, s a bibliánál jobb üzenetet tartalmazó köny vet tudjon Írni és kiadni, mint azt régente tették, ami