Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-17 / 11. szám
PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Publication Office: — 501 Manu’frs. bldg., Pittsburgh, Pa. Editors address: — Rev. A. Harsanyi, 607 Greenfield Ave. Pittsburgh, Pa. VOLUME XXIV. ÉVFOLYAM. 1 9 2 3 Márcz 17. No. 11. Szám. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja számára: Irta: Nt. Ujlaky Ferencz loraini ref. lelkész. Sejtelmes készülődések, csodálatos lehetőségek korában élünk. Nyugtalansággal, valami elkövetkezőnek várásával van telitve a lélek. Akár csak az utolsó estén, ott a Jeruzsalemi felsőházban és a Gecsemáné kertjében. A Krisztus közöttünk levő testének, a mi református egyházunknak is meg kell látnia azt a mit Krisztus látott, hogy, a Gecsemáné kert bokrai közt felcsillan az ellenség fáklyájának fénye, a fák közzül előbukban a botokkal, fegyverekkel ellátott tömeg, hogy Jézus életére törjön. Nem látjuk-e, hogy sok elsőszülöttségi jogát, apáinak drága örökségét, református hitét, egy tál lencséért, hiúságért, feltűnési vágyért, könnyelműen eladott Ézsau, vagy áruló Judás áll egy-egy szekta, vagy pedig hitetlen, istentelen szervezet élén és vezeti az utána menőket, mint Judás a Gecsemáné kertjében, vezeti az ellen, a kit megtagadott, elárult, Krisztusa és apáinak vallása ellen? Más csoport fáklyájának fénye is megcsillan, kat- holikusok egymásután hozzák ki az óhazából a kitünően képzett papokat. Nem látjuk-e a nagy feladatokat, a melyeket be kell tölteni egyházunknak, mert azok betöltését elvárja tőle a Krisztus, elvárja a világ, elvárják saját hívei? Nem érezziik-e azt a nagy felelőséget, a mi azzal jár, hogy reformátusok és magyarok vagyunk? A nagy feladatok, a körülölelő ellenséges áramlatok közzül hozzád megy az egyház, református testvérem! Megy, mint a Krisztus ment tanítványai hoz. Úgy talál-e téged egyházad, mint Jézus Simont ? aludva? Mily szomorúság csendül ki a kérdésből: “Simon, alszol?” (Márk 14.) “Hát nem bírtál egy óráig vigyázni?” Nem csinált Simon égbe kiáltó bűnt. Csak aludt. Csak nem érzett együtt Mesterével. Csak magára hagyta. Nem volt segítségére küzdelmében. Csak közönyös volt és elhalasztotta a segítés alkalmát. “Simon, alszol?” Ref. testvérem, ma, a mikor égető szüksége van egyházadnak minden tagjára, tagjainak hitére, együtt munkálkodására, szüksége van te reád, te pedig alszol? A mikor mindenki mozog körülötted, bánt téged, bántja Megváltódat, döngeti egyházad falait, terjeszti a hitetlenséget, vagy tévhitet,-te pedig alszol? “Simon, alszol?” nem bírsz vigyázni? lelkedet a nem törödömség szállta meg? Térj magadhoz drága Sión! Serkenj fel a ki alu- szol és felragyog néked a Krisztus! Pezsdíiljön meg a vér petyhüdt, elernyedt tagjaidban és állj oda Krisztusod és egyházad mellé! Serkenj fel és a ránk következő felséges ünnep napokon tégybizonyságot hitedről. Menj el az Isten házába és köss szövetséget az Úrral a szent vendégségben! Vidd el szeretteidet, hívogass, kényszerits elmenni mindeneket. Legyen az elkövetkező ünnep, az egybesereglett hívek sokasága, hite, buzgósága, a Krisztussal egyesülése a szent vacsorában, legyen bizonyságtétel hited és ébren léted mellett! “Simon, alszol?” az a kérdés égessen, nyugtalanítson, a mikor hallod Urad hivó szavát és nem felelsz. “Simon, alszol?” Nem bírtál vigyázni? Hát nem számíthatok rád? Számithat-e te reád olvasóm? Számithat-e megváltód? egyházad? Vagy pedig “alszol, Simon?” SIMON,— ALSZOL?
