Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-02-11 / 6. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

5

áttérni az episkopális hitre. Pedig ennek minden áron meg kell történni. Kijelentik tehát, hogy nem lesz áttérés. Ami lesz, az csak olyan pro forma féle átvevési axtus lesz, amit nem kell komolyan venni. Hogy őket, a papokat, újra fogják az episkopális püspökök konfirmálni, meg újra fogják szentelni, meg a templomokat is mind át kell szentelni, meg hogy nékik a pápista egyház legfőbb tanát, az apostoli megbízatást, el kel fogadni, meg aztán kálvinista szertartáskönyvüket el kell vetni s az episkopális egyház törvényeinek megfelelő újat kell készíteni, meg hogy ezután a ti gyermekeite- keiteket az episkopális püspök fogja konfirmálni, meg hogy keservesen gyűjtött egyházi vagyonotokat a püspök kezébe fogjátok letenni még pedig úgy, hogy el nem adhatjátok, sőt még csak kölcsönt sem vehettek fel rá a püspök írásbeli engedélye nélkül, meg azután hogy ősi kálvinista hitcikkelyeitek helyett az episkopális 39 hitcikkelyt kell elfogadnotok, meg hogy ezután a ti gyermekeitek nem a kálvinista kis kátét fogják tanúlni, hanem az episkopális kátét, hát ez, tudjátok, ez mind nem áttérést, ez nem hitcserét, ez nem hittagadást jelent. Ezek csak olyan ...izé., olyan pótszertartások lesznek, olyan szükséges valamik, amiket nem kell komolyan venni, de amiken az episkopális püspökök kedvéért át kell esni, mert különben nincs papi fizetés és a hátralékos papi fizetéseket sem utalják ki. Hát kérdem szeretettel: nem tömeges lelki eladás ez?

Szegény amerikai magyar reformátusság! Eddig csak a pénzedet kellett félteni a telek hiénák, aranybánya hiénák, olaj forrás hiénák, meg csuda gyógyszer hiénák agyafúrt ravaszságától. De ma már papjaid fordúltak ellened. Önzésből, ki nem elégített hiúságból, kapaszkodó becsvágyból hitedet dobták a piacra. A saját hitükért keveset kaprának, mert ez bizony nagyon silány és bizonytalan árúalany. De a te hited, óh n'épem, ez már értékkel bir! Ezért kijár a jutalom. De nem neked, hanem átkeresztel kedett plébánosaidnak. Lesz már hátra lékos fizetés. Lesz kanonoki fizetés. Lesz kanonok-titkári fizetés. Lesz főszerkesztői fizetés. Lesz szerke.*,ztői fizetés. Lesz mindenféle fizetés. És mi lesz neked, szegény félrevezetett, elvakitott kálvinista népem? No igen, hát téged se fosztanak ki egészen. Csak papodat fogják episkopálisnak bérmálni, azután episkopális pappá szentelni. No meg a templomodat is át fogják episkopális templommá szentelni. Azután meg elveszik papod kezéből a konfirmálás jogát s ezután majd csak az episkopális püspök fog gyermekeidből “a- merikai magyar reformátust” konfirmálni á la episkopális káté alapján. Téged csak úgy kézfogás alapján fog az episkopális püspök hivatalosan episkopálissá ütni. így történt az New Brunswickon is, ahol a híradás szerint állítólag háromszáz református fogott kezet a püspök úrral nem tudván, hogy ezzel a ténynyel hivatalosan áttért az episkopális hitre. No meg csak az egyházi birtokodat fogja az episkopális püspök úgy “felügyelete alá venni”hogy még csak költsönt sem vehetsz fel rá a püspök úr írásbeli engedélye nélkül.

Ezeken felül aztán mindent megadnak neked. Kell a nap? Markold meg. A tied. Megelégszel a holddal? Azt vághatod zsebre. Vagy talán csak egy pislogó csil- lagocskára van szükséged? Ezt is megadja néked az

episkopális püspök. Mert hiszen néki csak egyházi va- gyonod, meg a papod, meg a hited, meg a gyermekeid kellenek. Ezek pedig hát oly csekélységek, amik miatt igazán nincs mit zúgolódnod.

Na de hogy valamiképpen rosszkarattal ne vádol- tfissam, pontról pontra fogom bebizonyítani, hogy ez az episkopális mozgalom lelki eladás, erőszak az emberek vallásos érzése félett. És ugyanakkor a legszemérmetlenebb erőszak, melyet valaha a kálvinizmuson el akartak követni.

1. Vegyük először is tollhegyre magukat a papokat. Azt mondják, hogy ők ép oly kálvinisták maradnak e- zután is, mint eddig voltak.

Helyes. Miért kell hát őket az episkopális egyház törvényei alapján újra konfirmálni? Hiszen már egyszer, valamikor gyermekkorukban, meg lettek konfirmálva. Hát a kálvinista vallásban egyszeri konfirmálás nem elég? Elég, testvérem, elég. De hát, tudod, ők most már nem a kálvinista vallásban lesznek megkonfirmálva, hanem az episkopálisban. (Igen, itt a különbség. Szerk.) Az episkopális felfogás szerint ők eddig nem is voltak igazi keresztyének. Csak akkor lesznek azok, ha az apostoli eredetű episkopális hitről a püspök előtt vallást tesznek és a püspök őket ebben a vallásban megerősíti, az az megbérmálja, amint ezután a te gyermekeidet is ebben a hitben fogja a püspök megbérmálni.

Azt kérded, testvérem, hogy hát miként maradhatnak meg akkor ezek a papok továbbra is kálvinistáknak? Egyszerű! Hát miként lehetett az egyszeri cigány lova egy és ugyanazon időben vemhes is, meg nem vemhes is? Mert az érdeke igy kívánta. Ha olyan vevő közeledett, akinek vemhes ló kellett, akkor, a cigány szerint, a ló vemhes volt. Ha pedig olyan jött, akinek vemhes ló nem kellett, akkor, a cigány állítása szerint, a ló nem volt vemhes. Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes politikát fognak ezek a papok is játszani. Mikor veletek fognak érintkezni, akkor kálvinisták lesznek; miikor pedig az amerikai episkopálisokkal hozza őket össze sorsuk, akkor episkopálisok lesznek. Hogy hivatalosan s a valóságban ők episkopálisok lesznek s előttetek csak játszani fogják a kálvinistát: ez előttük nem bir fontossággal. Az a fő, hogy timenjetek utánuk es ök gyülekezetei tudjanak felmutatni.

2. Lássuk csak, hogy milyen papok lesznek ők ezután? Ők persze azt állítják, hogy ezután is csak kálvinista papok lesznek. De hát miért kell akkor őket az e- piskopális egyház szabályai szerint újra papokká szentelni? Hiszen úgy tudjuk, hogy most is kálvinista pa pok s ha ezután is csak azok maradnak: mi értelme van akkor ennek az újra szentelésnek? No igen, hát ők azt mondják, hogy ez csak olyan ...izé... pótszentelés lesz, Nem érted, úgy-e? Hát persze ez egy kis magyarázatra szorúl. És az én legújabb téli kabátom története szépen megvilágítja ezt a pótszentelési csudát. Történt ugyanis, hogy a téli kabátom egy kicsit megkopott. Vettem tehát egy vadonat újat. Hogy az új kabátom szemet ne szúrjon közvetlen ismerőseim előtt, köztük mindig a kopott kabátban jelenek meg. Amikor pedig nagy hidegben hosszabb útra megyek s több, mint bizonyos, hogy idegenekkel is fogok találkozni, akkor a régi ko