Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-10-07 / 40. szám
3 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Miért szereztem én meg Mr. Corneliusnak ezt a véleményét? Azért, hogy egy olyan Amerikaitól hallják meg ugyanazt, amit én már százszor elmondtam, aki. ők jól ismernek, hiszen majdnem mindnyájan ab- Lan a gyárban dolgoznak. Szó sem volt azonban arról, sem akkor, amikor Mr. Corneliussal beszé.tem, sem később, hogy magatartása miatt bárkit is kikennének a munkájából. Mr. Cornelius ebben a levélben fölhivott arra, hogy tegyek jelentést, hogy vajon meg van-é elégedve az egyház minden tagja? Sohasem tettem neki jelentést. Mert ha jelentem, hegy Péter vagy Pál nincsen megelégedve: hát ennek köny.n lehetett volna ezt a szinzetet adni, aminek én még csak a látszatát is kerülni akartam. Pedig Mr. Cornelius nyilván várta ezt a jelentést, mert pár hét múlva két alkalmazottját küldötte hozzám, hogy érdeklődjön a további fejlemények iránt. Természetesen, a küldöttekkel okmányszerűen ismertettem az egész ügyet, de kifejezetten és ismételten kértem őket, nehogy ebből kifolyólag bárkinek is háborgatása legyen a munkájában. Ezt a levelet felolvastam a gyülekezet előtt, tehát ez egyáltalán nem volt valami ‘ titkos akció,” aminthogy olyanformán nem is lett volna értelme A rosza- 1 arat ellenben ezt is bőségesen kihasználta az izgatásra. Nem volt a csatlakozás érdekében kifejtett “terror: zálás” sem, mert hiszen ekkor már régen meg volt az egyház erre vonatkozó törvényes határozata. Nagy mértékben kezére játszott a tervszerű izgatásnak a gyakori félreértés és félremagyarázás, amelyet viszont, segített a gyakran megnyilvánuló értelmetlenség. Erre is van egy pár klasszikus példám. A “saskeselyü.” Valamikor Februárban történt, hogy jelentették ne’ em, miszerint a mi elégedetlenkedő testvéreink között egy episzkopális püspök jelent meg, és velők titkos tárgyalásokat folytatott. Va ószinü, hogy az illető nem volt “püspök,” ha- n m csak valami episzkopális ágens, aki Sebestyén lel- k'sztársamnak a védőszárnyai alatt megkísértette a mekeesportiakat is. Gondolta, hogy itt már elég zavaros a helyzet ahhoz, hogy halászni lehessen. A következő vasárnap erről prédikáltam. Beszéltem a nyájról, amely addig van biztonságban, mig a mindenekre figyelő pásztor vezetése alatt együtt marad. De ha egy bárány elmaradozik a többitől, ime már a magasban kering a saskeselyü, hogy lecsapjon a magára maradt, védtelen bárányra. Reá mutattam, hogy menynyire szükség van arra, hogy egyházaink együtt maradjanak. Nálunk, mondottam, csak a jelei vannak még annak, hogy az egyház el akar szakadni a nyájtól, a többi gyülekezetektől, és ime, már jelentkezik az “episzkopális saskeselyü,” hogy lecsapjon reája stb. E^y alkalmi predikáczió volt ez, komoly figyelmeztetés a leselkedő veszedelmekre. De micsoda ribillió lett ebből a predikáczióból! Hogy én igy kiprédikáltam és úgy csufnévvel neveztem az — ellenzék tagjait. A bölcs éi’telem ugyanis az én prédikációmat úgy magyarázta, hogy én őket neveztem saskeselyüknek és ezzel borzasztóan megsértettem mindnyájukat! Kérem, ne tessék nevetni, mert komoly dolog ezl Nekem még hónapok múlva is fejemhez vagdosták a “saskeselyüt” és hiába való volt minden tiltakolás, minden magyarázás: én bűnösnek maradtam a “sértegetésben.” Sebestyén lelkésztársam pedig a lapjában és minden valószínűség szerint élő szóval is, fütötte ezt a tüzet is. Hogyne: hiszen ez is kitűnő eszköz volt az izgatásra. Korrigált ítélet. Vagy itt van egy másik példa. Pár nappal ezelőtt behozták hozzám a R. L. egyik példányát, amelyben a bírósági Ítélet van közölve. Az ítélet 3. pontja igy kezdődik: “Miután az Egyetemes Magyar Ref. Egyház beleegyezését adta a McKees- porti Magyar Ref. Egyháznak ahhoz, hogy csatlakozzon a Ref. Church of the U. S.-ihez stb.” Ez a rész a hozzám juttatott példányban zárjelbe volt téve és vastag czeruzával mellé Írva, hogy: “itt van a félrevezetés, mert nem adta!” Hát tessék kérem vitatkozni az ilyen értelemmel! Az ember valóban nem tudja, hogy kaczagjon-é vagy bosszankodjék. És ilyen példát még akárhányat tudnék felsorolni. Az ember természetesen szívesebben mosolyogna rajta, ha az egész dolog nem volna olyan szomorú és következményeiben annyira brutális. Ez a brutalitás azonban az események folyamán oly rettenetes erővel tört ki, hogy a mosolynak valóban nincs létjogosultsága. Dr. Souders látogatása. Amikor a Ref. Church kebelébe való fölvételünket kértük, egyúttal bizonyos anyagi igényeket is bejelentettünk az egyház esetleges segélyezésére és a tanítói á lás átvételére nézve. Ez az előterjesztés külön tárgyalást kívánt meg. Természetes dolog, hogy a belmis- sziói bizottság, mielőtt bármilyen kérést is teljesítene, előzőleg meggyőződést kíván szerezni a tényleges szükségről. E végett, és a személyes megismerkedés végett is, személyesen kellett fölkeresnie az egyházakat. A belmissziói bizottság titkára, Dr. Schaeffer, Február 7-re jelentette be nálunk a hivatalos látogatást, amelyet Dr. Souders és Rév. Kalassay társaságában volt megejtendő. Kalassay esperes ur a délután már meg is érkezett, amikor táviratot kaptam Dr. Srhaeffertől, hogy betegsége miatt a látogatást nőm tudja megejteni. Erre az esperes ur is elment haza úgy. hogy amikor Dr. Souders este 6 óra körül, nem tudván semmit a Dr. Schaeffer táviratáról, megérkezett: csak egyedül volt jelen. Természetes dolog, hogy a hivatalos látogatást egyedül nem ejtette meg. Az esteli Istentiszteleten azonban mégis részt vett és szólt is a gyülekezethez úgy a templomban, mint Istentisztelet után a gyűlés- teremben. És a botrányos, szégyenletes jelenteknek hosszú sora ezen az estén indult meg. Az ellenzék jól fölkészülve, harezra készen jelent meg már ezen az estén. Dr. Souders beszélni kezdett,
