Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-10-07 / 40. szám
4 _ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. elmondván a bejelentett látogatás czélját és sajnálkozását fejezve ki afeiett, hogy a Dr. Schaeffer betegsége miatt a kitűzött czélt nem lehet elintézni. Mellékes dolog különben, Rogy miről beszélt: az ellenzék kitűzött czélja, a botrány, akkor sem maradt volna el. A forrongás mind hangosabban és hangosabban tört elő, s úgyszólván nehány perez alatt valóságos tombolássá fajult. Fölemelt öklök, forgó szemek, szégyenletesen durva kifejezések, asszonyok fülsiketitő rikácsolása: ez volt a milieu és ez volt a hang, amelyen a magáról végképen megfeledkezett ellenzék, nem törődve a gyülekezet másik részével, a maga igazát kikövetelni igyekezett. Dr. Sóudersnek egy Írásbeli tiltakozást adtak át. Ö átvéve azt, kabátjának külső zsebébe tette, ahonnan azonban pár perez múlva a szó szoros értelmében megint visszalopták. Vajon mit tehetett volna Dr. Souders? ő nem azért jött, hogy a templomot zsebre vágja. Azért jött, hogy tárgyaljon velünk azokról a segélyekről, amelyeket mi kértünk ő tőlük. Az egyház hivatalos átvétele, a jogerőssé vált közgyűlési határozat alapján, már különben is befejezett tény volt. Ezen változtatni Dr. Sóudersnek nem állt sem hatalmában, sem jogában. Sőt még a Belmissziói Bizottság sem tehette volna azt a Konvent és a gyülekezet másik részének hozzájárulása nélkül. Még hogyha jogában állt volna is: akkor sem tehette volna tárgyalás nélkül. Ez pedig nem volt tárgyalás, hanem egy szakadatlan, fülsiketitő ordito- zás, amelyben többé senki szóhoz nem juthatott. óh fájdalom, óh szégyen! Még most is pirul az orczám, ha erre visszagondolok. Pedig ez még csak a kezdet kezdete volt. Dr. Souders azzal vált el tőlem, hogy a jelenetről jelentést fog tenni s a maga részéről nem törődik az egész kérdéssel. Félbőjti Úrvacsoránk. Dr. Schaeffer Márczius 12-re jelentette be a második látogatást. Jelezte, hogy meg akarja vizsgálni az egész dolgot s hogy majd meglássuk, mit lehet és mit kell csinálni. Kért, hogy estére presbyteri, majd pedig közgyűlést hívjak össze. Ez a nap vasárnap és a böjti Úrvacsora kiosztásának napja volt. A hirdetések között bejelentettem az esteli látogatást is. A hirdetést követő és az Urvacsoraosztást megelőző ének alatt az ellenzék jelen volt tagjai mind kimentek a templomból s az alól levő gyülésteremben tárgyalták a Dr. Schaefferék látogatását. A tárgyalás mind hangosabbá és hangosabbá vált, mig aztán kiabálássá fajult. A szertartást félbe kellett szakitanom. Fölkértem a gondnokot, hogy menne le és figyelmeztetné az ott levő testvéreket, hogy idefennt Urvacsoraosztás folyik. A gondnok éppen arra a jelenetre lépett a gyülésterem- be, amikor az egyik harezos atyánkfia ököllel nrent a csatlakozás egyetlen ott levő hívének, egy rendkívül csöndes természetű embernek, akit már az Istentisztelet előtt is bántalmaztak s aki éppen ezért nem jött fel a templomba. A feleségére várt a gyülésteremben. A gondnok figyelmeztetése azonban hiába való volt. A lárma folyton tartott s én megint félbeszakítottam a szertartást. Bántott a fizikai zaj is, de még jobban az elkeseredés afelett, hogy ime, még az Isten háza sem szent az elvakult emberek előtt. Nem voltam képes tovább fungálni. Nem is lett volna értelme, hiszen a méltó felháborodás nemcsak engemet fogott el, hanem a gyülekezet minden egyes tagját. Mintegy 60-70 egyháztag lehetett a templomban. A félbőjti Urvacsoraosztás egyéb ként sem szokott nagyon népes lenni. A szertartást végkép félbehagytam. Remegve mondottam a gyülekezetnek, hogy ilyen körülmények között nem lehet Úrvacsorát sem osztani, sem venni. Imádkoztunk és elmentünk haza. Bizony, köny csillogott mindenkinek a szemébe, de a nyugalmát nem veszítette el senki sem. Elment mindenki haza anélkül, hogy csak egy szót is szólott volna a botrányt okozókhoz. Az ellenzék pedig a Courthoz intézett panaszlevelében vádat emelt ellenem, hogy nem tartottam meg az Urvacsoraosztást, tehát nem teljesítem lelkészi kötelességemet. Isten bocsássa meg nekiek. Dr. Schaeffer, Dr. Souders és Rev. Kalassay a délután folyamán csakugyan megérkeztek. E látogatás történetének leírása azonban már túl lépné a mostani czikk rendes határát, azért azt a következő számra hagyom. McKeesport, Pa. Melegh Gyula, Mások Pénzének a kezelése nemcsak teljes vagyoni megbízhatóságot, de gondosságot és alapos pénzügyi szaktudást is igényel. Mindezeket együtt találják meg azok, akik pénzküldéssel és betétjük kamatoztatásával bennünket bíznak meg. Kiss Emil Bankháza 133 Second Ave., New York, N. Y. a 8-ik utca sarkán A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank kizárólagos képviseló'je. A M. Kir, Államvasutak Menetjegyirodájának kizárólagos képviseló'je.
