Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-09-16 / 37. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 Méltatlanná lett a szolgálatra! Megbecsülik mint szép múlttal biró emléket, érdekességet, benne van a kegyben, denem használják. Múzeumba tették! Ha toliam karcolni kezd, nem ir jól, kiveszem a toll szárból, ledobom és teszek helyette újat. — A mint ott fekszik az íróasztalon, mintha fájdalmasan ezt mondaná : “Már megint nem engem használ! Volt idő mikor nélkülem egy sort, egy levelet nem irt meg. Nem Írhatott le semmit, hogy én ne tudtam volna róla. Velem, általam végezte munkáját. Most pedig itt vagyok hetek óta és a kezébe sem vesz. Méltatlanná lettem.” Ez fejezi ki azt, a mire az apostol gondolt, a mitől félt es vele együtt félni kell minden keresztyénnek és minden egyháznak. Eljöhet az az idői a mikor nem mi általunk, nem a mi egyházunk által végzi el Urunk az ő munkáját, nem velünk, nem általunk fejezi ki akaratát. Nem emel fel a szolgálat méltóságára! Ha Pál, a kit egyetlen szenvedély hajtott, lelkeket vezetni a Krisztushoz, — félt ettől, — akkor mennyivel inkább kell félni mi nekünk! a mi amerikai ref. egyházunknak ! Hogy miért?! Nem akarok én itt bűnöket fel sorolni, azokra a sebekre, szeplőre, sömörgözésre rámutatni, a melyek a Krisztus testének azt a részét borítják el, a melyet amerikai ref. egyháznak nevezünk, csak azt akarom, hogy az őszi és téli munkára való nekiindulás előtt álljunk az örökkévaló színe elé, hadd szóródjon az ő világossága reánk és egyházunk életére és e világosság fényében nézzük meg, lássuk meg hol vagyunk mi? Milyen gyümölcsöt termünk? nem lehetünk-e? és óh jaj! nem lettünk-e már is méltatlanná?! Nem sóhajthat e fel a méltatlanná lett mozdonynyal és tollal együtt magyar ref. egyházunk is igy: “Istenem! a múltban minden hatalmas dolgot én általam végeztél el magyar gyermekeid között. A felvilágosodás, tudomány terjesztésére általam építetted az iskolákat, állitattad a nyomdákat: a szabadság védel mére, az Evangélium terjesztésére engem vettél kezedbe eszközül, fiaim közzül adtad a Bocskayakat, Bet- leneket, Rákóczy akat; de sok szép gondolatot, csele kedetet Írtál a te magyar ref. egyházad által otthon és ideát is, — hisz egyházunk által alkottad meg azt, a mit a kintlevő magyarság eddig nem tudott sikeresen megoldami, az árvaházat — a te magyar gyermekeid életébe. És most, ily dicső múlt után, méltatlanná lettünk volna előtted? A letűnt kor emlékei közzé kerülnénk? nem használnál már bennünket?” Hogy ez be ne következhessen, azt kell tennünk, a mit Pál tett: “megsanyargatom testemet és szolgává teszem.” (I. Kor. 9:27). Térjünk meg lelkünk Főpásztorához! Szűnjön meg az ádáz gyűlölet. Sebestyén és Nánássy lelkésztestvéreim és ti többiek! ne harcoljon testvér testvér ellen, ne adjon el apát fiú! Mindkét tábornak meg van a közös ellensége: a bűn és hitetlenség és ezek feje, a Sátán. Ez ellen harcoljunk! Ebben mutassuk meg ki a vitézebb katonája a Krisztusnak és nem a sárdobálásban és köpködésben. Sanyargassuk meg magunkat! Legyen feledve, megbocsátva mind az, a mit ki vétkezett; ne éljen bennünk semmi érzés, csupán csak egy a szeretet és az ebből fakadó szolgálat. Forrjunk össze á szeretetben a Krisztus ' iránti szolgálatra egyházunk felemelésére, mert különben egy házunk is a mozdony, vagy a toll sorsára juthat, méltatlanná lehet az Isten előtt! El viselhetné-é a felelősséget az, a ki, vagy a kik, miatt méltatlamá lenne egyházunk? Egyházunk múltja dicső, de lesz-e dicső jövőnk nekünk ?! Meyer gondolatai felhasználásával Lorain, O. Újlaki Ferenc. ref. lelkész. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE Szeptember 17-re. (SEISISEI3J3MMSIBÍ3M3M315I3ISE1S15ISJSJSJSHSJS1BjBJS13EI3I3I3IS1SJ3J3J3®B Rovatvezető: Nt. Vasváry Ödön pittsburghi ref. lelkész 3ÍSJ3MSMSM313MSI5I3J3J3ISIS15.I3J3I31SJSEISIB1SÍSISIS1SEISM3M3I3M3J3MSI Malakiás szigorú beszéde. Maiak. 3:1-4:3. Aranyige: “Térjetek hozzám és én is hozzátok térek, ezt mondja a Seregeknek Ura.” Maiak. 3:7. Körülbelül 25 esztendő telt el Jeruzsálemben azóta hogy a falak felépültek s a nép megtartotta azt az emlékezetes ünnepet, amelyen maga Ezsdrás, a nagy tanító olvasta föl előttük és magyarázta meg az Isten igéjét. Akkor boldog volt a nép, mert megismerte az Isten akaratát s meg is értette, de ugylátszik, kiirtha- tatlanui bennök volt az eltévelyedésre, az Istenről való elfeledkezésre törekvő hajlam. A régi történet ismétlő^ dött meg újra: a bűnbe és vallástalanságba merült nép egyre mélyebbre sülyedt. Az Ezsdrás által rendezett nagy nap öröme talán még ott rezgett néhány öregebb ember szivében, de az újabb nemzedéknek már nem kellett az Isten igéje és az ő hajléka. A romlott pap ság mételyezte-e meg a népet, vagy a nép elfajulása rántotta magával az Isten házának őreit? nem tudjuk. Valószínűleg minda kettő hibás volt az állapotok meg romlásában. Nehémiásunég élt, de a babyloni király visszaren delte magához. A jeruzsálemi állapotok különösen az alatt romlottak el, mig Nehémiás idegenben járt. A szombat tiszteletét elhanyagolták, a templomnak járó adót nem adták meg, sokan elkergették a feleségüket.
