Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-09-16 / 37. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. tották, bizony eléggé eldugott helyen, egy udvari ház •második emeletén. A bejárást alig találtuk meg. Da - czára ennek a terem zsúfolásig megtelt. Az asztalok körül ülő vendégek a gyülekezet minden rétegét képviselték. Mesteremberek, patikusok, orvosok, rendőr kapitány s több rendőr tisztviselő, katona tisztek és egyszerű közlegények, szépen, urasan öltözött előkelő hölgyek, egyszerű fejkendős falusi asszonyok. Szeretettel foglaltak helyet egymás mellett. Minden csésze mellett egy vallásos kép bibliai mondással. A gyülekezet apostoli buzgóságu lelkésze, Nyáry Pál ihletet megnyitó imát mondott. Forgács Gyula, péceli ref. lelkész, a REFORMÁCIÓ egyházi lap szerkesztője bibliai magyarázatott. E sorok írója a gyülekezeti tagok munkájáról tartót előadást. Közben a vendégek Hozsánna énekeket énekeltek. Mindenki énekelt. Gyermekek nem voltak a vendégségen, s a felnőttek közül senki sem mondta, hogy á Hozsánna énekek nem református énekek, vagy azt hogy csak gyermekeknek való. E vendégségben igazán érezni lehetet a keresztyéneket szorosan összekötő szeretetet. A magyarországi C. E. mozgalomról egy későbbi alkalommal irok bővebben. Sokak által a “Bethánia” •néven ismeretes. Nemcsak Pécsett tartanak szeretet vendégségeket, hanem az ország minden részében. Otthoni tartózkodásom alatt szerencsém volt jelen lenni a Debrecenben, Rákospalotán, Pesten, Budán, Pápán tartott szeretet vendégségeken. De visszatérve a lelkész értekezletekhez, igazán kellemes meglepetés volt rám nézve az, hogy különösen az utóbbi esztendőben gyakran és sok helyen tartottak református papok ilyen összejöveteleket, s hogy a vezető egyházi lapok részletesen foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Több ilyen lelkész összejövetelen voltam, s elismeréssel kell mondanom, hogy kivétel nélkül mindegyik nek a tyrgya magas színvonalon állt. Ebben megczá- íolva látom azt az állítást, mely szerint a magyaror szági falusi pap elhanyagolja tanulmányait, s csak a gazdaságnak él. Hangsúlyozottan kell megemlékeznem itt, a lelkészek összejövetelével kapcsolatban arról, hogy nemcsak önmagukra gondolnak a hazai papok, értem eze- iatt, hogy nem csak az önművelődésüket tartják szem előtt, de szemük előtt tartják munkatársaiknak, a tanítóknak fejlődését is, s ugyanakkor lehetővé teszik azt hogy a gyülekezetek részesüljenek a lelkészek összejövetelének előnyeiben. Például a Sármelléki lelkészek minden össze jövetelük alkalmával evangelizáció istentiszteleteket tartanak. A Sárbogárdon tartott lelkészi összejövetellel kapcsolatban két esti istentisztelet volt. Mindkét alkalommal a szép tágas templom úgy megtelt, ahogy nagy ünnepek alkalmával sem igen szokott megtelni. Pedig ezeket az istentiszteleteket hétköznap reggel és este tartják. Az első esti istentisztelet fél 8- tól 10-ig tartott. Másnap reggel hallottuk, hogy voltak elégedetlenkedők a gyülekezeti tagok között. Az volt a kifogásuk, hogy nagyon rövid volt az istentisztelet. Pedig három papot hallgattak meg, s az istentisztelet két és fél óráig tartott. Egyik — másik lelkészi összejövetelről egy későbbi alkalommal irok kissé részletesebben. A lelkészek összejövetelein kívül tartanak konferenciákat gyülekezeti munkások részére. Igen érdekes összejövetelek ezek. A résztvevők között vannak papok, tanítók, tanárok, külömböző foglalkozású egyének, akik az egyházi életben szorgalmatos munkát végeznek. Egy-egy ilyen konferenczia tárgyai annyi mindenfélét felölelnek, az előadások annyira a mindennapi keresztyén életbe vágók, hogy a résztvevők lelkileg meggazdagodva térnek vissza egyházukba, s ugyanakkor munkájukat nagyobb könnyebbséggel végzik. Mikor vissza gondolok azokra a drága órákra, melyeket otthon, ilyen összejöveteleken töltöttem, sokszor felteszem azt a kérdést, hogy m'i, Amerikában élő •reformátusok, akik látjuk szemeinkkel az amerikai hittestvéreink fejlődött és élénk, sok irányú munkálkodá-. sát, miért nem követjük a jó példát, s miért élünk annyira zárkózott életet? Méltatlanná lehetünk! Az Am. Magyar Reformátusok Lapja számára: Irta: Nt. Ujlaky Ferencz loraini ref. lelkész. Egy nyugtalanító gondolat ébredt fel Pál lelkében. A sok egyház megalapítása, a levelek megírása, a világra gyakorolt páratlan hatás után, csendes órájában, a mikor saját leikével állott szemközt, az a gondolat bántotta, hogy méltatlanná lehet!! A mikor az Aegei tenger kék hullámain hajózott, vagy ott ült a sátor ponyva készítése mellett, leveleit diktálta, vissza, visszatért leikébe a gondolat: méltatlanná lehetek! (I. Kor. 9:27. Kedves Olvasóm! féltél-e te ettől valamikor? Ha amerikai ref. egyházunk életére, gyümölcstermésére, a benne dúló és mind szennyesebbé fajuló harca gondolunk, nem támad-e fel bennünk a fájó sóhajtás: “Istenem! csak nem jött el talán az az idő, hogy méltatlanná lettünk a te színed előtt?!” Méltatlanná? Milyen értelemben? Feltehető-e az, a mit az apostol gondol, csak egy pillanatra is? lehetséges-e égy tagnak kiesni a Krisztus testéből? egy drágagyöngynek kihullani az Ő koronájából? egy julinak elveszni az ő nyájából? Hihetetlen ez! Ha van hit bennünk és egyházunkban, ha őszintén a Krisztusnak adtuk magunkat, akkor olyan közösség jött létre köztünk és a Krisztus között, hogy azt sem élet, sem halál, sem jelenvalók, sem következendők szét nem szakaszthatják. Nem, — a kegyelemből ki nem eshet egyházunk, de méltatlanná lehet. Mi módon? egy példa talán megvilágositja. A múlt évben ünnepelte Cleveland városa 125 éves jubileumát, mely alkalommal hatalmas kiállítást rendeztek. A kiállításon bemutatták azt a mozdonyt, a melyik először járt itt Amerikában. A mozdony még egészen jó, működik, most is képes volna munkát végezni, de már nem használják.
