Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-08-26 / 34. szám

6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. “‘Latin Asztaltársaságba” többek között egy muszka herczeget is fogott s a latin nyelvi! levelek talán még most is váltogatják egymást. Amerikai munkálkodását azon kezdi, hogy egy­házat szervez Tonawandán. A clevelandi szervezések­ről és rendezésekről nem is beszélek, hiszen ez maga kitenne egy nehány czikket. Nagy érzéke van az em­berek “megismeréséhez.” És ki vonhatná kétségbe, hogy ez első rendii szükség azon a helyen és akkor, ahol és amikor a jövő embereit kell kiválogatni és azo­kat a kellő irányban vezetni? Mindig előtünk járt egy lófejjel a népszerűség te- Tén is. Nem a demagóg népszerűségére gondolok, eb­ben nem volt sohasem része, hanem arra a szeretetre, amelylyel körülvették azok, akik igazán megismerték ás megszerették. Volt mindig és van most is, ellensége is bőven. De benső értékei mindig megszerezték szá­mára azt a helyet, amely őt joggal megilleti. Diákéletünkben ő volt mindig a vezér, aki már mindjárt az első éven kivált közülünk. Ha küldöttség­nek kellett menni valahova, az ő neve szinte vitán felül állott. Népszerű volt nemcsak közöttünk, hanem ta­náraink előtt is. A debreczeni kollégiumban a könyvtár az a helyiség, ahol a tanár és a diák legfesztelenebbül találkozik egymással. Három évig voltam segédkönyv­tárnok : bőséges alkalmam volt megfigyelni, hoy milyen szeretettel és megbecsüléssel kezelték tanáraink. Félévi békési káplánsága idejében meghalt a fő­nöke, az áldott lelkű, jó öreg Szegedi Károly. És a 20.000 lélekkel biró gyülekezet az alig húsz éves fiatal embert akarja erőnek erejével lelkészül választani! Persze, ez az egyházi törvények miatt nem volt lehet­séges. És ekkor megtették azt, hogy a jövő reményé­ben pártot csináltak az édes apja mellett s a terv csak néhány szavazaton múlt el. Békésről Karczagra kerül helyettes lelkésznek. Mindössze három hónapot töltött ott, amikor a Kon- venti Elnökség Amerikába, Buffaloba küldte. De ez a három havi szolgálat elég volt ahhoz, hogy 11 év múl­va, noha ez idő alatt senkivel még csak nem is levele­zett, a karczagiak őt válaszszák meg lelkésznek. És a hatalmas gyülekezet két teljes évig betöltetlenül tar­totta a lelkészi állását, türelmesen várva az annyira szeretett lelkipásztorra. Tudjuk, hogy ennek a meg­hívásnak utoljára sem tehetett eleget s hogy nem me­hetett el: ez bizonyára az Isten rendelése. Amerikában a kicsiny buffaloi egyházból a leg­nagyobb és legrégibb gyülekezet, a fényes Cleveland East Sidei egyház választja meg lelkészének, ahol óriási feladatokkal kellett megbirkóznia. Természetes, hogy eleinte a sok küzdelemben sok ellensége akadt, de hogy milyen szeretettel veszik most már körül: azt mindenki láthatja, aki a clevelandi egyházban megje­lenik. A lancasteri magyar tanárnak föltétlenül szük­sége van arra is, hogy czéljainak árán ne hajhassza ugyan a népszerűséget, de érdemei révén érdemelje ki mindenkinek a szeretetét. És én meg vagyok arról győződve, hogy ezt Lancasterben is meg fogja szerez­ni magának. Befejezésül hagytam a jövő meglátását, amely szintén teljes mértékben van meg benne. Nagy concep- cióju ember, aki sohasem csak a mai napot tartja sze­mei előtt, hanem igyekszik mindig a jövőért dolgozni és a jövőt előkészíteni. Clevelandban teljes erővel veti rá magát a gyer­mek nevelésre. Az egyház iskolájában állandóan 5-600 gyermek tanul s a kitűzött czél, a nevelés érdekében nem sajnál semmi áldozatot. Látja azt is, hogy nekünk, az amerikai magyar­ságnak, még ennél is többre van szükségünk. Tisztán látja, hogy ha Amerikában mint faj, érvényesülni akarunk: gondoskodnunk kell serdtiltebb gyermekeink magyar szellemű neveltetéséről is. Evégett még a há­ború alatt tárgyalásokat kezd a szomszédos oberlini főiskolával, hogy egy magyar tanszéket állítanának fel. Nagy arányú terveket dolgoz ki, amely már-már a megvalósulás küszöbén állott, amikor megsemmisíti Amerikának a háborúba való belépése. Most ugyanazt a tervet valósit ja meg a Reformed Church és ez a megoldás sokkal szerencsésebb, mert, hogy úgy mondjam, nem magán vállalkozás, hanem egy nagy tekintélyű egyház alkotása. Rendkívül széles látóköre nyilvánul meg abban a könyvben, amelyet “A csonka törzs jövője” czim alatt otthon tartott predikáczióiból állított össze és adott ki Takaró Géza, most már new yorki megválasztott lel­kész. Szülő hazánk jövőjének képe, a jövőért való mun káldodásnak útja, eszközei vannak ezekben a beszédek­ben föltárva az igazságnak és a meggyőződésnek sok helyen valósággal megrázó, hatalmas erővel. Tóth Sándort sokan illetik a “törtetés” vádjával. Nincsen igazságuk. Nem csinált soha és nem csinál most sem egyebet, mint hogy egész lelkét adja oda ahhoz a munkához, amelynek elvégezését az Isten reá bízta. Átadja ennek szolgálatára nemcsak munkaerejét, és jövendő terveit is. A tanári állás mindig ideálja volt, mert érezte és tudta, hogy ezen az utón közvetve bár, de hasonlítha­tatlanul szélesebb körben és még messzibb jövőre tud­hat dolgozni. A lancasteri tanári állást azonban nem kereste. Mi már jóformán mindnyájan tudtunk róla, hogy ő van kiszemelve, amikor neki még egy szót sem szóltak róla. Ez a kinevezés reá nézve anyagilag veszteséget jelent. A clevelandi lelkészi állás reá nézve többet ért, mint a lancasteri tanárság. És ha mégis elfogadja: ezért is csak becsülés illeti. Amikor Dr. Erőss Lajos még mint püspökladányi lelkész pályázott a theologiai tanári állásra, pályázati kérvényét ezekkel a szavakkal zárta be: “Nem kenyeret: munkateret kérek.” És sen­kinek sem jutott eszébe, hogy ezért megítélje. A Tóth Sándor kinevezése nem egyéb, mint meg­valósítása az amerikai irányelvnek: the right man to the right place. McKeesport, Pa. Melegh Gyula ref. lelkész. ❖ * * *) A REFORMÁTUSOK LAPJA minden jo igye­kezettel kész támogatni úgy az érdemes tanárt az ő ne­mes munkájában, mint a jelentkező ifjakat az ő czél- jaik elérésében. S z e r k .

Next

/
Oldalképek
Tartalom