Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-08-26 / 34. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 KEDVES TESTVÉR! Egy nagyon örvendetes eseményről van szerencsém önt értesíteni. Egyesületünk fennállása óta először történt meg, hogy Egyesületünk összes tagjainak a száma meghaladta a TÍZEZRET. Julius 8-án kelt kimutatásom szerint ugyanis volt A biztositó osztálynál 6538 A betegsegélyző osztálynál 996 A gyermekosztálynál 2686 összesen: 10220 tagunk. Alaptőkénk összege $120,000.00 és Árvaházunk értéke alacsony becslés mellett $45,000.00. Megsegített minket Isten, mert sem tagjaink számára, sem vagyonunk összegére nézve soha sem állottunk jobban, mint most. Mi ennek az oka!! Miért volt ilyen jó hozzánk A MI ATYÁNK!? Először azért, mert az 1919 szeptemberében tartott ■buffaloi közgyűlés az akkor volt harmincötezer dollár vagyonból adott a magyarországi éhes gyermekek táplálására ötezer dollárt és pár hónappal később adtunk egyezer dollárt a szibériai foglyok hazavitelére. A ki ad, annak Isten is ad! Mi adtunk és adott Isten nekünk! Hála legyen neki érette! Másodszor adott nekünk Isten, mert ÁRVAHÁZUNK az egyedüli olyan intézménye az amerikai magyarságnak, a hol a SZERETET nevében istápoljuk az árvákat. Krisztus parancsát teljesítjük azzal és ő még soha sem hagyta el a benne bízókat. Harmadszor megsegített minket Isten, mert igyekeztünk magunkon is segíteni. Hála Istennek vannak buzgó Testvéreink, a kik dolgoznak Egyesületünkért. Köszönet érette első sorban Istennek, másodsorban buzgó Testvéreinknek! KEDVES TESTVÉREM! Egy pár bizalmas kérdésem van önhöz Egyesületünk életének ezen az örömnapján. Feleljen meg azokra önmagának. 1. Hányszor adott hálát Istennek, a miért megsegített ? 2. Hányszor kérte Isten áldását árvaházunkba? 3. Hány uj tag szerzésével mutatta meg mostanig, hogy igazán lelkes és élő tagja Egyesületünknek? Ha ezekre a kérdésekre önmagának adott válasza nem kielégítő, még nem késő azt jóvátenni. Adjon hálát Istennek az ő nagy jóságáért és kérje szerető segítségét Árvaházunk és Egyesületünk számára. Aztán lásson munkához és felébredvén, tegye meg azt a kérésemet, hogy szerezzen az Egyesületnek EGY FELNŐTT ÉS EGY GYERMEKTAGOT. Látja Testvér, az Egyesület mindig készen áll az Ön és szerettei segítésére. Nem gondolja, hogy illő és becsületes dolog önnek is tenni valamit az Egyesületért ! ? Hiszen az Egyesület még nem is kéri ingyen a fáradságát, mert minden felnőt tag egy dollár jutalomban részesíti önt. Miért ne tehetné meg hát, a mire kérem önt? Ne mondja, hogy nincsenek ismerősei, a kik még nem tagjai az Egyesületnek! Ezt nem hiszi el senki sem. Ne mondja azt sem, hogy nem akarja nekem megtenni ezt a kis szívességet, mert azt meg én nem hiszem el. Nagyon szeretném, ha az 1923 szeptemberében megtartandó közgyűlés alkalmával fél tudnék mutatni tízezer felnőtt és ötezer gyermektagot. Nem lenne az lehetetlen, ha Ön megtenné azt az igen szerény kis kérésemet, hogy addig egy felnőtt és egy gyermektagot szerezne Egyesületünknek. Persze, hogy megteszi azt Kedves Testvér és nem engedi meg, hogy csalódjam Önben! Fogjunk hozzá közös akaiattal Kedves Testvér és meglátja Ön, hogy velünk lesz Isten és nem engedi megbukni a benne bízókat! Mondja meg ismerőseinek, hogy nemcsak ő róla, de gyermekeiről is gondot visel az Egye sülét abban az ÁRVAHÁZBAN, a melyet még az amerikaiak is mintának vesznek az ő intézményeik vezetésénél. — Kérésem ismétlésével, egy jobb jövő biztos reményeben, maradok testvéri szeretettel Molnár István, titkár * ° # *) Az Amerikai Magyar Református Egyesület tagjai részben lapunk utján, részben osztályaik utján értesültek már arról az örvendetes és fölemelő esemény ről, hogy Egyesületünk tagsági létszáma elérte, sőt már túl is haladta a tízezres szamot. — Nem olyan kicsiny jelentőségű incidens ez, hogy e mellett el lehessen haladnunk, a nélkül hogy egy hála telt pillanatot ne vetnénk a megfutott útra és le ne szűrnénk a múltakból való tapasztalatokat a jövendőre szolgáló tanulságul. — Isten segítő kegyelmének hálás elismeréséül mi is e ponton egy emlék oszlopot emelhetnékn, mint Sámuel próféta tette Mispa mezején, — s rá véshetnénk ez oszlopra e szavakat: Mindekkoráig segítségül volt nekünk az Ur. Igen, az Ur, a Jóságos Isten, kegyelmes menyei Atyánk volt Az, Ki fenntartotta karjainkat a küzdésben és nem engedte, hogy a jó munka végzésében meg restülljünk vagy meglankadjunk. — Az Egye sülét hajója is hánykolódott az Élet nagy tengerén, mint minden, egyénnek vagy intézménynek hajója, — de a mely hajóban ott van a Jézus, mint Főkormányzó, — annak a hajónak el kell jutnia az óhajtott czét kikötőjébe. — így éreztük mi a lefolyt 25 év hosszú ideje alatt, hogy Egyesületünk hajójában velünk és mellettünk van a mi anyaszentegyházunk láthatatlan Feje, egyetlen és igazi Főkormányzoja, — a mi Urunk a Jézus Krisztus! Ő általa pedig mindeneket megcselekedhe - tünk! ő általa, az ő nevében és az ő kegyelmes seg edel-
