Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-06-24 / 25. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 pillanatában, a kétségbeejtő veszedelem szélén, égre emeltük tekintetünket és kiáltottunk: “Uram segits, mert elveszünk!” kinyúlt utánnunk egy erős kéz és megtartott bennünket. Az Ur feltartja a siilyedőket s ha ellökik maguktól az erős kezet és a mélységbe zuhannak : utánuk nyúl és felemeli az elesetteket. Csak az a szomorú, hogy sokan nem igy tekintenek az Istenre. Sőt, miként a bevezető történet egyik szereplője, egyáltalán nem is hisznek benne. Szerintük mi csak egy terv és cél nélküli világegyetemben élünk, melyben esemény a puszta véletlenségen alapúi. Ebben a világegyetemben aztán az ember csak egy ide-oda dobott, értéktelen, gazdátlan csavargó s teljes alárendeltje a természetben levő erők véletlen alakúlásainak. Mások szerint pedig egy szeretetnélktili, kegyetlen és romboló erő uralja a világot s kormányozza az embereket. Ott trónol a félelmes nagyságú zsarnok a magas egekben és könyörtelenül rendeli el az embernek nyomott és akadályokkal teli pályafutását. Nincs e felfogásban az előbbi mellett semmi haladás. Hiszen egyre megy az, ha valaki rendszer nélküli, züi’-zavaros állapotnak tekinti e világot, vagy pedig hisz egy kegyetlen biróban, aki állandóan kinpadon tartja emberi áldozatait. Mily üde és fennséges ezekkel szemben a bibliai nagyok felfogása! Nézd meg azokat az emelkedett szellemű prófétákat! Gyönyörű és magasztos az a gondolat, melybe ők a világ kormányzóját öltöztetik. Az embert a fazekas kezében levő agyaghoz hasonlítják. A jóságos Isten az az erő, aki az embert fegyelmezi, i- rányitja. A durva agyagot a szeretetnek keze gyúrja és alakit ja hasznos, értékes és szépséges vázává. Hosszú az a folyamat, mely alatt az agyag az a- gyagbányából oda kerül az asztalra, mint egy értékes és ragyogó váza. A formátlan agyagtömegnek el kell túrni a gyúrást, az ide-oda lökdösést, a forgatást, a gyakorlott kéz simítását, a zománcozást s a kemence ismételt égető tüzét. Ha az agyagot öntudattal lehene felruházni, bizony gyakran csudálkozna azon, hogy miért kell néki eltűrni ezt a kegyetlen bánásmódot. így van ezzel az ember is. Őt is igy munkálja és alakítja a gondviselő isteni kéz értékes és hasznos lény- nyé. És a gondviselés utjai miatt sokszor zavarba jó és csudálkozva intéz megfejthetetlen kérdéseket önmagához. Miért kell ennek ép igy lenni? Mi a jelentősége, ha egyáltalán van jelentősége, annak, hogy ily keserű tapasztalatokon kell keresztül esnie? Az anyagias gondolkozás feleletet itt adni nem tud. A nagy titoknak a kulcsa itt csak a hit lehet. A hitetlenség ilyenkor csak gyöngít és teljes tehetetlenségre vezet s a kérdező kétségbeesik. A hit azonban azt mondja: az élet úgy tekintendő, mint egy átalakító folyamat. Az ember előre megtervezett munkája a teremtőnek. Fejlődéséhez azonban a nevelő, a fegyelmező fájdalom szükséges. Tökéletessé az Istennek szeretete és igazsága,'bölcsessége és ereje teszi. Mikor az életet már ilyen világításban látjuk, akkor észrevesszük az isteni fegyelem eredményét is, mely abban nyilvánúl hogy a lélek fokozatosan teremtőjéhez alakúi. Valamikor egy festményt láttam. A neve: “Waters of Lethe.” A folyó két oldalán emberek állanak. Mikor az élet eme vándorai a parthoz érnek: megőszült, öreg, összetört, roskadozó, nyomorék alakok rongyokba burkolva. De bevetik magukat az éltet adó vízbe. És a túloldalon ott áll egy üde csoport ragyogó öltözetben. Valamennyien ifjak, erősek, élettel teli lenge alakok. Mennyei dalokat énekelve kitörő örömmel indúlnak tovább, hogy keresztül haladjanak az Éden pázsitos füvén. Mi okozta ezt a csudálatos átalakúlást? Ezek a lenge, ragyogó alakok már átmentek az életnek megtisztító, megújító, újjászülő vizén. Az Isten ide segítette, ide vezette őket nagy megpróbáltatásokon keresztül és végre a saját képmására váltotta be őket. Ámen! UTÓIMA. Szent érzelemmel nyitjuk meg ajkunkat még egyszer imára, óh gondviselő Isten, hogy nagy kegyelmedért hálákat adjunk néked! Megértettük szent beszédedből, hogy te gondot viselsz reánk az élet változó körülményei között és szeretetteljes érdeklődéssel kiséred földi vándorlásunkat. Mivel háláljuk meg, óh jó Atyánk, kegyelmes gondviselésedet? Aranyunk és ezüstünk nincsen nekünk. De te nem is vársz tőlünk kincseket. Neked adjuk tehát teljesen magunkat. Legyen a tied szivünk minden dobbanása, elménk minden gondolata s lelkünk min den vágya. Munkáld és formáld, óh erős Isten, szivünket úgy, hogy legyen az mennyei rózsáknak csillogó váza. Elménket ragyogja be szent lelked értelme, hogy meglássuk és megismerjük mindenkor az igazságnak útját és erről soha le ne térjünk. Merítsd alá lelkünket az élet kútfejének vizébe, hogy szent fiad által megváltva a te isteni szépségedre és hasonlatosságodra szülessen újra. Mutasd meg, Uram, utaidat, hogy el ne tévelyed- jünk. És ha a kételkedések nehéz köde ereszkednék erre az útra: küldd el szent fiadat hozzánk, hogy kezünket fogva vezessen ki a hitnek ragyogó világosságára. Ha pedig megfutjuk földi pályánkat, fogadj be minket is a megváltott szentek birodalmába. Ámen! MEGJELENT. üfuzaáutut Vasárnapi Iskolai Énekek Gyűjteménye. Ára postaköltséggel 55 cent. A rég várt vasárnapi iskolai énekes könyv végre megjelent, és díszes vaszonkötésben kapható: A REFORMÁTUSOK LAPJÁNÁL. Ezen uj énekeskönyv Magyarországon lett nyomatva, — de itt A- merikában lett beköttetve. Tartalmazza az énekeknek nemcsak a szövegét, hanem teljes dallamát is. Ára postai küldéssel 55 cent. 607 Greenfield ave., PITTSBURGH, PA. ******************************************** * * * * * f * ★ * * * * * * * * * * * * * % * * * % * tt*******************-*-*^-**************#****
