Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1922-05-06 / 18. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 Ez a konferencia, az Ur Jézus Krisztus nevében, a General Assembly utján, arra kéri a közegyházat, hogy. ,a) Buzgó imáiíkkal és erkölcsi támogatásukkal siessenek segítségére ennek a vergődő anyiaszentegy- háznak; b) Siessenek anyagi támogatásara ennek a küzdő testvér anyaszentegyháznak, hogy megfelelhessen küldetésének s megmenthesse ia lelkeket Isten orszá­ga számára. A határozati javaslatokat a konferencia változ­tatás nélkül egyhangúlag fogadta el és megbízta a belmisszió vezetőségét, hogy juttassa ezeket el a má­jusban összeülő General Assembly elé. A konferencia az árvaház igazgatóságába tago­kul Tiszt. Tóth Mihály alphai s Tiszt. Váfkonyi Sán­dor martms-ferry-i lelkészeket nevezte ki. A következő lkát évre' a hét tagból álló végrehajtó bizotságba a következők választattak be: angol rész­ről: Rév. John Sharpé és Rev. H. W. Holt; magyar részről: Tiszt. Tóth Mihály, Alpha, N. J. Tiszt. Dókus Gábor, Canton, Ohio, Tiszt. Kovách Ferenc, Bloomfield, N. J. Tiszt Papp Károly, Adiena, Pa. és Tiszt Józsa Nt. Tóth Mihály alphai ref. lelkész. MIKOR A MUNKA ISTENITISZTELET. Élőének: 126 dics. 1. 2. 3. Bibliai rész: Máté 25:31-46 Utóének: 83 dics. 1. 3. 4. ELŐIMA. Leborúlunk előtted, szerelmes Atyánk az Ur Jézus Krisztusban, hogy nagy neved imádásában téged di­csőítsünk! Halld meg könyörgésünket! Fordúlj felénk kegyelmesen! Bűnös voltunkat ne nézd, hanem könyö­rülj rajtunk és tisztíts meg minket a legrútabb lelki szennytől: az önzéstől! Szánalommal ismerjük be, Atyánk, hogy mi a bol­dogságot az élvhajhászásban, a világi hírnévben, kincs­ben és dicsőségben kerestük mindig és megfeledkez­tünk arról, hogy a legfőbb boldogságot a mások jólé­tének munkálásában találjuk meg. Az éhezőnek nem adtunk kenyeret, a szomjúhozónak írem adtunk vizet, a jövevény előtt bezártuk ajtónkat, a ntezitelent ném ruháztuk fel, a beteget nem látogattuk meg és a fog­lyokról megfeledkeztünk. Meg tudsz-e nekünk bocsátani, óh irgalmas Isten! íme, itt állunk előtted és bünbocsánatért esedezünk. Ne taszíts el magadtól, hanem fogadj kegyelmedbe és szülj bennünket újjá! Töröld ki szivünkből az álnoksá­got! Teremts mibefnnünk új lelket! Nevelj barfnünkét Károly, Farrell, Pa. lelkészek. A végrehajtó bizottság elnöké képviseli a presbyteriánus egyház fönnhatósá­ga alatt munkálkodó magyar lelkészeket minden te­kintetben, ; ; ~' -mi Jfcji ' ■*.. ..l|. - >'■'! •%*{ i? :-vj Rövid isteníti sztélét keretében ezután a" jelenle­vők magukhoz vették az Úrvacsoráját, melynek ki­osztásában Rév. Sharpéi, Holt, Dókus és Tóth vettek részt. Mielőtt a konferencia szétoszlott volna, csütör­tökön este részt vett Dokus Sándor felszentelési ünne­pélyén a .newyorki magyar református templomban. Ezen az ünnepélyen Bibliát olvasott Dikovics János tanár, imádkozott Tóth Mihá/ly alphtai félkész, prédi­kált Kalassay Sándor árvaatya, a felavatási imát idő. Dókus Gábor south-norwalki lelkész mondotta, az uj lelkipásztorhoz beszédet D‘r. Weber intézett. A new- arki magyarság ez alkalommal csaknem zsúfolásig megtöltötte a szép és tágas templomot. Az isténitisztelet utfcn Dr. Lusk a konferenciát Szép szavak kíséretében zárta be s a lelkészek a jól végzett munka édes érzésével távoztak a két napig tartó konferenciáról. TÓTH MIHÁLY. *) Lapunk múlt heti számára érkezett. CSALÁDI KÖR. FAMILY ALTAR. ROVATVEZETŐ: arra, hogy másokkal mindenkor jót tegyünk, mert ez ami idvezitő Jézusunknak örök parancsa! Ámen! . TANÍTÁS. Máté 25:40. Egy fiatal, de törekvő lelkipásztort papjává vá­lasztott egy nagyobb gyülekezet. A fiatal lelkipásztor a meghívást elfogadta és szent lelkesedéssel kezdte meg felelősségteljes munkáját a nagy gyülekezetben. Az első nehézséggel a vasárnapi iskolában találkozott. Nem volt megfelelő számú tanítója. Végig futott te­hát az egyháztagok névsorán s megakadt szeme az e- gész államban nagy hírnek örvendő törvényszéki biró nevén. Eleinte habozott. Nem volt elég bátorsága arra, hogy ezt a nagy tekintélyű embert fölkérje az egyik osztály tanítására. Félénkségét azonban legyőzte s né­hány nap múlva bekopogtatott a hírneves törvényszé­ki bíróhoz. “önhöz jöttem,” — szólott a lelkipásztor. “Nincs elegendő tanítónk a vasárnapi iskolában. Arra szeret­ném tehát önt tisztelettel felkérni, hogy fogadja el a fiúk egyik osztályának tanítását.” “Micsoda?!” pattant föl a nagytekin télyü férfiú. “Hogy én legyek az ön vasárnapi iskolájában az egyik tanító ?” “Persze! Hiszen azért jöttem, hogy erre kérjem. Önnek ezek a fiúk szót fogadnának, önt nagy tiszteié­ben tartják. Nem is gondolja, hogy mily kiváló tekin­télynek isménk önt.’’ “De...de... hát hogy én tanítsak egy tucat kamasz suihancot? Nem, nem, nem tehetem. A törvényszéken való rendkívüli elfoglaltságom nem engedi.” “De, uram, a rendkívül elfoglalt emberek szokták a legszebb és a legjobb munkát végezni. Azután meg nékünk okvetlen szükségünk van ezekhez a fiúkhoz egy kiváló tanítóra. Ugyan, kérem, nem próbálná meg?” “Meg csak ne is gondoljon rá. Ki van zárva. Le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom