Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1922 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1922-04-29 / 17. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. apasztalás. A tapasztalás az élet tanitó mestere. A legjobb tanitó mesternek is vannak rósz tanítványai. A tapasz talás minden embert bölcseségre tanít; nagy számmal vannak mégis olyan emberek, kik hosszú életükben tenger sokat tapasztaltak, mégis vén korukban úgy gondolkoznak, beszélnek és cselekesznek mint a kevés tapasztalása fiatalok. Az élet iskoláját ilyen hiába járni, okos emberhez és főként keresztyén emberhez nem illő. A tapasztalások csak akkor gyakorolnak ránk jótékony hatást: na levonjuk a bennük levő igazságokat. Tapasztalást kell szereznünk az emberekkel való érintkezés terén. A fiatal ember midőn az emberek közé lép azt gondolja, minden arany a mi fénylik. De hamarosan csalódik és akkor elkeseredésében azt gondolja, hogy minden fény csalárd és a mi fénylik nem arany az. A helyes ut középen van itt is. Nem mind arany a mi fénylik: de a mi fénylik néha arany is az; a porbán is vannak arany szemek, az aranyon is vannak porszemek. Az ember társainkról azt tapasztalhatjuk, hogy nincsen olyan rósz ember, a kiben valami jó ne volna és nincsen olyan jó ember, a kiben valami rósz ne volna. A tapasztalás arra tanít, hogy minden emberben szeressük azt a mi jó és óvakodjunk attól a mi rósz; bizalmunkkal pedig csupán azt az 1-2 embert ajándékozzuk meg, kiket erre hosszú ismeretség után méltóknak találtunk. Kövessük a költő tanácsát: “Szeress mindenkit, de csak kevés emberbe bízzál” (Shakespeare.) * • • ' 1 Teljes bizodalmunkat azonban csak Istenbe vessük kiben a rossznak még árnyéka sincsen, ki mindenható szeretet! Bölcsen mondja Jerémiás: “Átkozott a férfiú, ki bízik az emberekben és erősségét helyezteti a testben és az ő szive eltávizott az Úrtól. Boldog a férfiú ki bízik az Urban s kinek bizodalma az Ur!” (Jer. 17, 5. 7) A közmondás azt tartja, hogy “kiki a maga szerencséjének kovácsa.” Ha mérlegeljük e mondást benne csak azt az igazságot látjuk, hogy tetteink bizonyos következményeket vonnak magunk után. Jótetteinkből jó következmények, balg'a telteinkből, rossz következmények származnak. Másfelől azonban kétségtelen, hogy jó és balszerencsénk nem mindig a magunk cselekedetéből származik, pl. ha dús vagyont öröklünk, vagyha valaki kirabol bennünket, az semmi esetre sem a mi érdemünk vagy bününk. Tapasztaljuk, hogy a mit a legnagyobb szorgalommal és megfontolással kezdünk — nem sikerül ; a mivel pedig nem sokat törődtünk az lett örömünk forrássá. Ez által is arra tanít bennünket Isten, hogy nem mi magunk vagyunk szerencsénknek kovácsa. Bizodalmunkat ne magunkba vessük hát, kik a sorsnak alatt állunk, hanem Istenbe, ki a sorsnak felette vagyon. Bízzál az Urban teljes szivedből és a magad értelmére ne támaszkodjál. (Péld. 3. 5. 6) Isten iránt való bizalomra intő tapasztalást meríthetünk nemzetünk sorsából is A nemzetek épen úgy, mint az egyes emberek alatta állanak a sorsnak, az Isten a nemzetek sorsának isfelette áll.Sokszor keseregnek a nemzetek mert elnyo matnak. Sokszor a népek leigázására, szolgaságára i- rányuló bűnös tervek sikerülnek. A népek szabadsága, jogai a gonoszság kősziklán hajótörést szenvednek. Évezredek óta zokog a rabszolgák a bérszolgák szivrázó panasza! Egyesek bíborban — bársonyban lakmároz- nrk; a tömegek rabigában nyögnek, mint a barmok. Sőt gyakran gonoszabb a sorsunk a barmokénál, mert a barmok robotolnak és jóllaknak, a tömegek pedig robotolnak és éheznek. Miért van ez igy! ? Hiszen testvérek vagyunk, Isten gyermekei! A történelem évezredes tanulsága az, hogy a sötétségből mindig világosság, a zűrzavarból mindig rend áll elő. Az emberek nem tudnak ezen segíteni de segíteni fog a mindenható Isten! a ki gazdagnakszegény- nek Istene! A nemzetek sorsa Isten iránti bizalomra tanít, magyar hazánk közelebbi szomorú múltja is arra int, bízzatok Istenben, magatokban nem bizhattok. Idegen népek zugó tengerében, mint egy kis sziget, úgy áll az a megcsonkított fel darabolt szegény magyar haza. Osztályuralom véres borzalmai, felekezeti és faji villongások tépték szagatták századok óta a magyar nemzetet. A világ háborúnak rémsé ges zivatarja, borzalmai és veszteségei koldusbotra juttaták, az egyenetlenkedés, pártoskodás szomorú átkát hordó magyar nemzetet. A munkás, a harcias, a büszke magyar nép megtanult kérni, koldulni! Milyóriási nagy lehet az a köznyomor, mely nemzetünket enyire megalázta! Minden a mi ősi kiválósága volt nemzetünknek lefoszlik róla, csak egy van a mi megmaradt, a melyet a nemzet fiai sem a szülő haza földjén, sem távol a hazától nem tudnak levetni, a pártoskodás, az egyentlenség, a vi- szálkodás, az ellenségeskedés! Ezek a magyar nemzet előhaladásának férgei, melyek lassú sorvasztással szőkébb és szükebb határok közé szorítják a nemzetet. Romba döntik és elpusztítják itt ezen uj hazában ve- rejtékes munkával meg alapozott nemes intézményeinket egyházainkat, egyleteinket. 12-ik óra elérkezett! ébredjünk fel már ebből a hi- tehagyott, zűrzavaros tespedőálomból. A szomorú tapasztalatok tanítsanak meg bennünket, ember szere- tetre, Istenibe vetett rendihetetlen bizalomra. So. Bethlehem. VILÁGOSSÁG. JÁR ÖNNEK MÁR A MI SZÉP REFORMÁTUS LAPUNK? Ha még nem jár, — kérjen belőle mutatványszámot, vagy rendelje meg azt azonnal. Előfizetési ára egy egész évre KÉT DOLLÁR 607 Greenfield ave. PITTSBURGH, PA.
