Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-12-17 / 51. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

Their judgment of us, according to the aforementioned “Dean,” Is summed up in these words: “They have for the most part departed from the original Biblical conception of the Sacraments and the Lord’s Supper, as believed and taught in the Reformed Church in Hungary as being more than mere signs and symbols, but life-giving holy ordinances. Neither do these American religious bodies celebrate the Holy Communion as often. Baptism is not insisted upon in infancy. Laymen are often allowed to distribute the sacred elements to members of the congregation, who are sitting in the pews. They often allow their consecrated House of God (to be used) for social gatherings, entertainments, and other purposes than/the worship of God. They do not require their ministers to wear vestments while conducting divine services. They have not the same conception of the ministry as we have, neither are they so strict in the required qualifications for their candidates to the holy ministry.’’ (It is wholesome for us occasionally to “see ourselves as others see us.”)

After demonstrating close alliance of the Episcopal Church with their own, in a way entirely satisfactory to himself, Mr. Nanassy gives the agreement entered into October 19 last between six bishops and other clergy of the Episcopal Church, and twelve clergy men and sixteen members of the Hungarian Church. Perhaps the most interesting part of this agreement is to be found in the statement that the Hungarian clergy, “wihout repuliating their existing Orders, agree to accept additional ordination at the hands of the Bishops of the Protestant Episcopal Church, having met the requirements of said Church.” We are told further that the Bishops will accept the validity of baptism and Confirmation (for admission to Holy Communion) as heretofore administered by the clergy of the Reformer Church of Hungary in this country, “subject to proof of the actual administration os such Sacraments in any case where they may deem it necessary.”

But of course, hereafter, “in all such parishes and missions, Confirmation shall be administered by Bishops of the Protestant Episcopal Church only, or by other Bishops in full communion with said Church.” The Hungarians are permitted to maintain: (1) the possession and management of their own property, as now, and the right to call their own ministers and manage their financial affairs; (2) their name, “The Hungarian Reformed Church in America, in organic union with the Protestant Episcopal Church in the U. S. A.,” continuity and identity being preserved by the establishment of a Deanery, made up of representatives from all their congregations; and (3) theright of using their own order of service, liturgy, ceremonials and ornaments, as they have had it hitherto.

It is, to say the least, an interesting experiment and shows an extraordinary willingness on the part of the Bishops to make far-reaching concessions in order to add to the membership of their Church'. We are trying to view the movement with Christian forbearance.

Az ő felfogásuk mi rólunk, — az előbb említett esperes előadása szerint ezekbe a szavakba foglalható össze: —

Az amerikai reformátusok lényegesen eltértek a sácramentumok és az Úrvacsora tanában az eredeti bibliai felfogástól, és a magyarországi ref. egyház hitvallásától, mely szerint az úrvacsorája nem csupán jegy és pecsét, hanem életet adó szent rendelkezés. Továbbá eltérünk a magyarországi ref. egyháztól abban is, hogy nem osztjuk ki az uriszent vacsorát oly gyakran évente, mint odahaza ők. Meg hogy nem követeljük meg a kis gyermekeknek megkeresztelését. Meg hogy gyakran megengedjük hogy világi egyének vigyék a szent jegyeket a padokban ülő egyháztagokhoz. Meg hogy gyakran megengedjük, hogy a templomban társas összejövetelek, szórakozások s nem szorosan vett ist. tiszteleti cselekmények végeztessenek. Meg hogy lelkészeinktől nem követeljük meg, hogy papi egyenruhát viseljenek az ist. tisztelet végzésénél. Meg hogy nem vagyunk olyan szigorúak a lelkészi hivatalról való felfogásban, mint ők, sem nem vagyunk oly szigorúak a lelkészi hivatalra való képzettség feltételeinek felállításában, mint ők.

Miután ekképen kimutatta Nánássy ur saját magának való legjobban tetszés szerint az ő egyházának az Episcopális hitfelekezettel való azonosságát, — közli a megegyezést, a mely Oct. 19-én köttetett hat püspök, több episc. lelkész, — és 12 magyar ref. lelkész s 16 világi küldött közöti.

Ezen egyezménynek talán a legérdekesebb része az, melyben az mondatik, hogy: “az Episcopál egyházhoz csatlakozó magyar ref. lelkészek, a nélkül, hogy eddigi felszenteltetésük érvényességét megtagadnák, — készek magukat alávetni egy pót felszenteltetésnek a Prot. Episcopál püspök kezéből, miután egyébb feltételeknek is eleget tettek.”

Továbbá az mondatik (ezen nyomtatványban), hogy a püspökök elfogadják az eddig végzett kereszteléseket és confirmálásokat érvényes erejüeknek ahoz, hogy az ilető egyének az urasztalához bocsáttassanak, feltéve, hogy alávetik magukat annak, hogy elegendő bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy azok tényleg ki voltak szolgáltatva, ha ennek kérdése szükségessé válnék. De természetesen EZUTÁN “minden confírmálást egyedül a Prot. Episcopális egyház püspökei, illetőleg olyan püspökök végeznek, a kik nevezett egyházzal teljes közösségben vannak.”

A magyar reformátusoknak megengedtetik, hogy:

1) megtartsák, mint ahogy most van, az ő egyházi birtokaikat, választhassák papjaikat és igazgathassák gyülekezeti dolgaikat: —

2) megtarthassák nevüket, — DE mint a Prot. Episcopális egyháznak SZERVES alkotó részei, — a folytonosság fenntartatván a magyar kanonok hivatal megszervezése által, a mely az összes gyülekezetek képviselőiből alkottatnék,

3) hogy az eddigi szertartásaikat, ist. tiszteleti rendtartásukat, templomi felszere léseiket megtarthas sák.

Hogy sokat ne mondjunk, — ez legalább fs egy ér-