Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-07-30 / 31. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Ez osztályok ellenőrnél jelezték a pénzbeküldését. Igyekezzék minden osztály minden hó 5-ike előtt postára feltenni a pénzt, akkor nem kell felfüggesztett tagok gyanánt jelentéseinkben kimutatni őket. IV. Az ellenőri és a pénztámokhoz beküldött jelentő ivek egyeznek. V. Az összes kiadások szabályszerű utalványozások utján történtek. IV. Az Árvaházi alapunk folyószámlája kamata 7.82. Betét Jun. 29-én 673.80. Julius hó 7-én 746.55. Banki zárlat Jul. 7-ikén 457h75. Kiadások összege 2483.48. Visszanem jött check jelez a pénztárnok 34.00. így az árvaházi folyó számlán a Bank többet mutat ki 251.50 centtel. Kérem Elnök Urat szíveskedjék a Bank figyelmét e többletre felhívni. A tévedés abból ered úgy látom, hogy a megóvatolt váltó értékét nem vonták le a múlt havi áthozatalnál. Pedig ez az összeg a Bankot illeti. Az árvaházi kiadások is mind szabályszerű utalványozások, számlák alapján történtek. Egyesületünk ügymeneté minta szerű. Kérem ellenőri jelentésem tudomásul vételét. Borsos István, ellenőr. Családi Kör. FAMILY ALTAR. ROVATVEZETŐ: Nt. Tóth Mihály alphai ref. lelkészBIZONY ÉREZHETŐ SEGÍTSÉG. Élőének: 125 Zsolt. 1 2. 3. Bibliai rész: Zsolt. 121:1-8. Utóének: 146 Zsolt. 1 2. 3. 5. ELŐIMA. Úristen, ki megtartója, őrizője és segítője vagy az emberiségnek! Hozzád emeljük szemeinket, hogy szabadúlást és erőt nyerjünk tőled. Ne vess el minket orcád elől! Benned bíztunk, Uram, minden időben és benned bízunk ma is minden bajainkban. Könyörülj azért rajtunk és ne engedd, hogy elcsüggedjünk. Mikor a veszedelmek körűi vesznek, te állj mellettünk, hogy kárt ne szenvedjünk. Mikor a fájdalmak sötét fellege borítja be kéklő egünket, jelenléted ragyogja be utainkat, hogy el ne tévedjünk. Mikor az élet súlyos keresztjei alatt hitben ingadozunk, éreztesd velünk szent lelked erejét, hogy el ne essünk. Mikor már ezen a földön nincs segítségünk senkiben, te nyújtsd felénk édes atyai jobbodat és emelj ki a szenvedések árából. Mikor lelki világunk elborúl, gyújtsd fel előttünk szereteted fáklyályát, hogy ennek fényénél ragyogó színben lássunk mindent. Ami könyörgésünk találjon nálad meghallgatást, az Ur Jézus Krisztus érdeméért. Ámen! TANÍTÁS. Zsolt. 121:2. Egyszer egy öreg néger asszony meglátogatott egy keresztyén embert, aki nagyon beteg volt s fájdalmai miatt már-már elveszítette hitét az Isten jóságában. Miután illedelmesen köszönt, a beszélgetést igy kezdte: “Az én jó uram bizonyára mindent ragyogó színben lát ma reggel?” ‘‘Nem oly ragyogóban, mint szeretném.” — felelt a beteg. “Azért kérdem, mert én mindent ragyogó színben látok.” “Nem is lehettél te, jó öreg, akkor soha sem olyan bajban, mint én.” “Lehet, hogy nem.”__felelt a néger nő. És ekkor elbeszélte az ő öreges, töredezett nyelvezetével rabszolgaéletének történetét ott lent Virginia államban. Hogyan adták el jó pénzért öt gyermekét mellőle egyenként. Hogyan adták el gyöngélkedő férjét nyilvános árverésen és hogyan adták el végül őt magát. És most itt van öreg napjaira egyedül, támasz nélkül s évek óta nem hallott szeretteiről még egy kósza hirt sem. Mikor egyszerű elbeszélését befejezte, könynyes szemeit tö- rűlgetve mondogatta: “Lehet, jó uram, lehet, hogy engem az életben nem értek bajok.” “És te, szegény öreg, még ezekben a szomorú napokban is ragyogó színben láttál mindent ?” — kérdezte a beteg. “Mindent, jó uram, mindent.” “De hát hogy lehettél erre képes?” “Úgy volt az, jó uram,” — felelt a néger nő—,” hogy amikor láttam a sötét felhőket fejem fölött tor- nyosúlni és úgy tűnt fel, mintha rám akarnának szakadni, csak megfordúltam és ott találtam az Ur Jézust és akkor már mindent tiszta és ragyogó színben láttam, mert ahol az Ur Jézus van, ott minden napsugaras színben úszik.” Fennséges hittel bírhatott ez az öreg néger asz- szony! És ez az a hit, amiben mi igen sokszor és igen sokan szűkölködünk. Pedig az élet gyorsan múló éveiben előbb, vagy utóbb szembe kerülünk oly körülményekkel, a helyzet oly alakulásával, amikor senki ezen a világon nem segíthet rajtunk, csak az Ur Jézus Krisztusba vetett rendíthetetlen hitünk. Lehet, hogy lesznek barátaink: rokonszenves, szeretetteljes, bölcs barátaink. De végeredményében senki sem veheti magára legsúlyosabb terheinket s legkeserűbb megpróbáltatásainkat. Lesz idő, amidőn szembe kerülünk ezzel a végzetszerű állapottal. Mi lesz akkor a teendőnk? Az emberi lélek előtt csak egy út állhat: felkelni, felkötni a kardot, kilépni a harc mezejére és a Krisztus által győzni. Minden más út alatta áll az ember méltóságának. Szembe kell néznie a legkeményebb helyzettel, a legke- serúbb eseményekkel és a legkétségbeejtőbb körülményekkel is. Le kell ezeket gyűrnie. Fölibe kell .ezeknek emelkednie. És a győzelemben erőt, dicsőséget, lelki gyarapodást kell nyernie. A hervadhatatlan koszorú és a Krisztus koronája azé, aki győz. Browning azt mondja, hogy mikor az ember igy el-
