Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-07-30 / 31. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 9 Kezdi a harcot önmagával és tekintetét Istenre és a ragyogó világosságra veti s körömszakadtáig küzd, hogy legyőzze mindazt, ami hitét és emberi voltának bátorságát szét akarja morzsolni, akkor már az embernek van valami értéke önmagára, az emberiségre és Istenre nézve. És ebben a küzdelemben itt van, jelen van vélünk az Isten. Nincs hát ok a kétségbeesésre. Igaz, hogy az Istenről nem mindig igy gondolkoztak az emberek. A régi héber, görög és római gondolkozás úgy'-fogta fel az Istent, mint a világon kivűl álló erőt. Ezzel szemben korunk úgy fogja fel az Istent, mint aki az ő teremtményeiben él és lakozik. Carlyle a régi teológiának tárgyát érthetően, világosan igy határozza meg: “Egy távol levő Isten, kivűl a világon, amint figyeli annak forgását.” Ezt a gondolatot fejti ki Dante az ő “Divina Comédiájában.” Ezt a gondolatot fejti ki Bunyan az ő “Zarándok Útjában. ” Ezt a gondolatot fejti ki Milton az ő “Elveszett Paradicsomában. ” Ezt a gondolatot fejti ki Madács az ő “Ember Tragédiájában.” Az emberi elmének mindeme mesterműveiben az Isten kivűl áll az emberiséget magába záró körön. Daniénál, Bu- nyannál, Miltonnál és Madácsnál az Isten zord és rideg erő, de nem gyöngéd és meleg szeretet. Később az ember új látomást látott. És ez a látomás az volt, amit a Mester látott a keresztfán. Most már az Istenről kezdenek más és új képet rajzolni. Azt mondják, hogy az Isten szeretet, hogy jelen van a világban, hogy itt él az emberek között és az emberekben. A jelenések könyvében látják a szent várost, az új Jeruzsálemet, amint alászáll a mennyből. Látják az Istent, amint lakozik az emberek között a halmokbon és völgyekben. Hiszik, hogy az Isten az ő városát itt e földön szándékszik gyermekei számára megépíteni. És ha oda fent, a mennyekben, az ő házában vannak lakóhelyek, vannak ezen a földön is ilyen lakóhelyek. Dante tévedett. És tévedett Bunyan, Milton és Madács is. A keresztyén vallásnak nagy és megdönthetetlen igazsága ez: az Isten szeretet. Nemcsak teremtője és szigorú erkölcsbirája az emberi nemnek, hanem barátja, tanácsadója, bátoritó- ja, erőssége és mindenek felett örökké jelen való és nagyon is érezhető segítsége a megpróbáltatások idején. Ez az a ragyogó szin, melyben az a jó öreg néger asz- szony szomorú rabszolgaéletének minden eseményét látta. A mélyebben vizsgálódó előtt az ember nem egyéb, mint egy szánalomra méltó féreg, kit minden oldalról nálánál erősebb és fölötte álló erők vesznek körűi. Ezek az erők, melyek fölött bizony uralkodni nem fairünk, ott tartanak minket irgalmat nem ismerő karmaik között. A szomorúság megtöri szivünket. A bűn nyomorékká tesz és bilincsekbe ver. ösvényeinken lépten-nyomon bele botlunk a botránkozások köveibe. És mégis van az emberben valami, ami mindezeknek fölibe emeli őt. Az ember a törvény karmai között, az ember, amint eszi könnyhullatásainak kenyerét, az ember, amint fizeti bűneinek zsoldját: fájdalmai, gyöngeségei és bűnei között kiált valakihez oda fönt. És ebben a kiáltásban a- zonositja magát az Istennel. Úgy van ez, mint mikor a gyermek, kit elragadott a tenger árja, kezét a parton álló édes-atyja felé nyújtva segítségért kiált és az atya lévén csupa szeretet, szeretetének követében alászáll a habok közzé, hogy gyermekét megmentse. így szép az édes-atya. Másként el sem tudnánk képzelni. Az Isten is úgy szép, ha alászáll a magasból, hogy gyermekei között éljen, velők érezzen és őket bajaikban segítse. Jézus a színváltozás hegyén gyönyörű lehetett. De mikor lejött a völgybe, hogy a nép szükségeit kielégítse, szomjúságát enyhítse: még gyönyörűbb""völt. Ép igy, mikor Isten lejön királyi trónjának tündöklő magaslatáról és itt jár az élet országútján, mint az ember barátja és nagyon is érezhető segítsége: atyánkká lesz nemcsak névleg, hanem tényleg is. Az Istenről alkotott ez a fogalom az emberiség gondolkozását alapjában megváltoztatja s idővel újjá alakítja a világ minden intézményét, ledönti a nemzeteket egymástól elválasztó korlátokat s az eget összeköti a földdel s ennek a fogalomnak lényege ez: az Isten szeretet. Ámen! UTOIMA. Megállunk előtted, Úristen, még egyszer, hogy áldjuk a te szentséges nevedet és magasztaljuk dicsőségedet/ Vedd kedvesen tőlünk hálaáldozatunkat. Jól esik lelkűnknek, hogy te szerető és mindenütt jelenlevő édes Atyánk vagy nekünk. Nem is bízunk mi emberekben és földi hatalmasokban, hanem csak te ben ned. óh, ne engedd, Istenünk, hogy ez a bizodalom megszégyenüljön. Szállj le magas egeidből és lakozzál itt kö zöttünk, építs házat magadnak szivünkben, foglald le számodra lelkünket, legyen a tiéd minden gondolatunk, hogy igy életünknek minden órájában érezzük jelenléted áldott befolyását. Az élet sötét és rögös útját ragyogja be szereted, jóságod és irgalmad tündöklő fénye, hogy a botránkozások köveit kikerülhessük ........... óh mi Istenünk/ Könyörgünk néked: mentsd meg a szenvedőket; tápláld az éhezőket; a foglyokat hozd ki a rabságból; a világtalanoknak nyisd meg szemeiket; a nyomorúltakat gyámolitsd; az igazakat tartsd meg a te útaidon; a hamisakat vezesd az egyenes útra, hogy igy a te gyermekeid állandóan ragyogó színben lássák az é- let minden eseményét. Az Ur Jézus nevében kérünk. Ámen/ Vasárnapi iskolai lecke Aug. 7-ikére. Pál Cziprusban és pisidiai Antióchiában. Ap. Csel 13: 1-52. Aranyige: Lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeábán és Samáriában és a földnek mind végső határáig.” Ap. Csel. 1:8. Előkészítés. Ha az iskolából hazamenve látnád, hogy pajtásodat valami veszéj fenyegeti, pl. automobil akarja elütni, — nem igyekeznél-e megmenteni őt ? Hát ha azt látod, hogy lelke van veszedelemben, mert nem szereti és nem ismeri a Jézust — nem igyekeznél-e megmenteni lelkét?
