Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-01-15 / 3. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Egységes Lyturgia. Dr. Nánássy Lajos perthamboyi ref. lelkész. Attól tartok, hogy nagyon háládatlan megbízatás jutott osztályrészemül, mikor az egységes liturgiáról keil értekeznem s ebben az irányban javaslatot tennem. Mert egységes liturgiája sohasem volt a magyar reformátusoknak s félek tőle, hogy sohasem lesz. Megszoktuk azt, hogy “hazai” szokásról szoktunk beszélni az istentiszteleti szertartásokkal kapcsolatban- De a kérdés az, hogy mit értünk “hazai” szokás alatt. Mert “hazai” liturgia volt az is, ami a római Missale nyomán a helytelen bibliaellenes rész elhagyásával magyar nyelven Erdélyben századokon keresztül használatban van, amit az 1636. ban megjelent öreg Graduál őrőkitett meg az utókor számára, amiben introitusokat, respon- soriumokat találunk pap és gyülekezet között, antip- honákat, litániát, Hiszek egyet, glóriát, agnus Deit. S ez a szertartás volt az, ami olyan nagy fejedelemnek, mint I. Rákóczy György volt, kielégítette vallásos buz- góságát. Ez az egyik típusa a hazai liturgiának. Ennek épen ellentétje az, ami a zürichi minta nyomán legelőbb a tiszántúli kerületben homosodott meg. Mint tudjuk, Zwingli a legradikálisabb reformátor volt; az a század, amiben élt, a rombolás százada volt s az általa meghonosított szertartás a legegyszerűbb és legridegebb szertartási forma. Ha Genfre pillantunk, az ottani reformátor szintén rombolt, de ugyanakkor épített is. Nem dobta ki a történelmi talajt lába alól az istentisztelet megreformálása alakalmával s úgy a lélektani motívumokat, mint az apostoli kort kővető század legrégibb litturgiáját tanulmányozva a Plinius által feljegyzett őskeresztyén liturgia szerint rendezte be az istentiszteletet; azért a Kálvin liturgiája a “fenséges egyszerűség remeke.” Kár hogy az ő liturgiája nem talált visszhangra Magyarországon s innen érthető az, hogy a Zwingli hatása alatt magyarországi és német svájci ref. egyháznak van leghiányosabb liturgiája, Vagy“hazai” liturgiának nevezhetjük a Novák Lajos sárospataki theol.tanár által készített Istentiszteleti Rend tartást is, ami első tudományos kísérlet volt a magyar liturgia megreformálásához s a Kálvin által kijelölt történeti múlthoz és lélektani követelményekhez való visszatéréshez. A konvent nagy szerűnek találta e javaslatot s azzal elparentálta. Rábízta az egyházkerületekre a döntést, azok az egyházmegyékre s végre is elaludt a fellángolás tüze. Ez azonban nem akadályozta meg a Novák buzgó tanítványait abban, hogy gyakorlati életbe be ne vigyék e szertartást s több helyen lesznál ják azt. Újabban egyes egyházak állapították meg az általok használt liturgiát; igy a budapesti egyház, mely a hétköznapi és ifjúsági istontiszteletbe bevezette a bibliaolvasást s a debreczeni, mely hétköznapok folyamán helyet adott a bibliaolvasásnak, tízparancsolatnak és Hiszekegynek. Erdélyben több helyen a régi liturgia hatása alatt a változatosabb istentiszteleti formát s a Hiszekegy olvasását urvacsoraosztás alkalmával megtartották. Hogy amerikai magyar ref. egyházainkra térjek át, itt is, mint Magyarországon, sok egyháznak törekvése abban nyilvánult meg, hogy a hazulról hozott liturgiát bővítsék és gazdagítsák- így vált szokássá sok egyházban a bibliaolvasás, az adományok feletti hálaima és a lelkész részéről a gyülekezet tagjaival való kéz- szoritás, a közösség és testvériség kifejezésére A külföldi ref. egyházakban a 19. század volt a liturgiakészités időszaka. A mire a reformáció korában nem értek rá, mert a hitigazságokat kellett a romok a- lól kikeresni s a Krisztus egyházának kellett visszaadni elveszített apostoli formáj at: elvégezték a múlt század folyamán. Az istentiszteletet úgy tekintették, mint a vallásos lélek legszenteb, legünnepélyesebb megnyilatkozását és minden ceremóniák kerülésével úgy állították össze az apostoli kor kultusztárgyaiból az istentiszteletet, hogy az egyfelől méltó legyen Isten nagy nevéhez, másfelől szárnyakat adjon az Isten trónjához repülni akaró emberi léleknek. S amit a külföldi reformátusok, értve a francia svájciakat, franciaországiakat, amerikai és britániai presbiteriánusokat, reformátusokat, __ már elvégeztek, az a munka reánk vár most, azt nekünk kell megvalósítanunk. Tisztában vagyok azzal, hogy nagy akadályok vannak utunkban. Minden ember más-más temperamentu- mu a más-más formában juttatja kifejezésre buzgósá- gát. Mint a Krisztus főparancsolatjából tudjuk, vannak emberek, akik Istent első sorban szivükkel szeretik; e- zek azok, akik a szív indulatjára és gyöngédségére hallgatva ünnepélyes, változatos formában kívánják megvalósítani a liturgiát. Vannak olyanok, akik Istent főleg teljes lelkűkkel szeretik s ezeknél a fősuly az isteni igazságok megtalálásán nyugszik s hidegen hagyja ő- ket az, ami másokat megindít- Vannak olyanok, akik Isten teljes elméjükkel akarják szeretni, s a mindennapi életben tettekkel bemutatott istentisztelet becsesebb előttük, mint a vasárnapi istentisztelet formái. Az lesz az eszményi liturgia, amiben a különböző felfogások ktilőnbőzetei szépen kiegyenlítődnek s amiben helyet a- dunk az Istent szertő szívnek, léleknek és elmének egyaránt. Nagy akadályul fog szolgálni az egységesítés terén népünknek jól ismert konservativismusa. Sok református ember hajlandó arra, hogy az istentisztelet külső formájához való ragaszkodásban keresse a vallás egyedüli lényegét s a római egyház és saját egyháza között nem lát más különbséget, csak azt, hogy ott sok a szertartás, nálunk meg kevés. A sajnálatos konse- quencia, amire eljutnak az, hogy teljesen ridegen hagyja őket az élő vallásosság, az egyéni hit, az Istennel való személyes viszony, amit épen az istentiszteleti szertartásnak kellene fokozni és erősíteni. így áll elő a holt keresztyénség két formája; az egyiket a római egyházban látjuk, a másikat a pápistásgondolkodásu kálvinistáknál Meg kell értetnünk népünkkel azt, hogy az istentisztelet formái tisztán emberi dolgok s azoknak a vallás őrök igazságaihoz nincs semmi közük; s ha buzgóbb, komolyabb vallásosságról akarunk beszélni, ahoz az első, vagy legalább is az egyik lépcső az emberi lélek kívánalmainak, jogos követeléseinek megfelelő s azt kielégítő liturgia, aminek egyedüli célja az lehét, hogy élessze a szivekben azokat a szent tüzeket, amikből az
