Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-01-08 / 2. szám
14 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. SZÜLŐK, — NEVELJÉTEK GYERMEKEITEKET. Irta: — Daku Sándor a Ref. Lap. canadai képviselője. Egy sajnálatos, sőt egyenest elszomorító történetet kívánok Szerk. ur szives engedelmével e lap hasábjain előadni abban a reményben, hogy e történet közlésének lesz any- nyi haszna és tanulsága, hogy a szülők figyelmét gyermekeik vallás-erkölcsi behatóbb nevelésére fogja serkenteni. • Czim gyanánt bátran odamehet tem volna ezt a szentirásbeli mondást is: — “A vessző és dorgálás bölcsességet ad, de a magára hagyott gyermek megszégyeníti az ő szüleit!” (Példab. 29,15) vagy ezt: — “Sanyargasd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz tenéked!” Példab. 29,17). Nagy igazság foglaltatik ezekben a szavakban, kedves magyar testvéreim, — és méltó hogy ezek felett gyermekeink nevelésének nagy gond jai közepette elgondolkozzunk. Nem azt jelentik ezek a szavak, hogy üssük, verjük minden igaz ok nélkül a mi gyermekeinket, — (sajnos sok magyar szülő túlzásba megy a gyermekei nevelése körüli szigor gyakorlásánál!), — hanem azt, hogy a maga idejében és a megérdemlett büntetés alkalmazásától ne vonakodjunk. Kissé nehezen szántam el magamat a történet megírására, mert restellem, hogy ilyesminek épen a mi békevári telepünkön kellett megtörténnie, — de mégis megírom azt abban a reményben, hogy ez által elejét veszzük az eset megismétlődésének és másfelől a helyes gyermeknevelésre is irányíthatom a szülők figyelmét. Az eset, mit elbeszélés utján hallottam ez: Valamelyik vasárnap d. u. egy i- dős tisztes házaspár a templomból hazafelé tartott. Az utón elibük állott és feltartoztatta őket egy csapat iskolázatlan, neveletlen és durva magaviseletü suhancz csapat,—gúny szavakkal illetvén a tisztes párt. Ezek természetesen jelentést tettek az esetről a polgári bíróságnál, mire Reginából a Gyermekbiroságnak egyik küldöttje jött ki Kiplingre az ügy megvizsgálásái'a. Ez a biró a- zonban nem vette komolyan a duhaj suhanczok sértő viselkedését, -- és nagyon enyhén ítélt felettük, azaz semmi büntetésben nem részesítette őket, csupán megfeddette a magukról mgfeledkezett ifjakat. Hogy a feddés használ é ezeknek, azt már bajos volna megmondani? Én alig hiszem, hogy ők a dorgálást valami nagyon szivükre vették volna. Ámbár örvendenék, ha feltevésemben csalódnom kellene.— és ezen ifjakat rendesebb, tisztességesebb, főképen az idős embereket megbe- csülőbb viselkedést látnék tanúsítani. Mert bizony az ilyen viselkedés nem szolgál a magyar névnek tisztességére, de még a szülőknek sem nagy örömük telhetik az ilyen nevelésű gyermekekben! A lejtőn rendesen csak lefelé lehet menni, — és az ilyen ferde nevelésű suhanczokból kerülnek aztán ki az olyan megtéve- lyedett ifjak, mint v minőkről mostanában is hallottunk, hogy a vasúti kocsikat feltörték és megdézsmálták És még a mi legszégvenlotesebb és legszomorubb reámt nézve az, hogy .rét mondják, hogv_ezek a rósz útra 1 vedt ifjak REU»1 ’.MÁTl/SOK’ Én pedig azt irondom, hogy ők \EM reformátusom, mert ha reformátusok, azaz az Evangélium tnni- i -\\:\ szerint élő ken-1 vének vidrának, •'kkor nem tennének dv>:: dolgokat Istenfélő ás jo lelkületű kér- ember, akár ifjú, akár üreg 1*, vhi az, tiszteletben tartja vallásának szent parancsolatjait, már pedig a ki lop, vagy a ki embertársát megkárosítja, — az csak nem mondhatja magáról, hogy ő vallásos egyén,— ugyebár? Az hogy névleg a kér. ref. egyház kebelébe tartozik, nem számit, nem bizonyít semmit. A Krisztus egyházában csak az igazi, az élő hit számit! Óh hányszor felkérte ezeket az ifjakat a mi szeretett lelkipásztorunk, Nt, Kovács János ur, hogy jöjjenek a vasárnapi iskolába, és jöjenek a mi istenitiszteleteinkre. De ők már nagyoknak, és túl okosoknak képzelik magukat ahoz, istenházát felkeressék. és Isten Igéjét hallgassák, ők talán szégyenük is apáik vallását, és nagyobb dicsősségnek tartják azt, a mivel pedig nincs mit dicseked niök, — az ő sziveiknek megkeményedettségét és a hitetlenséget! Oh milyen szomorú érzés lehet az jo szülőknek ilyen gyermekekre tekinteni! De milyen sötét kép tárul a mi szemeink elé is a jövendő ge- neráczioról, ha ezekre az if jakra esik tekintetünk! Azért még egyszer arra kérem e sorok által is a magyar szülőket,— fordít sanak odaadó gondot gyermekeik vallásos nevelésére, mert később nagyon meg bánják a hanyagságot. Nem volt távolról sem czélom e sorok által sérteni bárkit is, — hiszen neveket nem említettem,— csupán fel kívántam a figyelmet hívni arra, a mi minden magyar és református szülőnek elengedhetlen kötelessége és a mi bennünket, kik egyházunkat szeretjük, kik gyülekezeteink jövendőjére gondolunk, érdekel, — hogy nevezetesen a magyar szülők fordítsanak igen nagy gondot gyermekeiknek istenfélelmében való nevelésére/ * • * • KARÁCSONY CANADABAN. Gyönyörű karácsonyi szent ünnepek tartásában volt része Isten kegyelméből a békevári magyar refor- mátusságnak! Karácsony reggele ugyan zord kezdetűnek látszott, — de úgy 1Ö pra tájban aztán kisütött Istennek áldott, melegítő napja, — és a kiben csak volt szív és lélek, és felbuzdulás,— az mind sietett az Urnák szent hajlékába, hogy ott buzgó szent érzülettel mutassa be hódolatát a világ meg váltására született Idvezitő előtt. Szeretett lelki- pásztorunk, — Nt. Kovács János ur valóban építő és mély tartalmi ünnepi szent beszédet tartott, — ecsetelve előttünk Jézus születésének ö- römét és áldását- Alkalmat vett magának, — igen helyesen, — arra is, hogy az apostol utasítása szerint,— mely igy hangzik: “feddődIjél, dorgá- lodjál, intsed a hallgatókat minden szelidséggel és tanítással, II. Tini. IV,2), — ő is feltette a kérdést a békevári magyar reformátusság e- lőtt, hogy hol vannak azok, a kik még ILYENKOR sincsenek itt? — azok a canadai magyar reformátusok, a kik a Krisztus nélkül akarnának, vagy szeretnének idvezülni, — azok a kik elméjüknek elbizakodottságában kerülik az Isten házát és
