Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-01-01 / 1. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 8 Azt hisszük, aki csak néhány esetet hallott ezen kegyetlen üldöztetésekről, azok előtt nem kell ecsetel­nünk ezen hitükért és hazájukért küzdő hősöknek lelki állapotát elég csak megemlíteni, hogy egyházunk veze­tőinek üldöztetéséhez és zaklattatásához még hozzájá­rul az a gond is, meg lesz e a mindenapi kenyerük ne- kiek és családjuknak?! Amerikai Hittestvéreihk és Honfitársaink/ Erdélyi református véreink élethalál harcot folytatnak hitü­kért, hazájukért és egyben a nyugat magasabb kuturá- jáért. Ti rajtatok áll, hogy sikeres legyen-e ezen harc és küzdelem! Jöjjetek tehát adományaitokkal segitésége nehéz óráiban az erdélyi kálvinizmusnak. Segítsétek távol ke­leten küzdő véreiteknek templomaik, lelkész lakásaik és iskoláik újjáépítésében és fentartásában. Tegyétek le­hetővé lelkipásztoraink tanáraink, tanítóink, hitvédő és honmentő munkájának folytatását. Juttasátok el t'ámo- gatástokat az erdélyi magyarság védelmére megalakult Bocskay Szövetséghez, mely gondoskodik a felöl, hogy ezeknek minden fillérje erdély református véreink ja­vára használtassák. Budapest, 1920 évi szeptember hó 5-án. Sebess Dénes ü. v. elnök gróf Bethlen István elnök Addig is, mig a kérelmet méltathatnánk, kérjük olvasóinkat, iryanak ez ügyben Nt. Sebestyén Endre duquesnei ref. lelkész úrhoz, B. 326. Vasárnapi iskola Jan. 2-re. A gyermek és a mennyeknek országa. Bibliai Rész: Máté 18:1-14. A Jézus első tanátványai is csak emberek voltak; ők sem lettek tökéletesek egyszerre, de hallván Mesterök felhívását, a tökéletességre igyekeztek. A mai leckében, amely valóban szivet vizsgáló lecke, látjuk, hogy a nagyravágyás gondolata nem volt ismeretlen előttök sem. Egy alkalommal a Kapemaumba vezető úton arról vetekedtek, hogy ki volna közöttök a legnagyobb. Ez időben a tanítványok még nem értették, hogy a Krisz­tus “országa nem e világból való.” Jézus mindig türel­mes és elnéző volt velek szemben, ő felhasznált minden alkalmat, hogy a hegyi beszédében hangsúlyozott ala­pelveket tanítványainak a szivökbe vésse. Ezt az alkal­mat is felhasználta, amikor hozzá jöttek e kérdéssel: “Kicsoda nagyobb a mennyeknek országában?” Jézus egy kis gyermeket szólított elő, azt eleikbe állította, és a mai aranyige szavaiban azt mondta nékik: “Valaki megalázza magát mint e kis gyermek az a mennyeknek országában legnagyobb.” Jézus ezen kis gyermeket a tanítványok tanitójáúl tette. A tanítványok ugyanis leossz irányban keresték a nagyságot. Meg kellett témiök és a gyermekhez ha- sonlóaknak lenniök. “Ha meg nem tértek, és olyanok nem lésztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek bé a mennyeknek országába,” mondotta a Mes­ter. Ugyan mit tesz az olyannak lenni mint a kis gyer­mek? Jézus szerint a keresztyén jellem megkülönböz­tető vonásait az ártatlan kisded világítja meg a leg­szebben. Mert a kis gyermeknek fogalma sincs az ön­zésről. A nagyravágyásnak nincsen helye a szivecské­leménye. A gyermek tanulékony, szelid és alázatos szi- vü. “Tanuljatok tőlem, mert én szelid és alázatos szivü vagyok,” mondotta az Idvezitő. Tanuljunk tehát ő tőle, olvassuk az ő Evangyéliomát, és bizzunk az ő szavában, valamint a kis gyermek bízik atyjának a szavában. Va­lamint a kis gyermeknek fogalma sincs arról, hogy va­lamit megérdemelne, hanem szivecskéj ében hálaadó ér­zettel veszi atyja kezéből a jót; hasonlóképen, vegyük hálaadó szívvel a mi mennyei Atyánk kezéből az áldást, és a megérdemlésnek az érzete maradjon ismeretlen mi nálunk. Legyünk mindig alázatos sziviiek, és ne felejtsük el, hogy “az Isten a kevélyeknek ellenek áll, az aláza­tosoknak pedig adja az ő kegyeiméi.” Vagy a Jézus sza­vaiban: “Valaki pedig magát felmagasztalja, megaláz- tatik: és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.” Egy földmivelő ember kiment kis fiával a vetések közé megnézni a búzát, készen van-é az aratásra. “Lát­ja apám,” felkiáltott a fiú, “azokat az egyenesen felfelé álló búzafejeket! Bizonyosan azok a legjobbak. A le­hajtott búzafejek, tudom, hogy jók nem lehetnek.” Az apa leszakított egy-egy kalászt mind a két fajtából, és azt mindta: “Néz ide, tudatlan fiú. Ezek az egyenesen felfelé álló kalászok üresek, de a szerényen lehajtott kalászok telve vannak drága búzaszemekkel.” — 0, i- gen, a büszke, gőgös, üres fejőket magasan hordó em­berektől semmi jót, semmi hasznot nem várhat az em­beri társadalom: de az alázatos, és mindenkihez sze­retettel lehajló keresztyének, — bizony ők “e földnek savai, — e világnak világosságai,” és az Isten országá­nak örökösei. A Jézus Evangyélioma az egyedüli vallás a vilá­gon, amely nemcsak hogy helyet ad, de a legelsőbb helyet adja a kis gyermeknek. Tudván azt, hogy az emberi társadalom jövőjének alapja a gyermek, le­gyünk igen óvatosak annak a nevelésében. Igaz, hogy e világ telve van kísértésekkel, de vigyázzunk, hogy milyen befolyást gyakorolunk a gyermekekre ami ott­honainkban. A kis gyermek elméje igen fogékony, s ezért semmit ne szóljunk, és semmit ne cselekedjünk, amin a gyermekek megbotránkozhatnának. Megbot­ránkoztatni egy ártatlan gyermeket, tönkretenni egy tiszta jellemet, annyi mint megérdemelni a legkemé­nyebb büntetést. Jobb volna annak, aki megbotránkoz­tatja az ártatlant, ha a tengerbe vettetnék. Jézus rámutatott arra is, hogy Isten ép úgy gond­ját viseli az ő gyermekeinek, valamint a pásztor az ő juharnak. Ha csak egy juhocska is elvész a száz közül, a jó pásztor bejárja a völgyeket, a kopár hegyeket, el­megy a sziklahasadékok közé, és addig keresi, amig megtalálja elveszett juhocskáját. S mikor megtalálja, “bizony mondom néktek, hogy inkább örül azon, hogy- nem a kilencvenkilencen, melyek el nem vesztek.” Jézus maga az a Jó Pásztor, aki azért jött le a menyből, hogy megkeresse eltévedt gyermekeit, és saját életének a feláldozásával megtartsa őket. Kedves gyermekeim, járjatok szorgalmasan ez év­ben a vasára api iskolába, mert ez a Jézusnak az iskalá- ja. Tanuljatok Tőle szelídséget, alázatosságot, engedel­mességet. És ha igy gyermekkorotoktól fogva megta­nuljátok az írásokat, ne felejtsétek el, hogy azok böl­csekké tehetnek bennetekt az idvességre, a Krisztus Jé­zusban való hit által. Ezen vasárnapi iskolai leczkét kidolgozta:

Next

/
Oldalképek
Tartalom