Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-01-01 / 1. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Veronika zsebkendője. . ;; gg? , ■ .• • . ;;j ■ ífal tel »«‘#1 (Folytatás a múlt heti számból.) A beteg hajadon ezt gondolta magában: Csúfot üz belőlem. Tőle ném tudhatom meg, a mit tudni akarok. És tovább haladt. Kis vártáivá egy embert látott, a mint lóháton vadászni ment. Mikor oly közel ért hozzá, hogy meg hallhatta a hangját, igy kiáltott felé: “Ne jöjj közelembe, mert tisztátalan vagyok! Mondd meg inkább: hol találhatnám a názáreti prófétát?” — “Mi dolgod vele?” kérdezte tőle a férfi s lassan felé léptetett. — “Csak azt akarom, hogy simítsa meg a homlokomat s gyógyítson ki a betegségemből.” A férfi még közelebb lovagolt hozzá: Micsoda bajból akarsz meggyógyulni? — kérdé. — Nem kell neked orvos.” “Hát nem látod, hogy tisztátalan vagyok?” mondta “Beteg szülőktől származtam, sziklaoduban jöttem a világra.... “De a férfi nem húzódott tőle, még közelebb jött hozzá, mert kedves volt és szeretetreméltó akár a feslő virág. “Nincs szebb lány nálad Júdea tartományában!” kiáltotta. “Ne űzz te is csúfot velem,” mondta a hajadon. De a férfi mélyen a szemébe nézett s igy szólt: “Úgy cseng a hangod, akár a tavaszi csermely, mikor mészköveken csörög tova; az arczod meg sima, mint a puha selyemkendő.” A hajadon megláthatta az arczát a fényes kengyel vasában. “Nézd meg csak ebben magadat”, mondta. Belenézett s tiszta lányarczot látott benne. “Mit látok?— kérdé meglepetve. — Ez nem az én arczom.” “De bizony az,” mondta a lovas. “És a hangom se rekedt!”... “Nem! Úgy cseng az, akár a cziterás legédesebb dala, mondta a lóhátas. A hajadon megfordult. “Nem tudod, ki az, a ki éppen most tűnik el a két tölgyfa között ?” kérdezte a lovastól. “ő az, a ki után az imént tudakozódtál: a názáreti próféta”, felelt a férfi. A lány erre ámulatában összecsapta a kezeit s a szemei megteltek könynyel. “óh te szent! Óh te isteni erővel megteljesedett! __kiártotta— Te meggyógyítottál!” A lovas fölemelte a nyeregbe s elvitte a hegy lejtőjén épült városba. Elment vele a vénekhez meg a papi fejedelmekhez s elmondta nekik, hogyan akadt reá. A- zok tövéről hegyére elkérdezték tőle a dolgot, de mikor meghallották, hogy a hajadon beteg szülőktől született a pusztaságban, nem akarták elhinni, hogy meggyógyult. — “Menj vissza oda, a honnan jöttél — mond ták. — Ha beteg voltál, beteg is maradsz teljes életedben. Ne gyere ide a városba, mert különben másokra is ráragad a nyavalyád.” —Nem, én meggyógyultam, mert a názáreti próféta megsimogatta a homlokomat. —Ki az kiáltották indulatosan — hogy meg tud- nátisztitani még a tisztátalanokat is ? Gonosz szellemek szemfényvesztése az egész. Térj vissza a tieidhez, hogy romlásba ne dönts minket is egytől egyig.” Nem akarták egészségesnek nyilvánítani s ráparancsoltak, hogy kitakarodjék a városból. S rendeletben kihirdették, hogy még az is tisztátalan lesz, a ki oltalmat nyújt neki. Mikor a papi fejedelmek ezt az Ítéletet kimondották, a hajadon igy szólt a lovashoz, a ki odakünn találta a réten. Mit tegyek? Vissza kell térnem a pusztába a betegek közé. De a lovas megint fölemelte a lovára: “Nem addig a — mondta — bizony nem mégy vissza a betegekhez a sziklavárukba, hanem mind a ketten elköltözünk a tengeren túl más hazába, a hol nincs külön törvényök a tisztáknak meg a tisztátalanoknak.” És a hajadon— De mire a vinczellér elbeszélésében ideért, fölkelt a rabszolga és közbevágott: “Ne folytasd tovább •— szólt. — Kelj fel inkább s kisérj el egy darabon, azonnal útnak indulok hazafelé. A császár meg Faustina sohse hallhatja meg elég korán az üzenetedet.” Mikor a vincsellér a rabszolgát elkísérve hazatért a kunyhóba, még ébren találta a feleségét. —Nem alhatom — mondta a menyecske.__Azon jár az eszem, hogy ha ezek ketten összetalálkoznának! Az, a ki mindenkit szeret s az, a ki gyűlöl. Ez a találkozás kivetné a rendes kerékvágásból a világot. Segély kiálltás otthonról! 6 héttel ezelőtt jelent volt meg először a REFORMÁTUSOK LAPJÁBAN az az Esdő Szózat, mely 34 ref. lelkész özvegynek és velők együtt miútegy 100 papi árva gyermeknek megkínzott leikéből fakadt fel A REFORMÁTUSOK LAPJA utján a hat hét alatt 238.15 cent összeg gyűlt be a Debreczenben sínylődő ref. papi özvegyek és árvák részére. Ezen hatalmas összegből már 120 dollárt elküldtünk Roth Ignác pitts- burgi bankczég utján Nt. özv. Révész Mihályné ref. lelkészné czimére Debreczenbe mint az övzegyek által megbízott elnöknő czimére azon kérelem kapcsán, hogy ezen összegből minden árván maradt lelkész család részér egyenlően adjon annyi koronát, a mennyi jut egy- egy részre a 120 dollárnak vagyis 44 ezer koronának a szétosztásából! Újabban még három özvegy ref. lelkészné és ezeknek árvái folyamodtak segélyért hozzánk, — s igy természetesen azokat sem hagyhatjuk ki a jótéteményből. Minthogy édes Hazánkban több mint ÖTSZÁZ ref. lelkész özvegy nyomorog és ezeknek legalább is KÉT EZERNYI árva gyermek sorsáról kell gondot viselnünk és minthogy az ország többi részeiben szétszórtan lakó többi papi özvegyeknek sincs egy cseppet sem jobb sorsuk, mint azoknak a debreczeni özvegyeknek, a kiknek sorsa felett segítő szeretne indultunk, — úgy véljük, a joszivü adakozók megnyugosznak abban, ha úgy intézkedünk, hogy az ezután begyülendő összegből MINDEN magyarországi nyomorgó lelkész özvegynek és árvának legyen juttatva egy parányka segítség. Ennek megfelelőleg az ezután begyülendő adományokat, amik kifejezetten az Ur hátramaradt szolgái családjainak felsegitésére küldetnek be hozzánk, — egyenesen a REF. LELKÉSZ! NYUGDIJJ INTÉZET elnökségéhez fogjuk áttenni. Múlt heti gyűjtésűnk 227.65 EZEN A HÉTEN következő újabb adományok folytak be a szereteti és nemes czélra: Fekete Mihály és neje Herrick, 0. 3.00 Gergely Jánosné, Tomscreek, Va. 2.00 Marincsák János, Ashtabula, O. 2.00 Marincsák György, Ashtabula, O. 1.00 Nagy János, Ruffsdale, Pa. .50 Múlt heti kimutatásunk 238.15 Ezen a héten adakoztak joszivü egyéni Ábry István, Whitewood, Sask, Can. .85
