Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-06-12 / 24. szám

PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. VOLUME XXL ÉVFOLYAM, 1920 Június 12. No. 24. Szám. AZ ELVESZETT JUH. Az írástudóknak s farizeusoknak, Akik Jézus ellen gyakran zúgolódtak, Amiért vámszedők — s bűnösökkel eszik; Ilyen példázatot monda egyszer nekik: Száz juhból állott egy pásztornak a nyája, S mint megannyi kincsre, úgy vigyázott rája; De hogy történt, hogy nem, — felfogni nem bírja: Megszámlálja egyszer s imé, egy a hijja. Nagy lön emiatt a pásztornak a búja, S keresvén, érte az erdőt-mezőt bújja; De hogy nem találja az eltévedettet, Elmegy s otthagyja a kilenczvenkilenczet. Az elveszett juhot végre megtalálván, örömmel veszi fői és emeli vállán; Haza megy, meghívja barát’ it, szomszéd’ it, És megvendégeli, imigy szólva nékik: Örvendjetek velem, mert im, megtaláltam Az elveszett juhot: hiánytalan nyájam! S barátok, szomszédok vígan lakomáznak, így ünnepelvén meg örömét a háznak.... — Éi’titek e példát! Bizony mondom néktek, Ily öröme lészen mindenkor az égnek, Valahányszor ejgy-egy bünbemerült lélek Megtérvén, eszmélve új életre ébred! Kövessük a Jézust. Az emberiség történetében megnyilvánúló nagy mozgalmak, fordúló pontok, vagy válságok mind a gond­viselő Istennek kinyilatkoztatásai. Ezek az isteni meg­nyilatkozások oly egyéneken, vagy egyének csoportján keresztül történtek és történnek napjainkban is, akik sajátságos feladatok és célok megvalósítására elhivat­tak, elválaszta ttak és kiküldettek. Izráel történetében az isteni gondviselés a prófétákon keresztül nyilvánúl. Az Uj Testámentomban Jézus utján hívja Isten az ő gyermekeit az örök életre. Jézus kiválaszt magának ti­zenkét tanítványt, később még hetvenet, akik az ő lá­bai mellett ülnek. Hallgatják tanításait s amIKet mond, ezek megismétlik mások előtt. Szivük szent tüztől ég s szent tüztől égó szivükkel megjelennek itt is, ott is és hirdetik az igét láng-nyelvekkel. Sokszor az Isten még a legegyszerűbb embert is rendkívüli megbízatással ruházza fel. Megtiszteli isteni feladatok végrehajtásával. Hízik magvetői képességé­ben. így történt az, hogy pásztorok és földmunkások, halászok es szölőmüvesek, vámszedők és kereskedők egy sorban állanak az Isten országában. Igénytelen munka­körükből rendkívüli dolgok végzésére hivattak el. A galileai főiskolának ezek és első végzettjei elmentek, .•ogy megbirkózzanak azokkal a feladatokkal, melyek., a bűn alapvető oka vetett felszínre. Feladat abban az időben volt bővön, aminthogy napjainkban is van. Az ember Istentől elidegenedett. A biin szolgálatába szegődött. Szive elfásúlt, lelke be­teg volt. És Ők ismerték a Nagy Orvost. Őket meggyó­gyította, tehát meggyógyít másokat is. Vissza vezetni Istenhez azembert, haza hozni őt az édes Atya házába, meglágyítani kemény szivét: ez volt az ő hittanuk. Cse­lekedj ük mi is ezt és megoldottuk hosszú sorát azoknak a kérdéseknek, melyek oldalhajtásai a bűn alapvető o kának. Istennek hivó szózata ma is hangzik csak éppen úgy, mint a múltban. Szomorú a dologban csak az, hogy kevesen felelnek a hívásra. Sokra van szükség, de ke­vés vállalkozik. Sok az elhívott, de kevés a választott. Az Igének ma is van értelme csak éppen úgy, mint a múltban. Az elhivatás föltételeinek ma is meg kell felelni csak éppen úgy, mint akkor. A régi időben az elhivatás legelső föltétele az ön­megtagadás volt. Félre tenni az “Én”-t: ez a föltétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom