Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-01-10 / 2. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 rákényszeritett függő érdekviszonya, a mely ellen a prot. egyházak szabad szelleme mindenkor felemelte, habár érvénytelenül, az ő tiltakozó szavát. — Az evan­géliumi egyházak saikalatos alapelve a szabad egyház szabad államban, — mely elvtől a Habsburgok érthe­tően fáztak. A füzetek iroi helyesen felismerik és leplezetle­nül feltárják azt a rombolo hatást, mit ez a szoros anyagi kapcsolat az egyházi életben létrehozott. — Ez a hatás a protestáns egyházak életének kezdetén azok­nak üldözésében nyilvánult meg. A Habsburgok sere­gei minden időben a romai pápák ügynökeinek készsé­gesen állottak szol gálát j ára, mert ez a dinasztia saját érdekében kívánta életre kelteni Romának régi ked- vencz eszméjét; — “egy egyház, — egy állam”; — a mi ellen a prptestantismus élénken tiltakozott. A magyar Protestantismus az elnyomó Habsburg hatalommal szemben csakis a külföldi prot. nagy ha­talmak segítségével tudta életét megmenteni— Gearge Stepney, — Anglia nagy követe, a magyarországi pro­testánsok igazainak érdekében emeli fel szavát az oszt­rák császár előtt. — A magyar prot. theologusok An­glia, Skot ország, Hollandia és Svájcz szabad egyete­meinek kebelén szívják magukba a tiszta evangéliumi tudomány szabad szellemét. — A nagy szükségben An­glia tekintélyes pénzbeli segítséget küld a 18-ik szá­zadban nehány magyar ref. főiskolának. — A prot. külföld a magyarországi prot. egyházak erkölcsi és anyagi támogatója és hathatós védelmezője az elnyomó Habsburgokkal szemben! Később a Habsburgok, kényszerítő politikai okok folytán, a vallási türelem és végtére a vallási szabad­ság politikájára tértek át. Ezt a türelmi politikát is saját házi czéljaikra használták fel, és a prot. egyház­ban politikai eszköznél egybet nem láttak. — Ha ked­vezményt, ha egyenlőséget (azaz inkább annak csak a látszatát!), — ha congruát biztosítottak a protestán­sok részére, — nem tisztességes erkölcsi meggyőződés­ből, vagy a vallás egyenlőség elve iránti tiszteletből, hanem ügyes diplomacziai számításból, politikai ellen szolgálat fejében és reménységében tették azt. A prot. egyházak eme politikai kényszernek vég­tére feláldozták evangéliumi szabadságukat, épenugy mint áldozatul esett ennek az ország politikai szabad­sága és függetlensége. — A bécsi udvar az alkotmányos szabadságnak, a nemzeti fíiggetleségnek csak a má­zát kente a Nemzetre. A Hága-i magyar bizottság “sham Constitutionak” — nevezi a “nagylekii” kirá­lyaink által adományozott alkotmányunkat! — Az é- letben levő parlamentről igy nyilatkoznak a hágai ma­gyar protestánsok; — “This Parlament was by its or­igin and composition but a parody of the real feelings and intentions of our people” — Továbbá: “the other fact is, that the Magyar people itself was not in con­troll of its destinies.”_ (Backgrounds of our Church crisis). — Ugyanebben a füzetben ezt az őszinte val­lomást is olvassuk ; — “Hogy ha mélyebben bele tekin­tünk országunk történetébe, (a háborút megelőző 20 évet/), — meggyőződünk arról, hogy Nemzetünk még belső ügyeinek intézésében sem volt birtokában teljes függetlenségnek, hanem el kellett szenvednie a bécsi udvarnak autokrata irányát és a kisebb politikai bó- szokat, a kik ez utóbbinak hódoltak.” Sajnos, a prot. egyházak, épenugy mint a cath. egyházak, ennek a természetellenes, autokrata uralmat képviselő kormánynak szolgálatában állottak és az ál­lami propagandák istápolásában töltötték el munkás- ságiknak nem megvetendő időrészét és energiáját. — Az állam a kapott szoglálatért pénzt, konczot dobott a szegény egyházaknak, a melyből még az amerikai magyar ref. gyülekezeteknek illetve papoknak is jutott/ A szegényebb prot. egyházak a kormánytól nyervén existentiájuk feltételét, kiváltságaikat, elismertetésü­ket és boldogulásukat természetesen nem tiltakozhat­tak a lelkiismeretlen politika ellen. Sokan teljesen bona fide szolgáltak az államnak. Az államnak pedig, nem lé­vén lelkiismerete, — kizsákmányolta az egyesek jóhi­szeműségét. — így kiszolgáltatva a kormány kényé­nek, a kor hamis szelleméből táplálkozva, könnyen meg­feledkeztek az egyházak az ő magasabb rendeltetésük­ről és hivatásukról. A füzetek iroi beismerik a hazai egyház politika helytelen vezetését. “We are ready to confess that we have to plead guilty....” __ Készséggel megvalljuk, hogy bűnösnek kell mondanunk magunkat.”— Ha van mentő, vagy enyhítő körülmény, úgy az nem lehet egyébb, mint hogy a magyar egyházak nagy erkölcsi és politikai kényszel’ nyomása alatt állottak, mikor — ezt az összeköttetés és függő viszonyt az ál­lammal fenntartották. A magyar prot. egyházak életkérdés előtt állanak. Angolország és Amerika nagy prot. egyházaihoz in­tézik könyörgő szózatjukat. Segedelmet, jó akaratot kérnek Amerikától, Amerikának cálvinista hitvallású közegyházaitól. . Nekünk, amerikai ref. magyaroknak szent köte­lességünk közreműködni, hogy a hazai egyházak ki álltása eljusson a megfelelő fórumok elé, hogy a mi közben járásunkkal minél hathatósabb erkölcsi és anya­gi segély nyújtást eszközöljünk ki a sokat szenvedett, nagy történelmi múlttal biró evangéliumi magyar re­formátus Sionnak/ E nagy egyházmentő munkából mindnyájónknak ki kell vennünk részünket, és pedig kölcsönös összetar­tással, előre megbeszélt és elfogadott módokkal. Erről majd máskor/ Nt. Dikovics János lelkész tanár urnák fennti, nemes szív­vel meíirott ezikkét ajánljuk lapunk összes olvasóinak, ajánl­juk a hazai illetékes körök és egyének figyelmébe. A czikk tartalmával, lényegével s czéljával mindnyájan egyet értünk. ; Épen azért is, mivel otthon is itten is reconstructiv egyházi munkát kell concentrált akczióval kezdenünk, — czikkiró utóla­gos bele egyezése reményében kihagytuk a közleménynek azt a részét, melyben a hagai magyar bizottság a conventnek ame­rikai magyar egyházi munkáját oly kemény megbirálásban vitte ki az angolországi és amerikai prot. közvélemény elé. Úgy a czikkre, mint magának az ügynek érdemére rövid időn belől megtesszük a magunk észrevételeit. Szerk. BOLSEVIKI VEZÉREK BÚCSÚJA AMERIKÁTÓL A kis hajó fedélzetén, amely dohogva fúrta ma­gát keresztül a new yorki kiktötő vizén, egy pár em­ber állott egymás mellett. Az arcuk nem valami ro­konszenves, alig árulja le még az átlagos intelligenciát is, de a ruhájuk határozottan előkelő, jómódú embere­ket sejtet bennök. Az asszonyon kifogástalan szabású, nagyon jó szövetből készült téli ut#.ii ruha, a nyaká­ban drága, értékes prém, Csak ami rajta van, a mai világban igazán nehéz százakba kerülhetett. Az em­ber öltözete is kifogástalan, bátran valami pénzes Wall Streeti brókernek nézhetné valaki. Zöld felöltő, nagyon szépen hozzá pászoló zöld kalap, a nyakán finon selyem

Next

/
Oldalképek
Tartalom