Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-07-26 / 30. szám

i

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK

I A fi»-*

KIVEZETŐ UT KERESÉSE. Ily czim alatt az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának nagyérdemű szerkesztője egy tanulmányt irt és tett közzé b. lapja Jul. hó 5-án megjelent számában kapcsolatban a De Nánássy perthamboyi ref. lelkész czikkével.

A tanulmány végén a Borsos István detroiti ref. lelkész által 1914-ben kiadott Emlék könyvre is hivatkozik a szerkesztő, — összefüggésnélküli idézeteket közölvén abból. 1*)

Az igazság érdekében tudatom a lap tisztelt olvasóival, hogy egyházunk életmentő nagy ha1'- cza a Prezsbiteriánokkal kötött tisztességes, szeretetteljes békekötésben végződött. — Nem említve főkép azt, hogy a prezsbiteriánusok által épitett emeletes tégla iskolát három évvel' ezelőtt 9 ezer dollárért megvásároltuk; — hivatalosan elismerte a detroiti pi'ezsb. egyház, hogy az u. n. magyar negyedben oly erős, eleven, élő egyházi élet van, hogy önként visszaléptek az ellen missioi munkától, mert elismerték, hogy TÉVES informácziok után vették fel 1906-ban az ellen-egyházi munkát, a mely 1913-ban, 7 éves harcz után, — igenis a mi értékes munkánk elismerésével ért véget. 2*)

A detroiti csatlakozott, ma független 3*) önfenntartó egyház békében élt 3 év óta s békében akar élni ezentúl is az amerikai felekezetekkel, — de a kitűzött alap elvektől, 1 (az egyházi tulajdon s birtok jog kérdése, 2 a lelkész képzés magas foka, 3 a templomi anyanyelv megőrzése nagy kérdéseiben nem enged, 4*) holott állandóan egy-két angol tanítónőt tart s a vasárnapi aranyigéket angol nyelven is tanítja s minden értékes, használatos angol prot. egyházi éneket megismertet gyermekeivel. 5*)

Az Isten országa építése, földre szálitása nagy kérdéseiben, a közigazgatás, kormányzás központosítása, szervi kapcsolat létrehozása, megteremtése elé detroiti önfenntartó egyház- községünk akadályokat nem gördít, — de a magyar egyházmegyéket, s az idővel ebből alakítandó magyar egyházkerületi nagy czélt szent eszmét semmi körülmények között fel nem adja.

A hazai egyház jóváhagyását azonban nem utólagosan, de előzetesen óhajtja megnyerni.6*) (1919 Jul. 13-iki egyh. községi határozat) Borsos István ref. lelkész

1*) Mi nőm idézeteket, hanem egyes “kifejezéseket” közöltünk az Emlékönyvből, azon állításunk igazolására, hogy egyes csati, lelkész urak, — mint p. u. Borsos Nt: ur is, — mily méltatlan és mennyire dehonesztálo titulusokkal illették egykor azt a hatalmas, és igazi kálvinista hitfelekezetet, az amerikai Prezsbiterian egyetemes egyházat, melynek büszkén vallja magát tagjául az E. Államoknak az Elnöke is. Egyébként ha Nt. Borsos ur óhajtása szerint, — teljes összefüggésében közöltük volna is azokat a bizonyos kifejezéseket, azon körülmény egyáltalán nem szépítette vagy enyhítette volna azoknak a szavaknak súlyos és vádoló élteimét. Odahaza is a Conventen fel voltak háborodva az atyák, mikor az Emlékkönyv vonatkozó pas- susaira fel lett híva a figyelmük, és elhatározott szándékuk volt megbüntetni azokat, kik a hazai egyházat az amerikai egyet. ref. egyházakkal össze veszítették. Szerk

2*) Quod erat demonstrandum! Nekünk egészen másnemű értesüléseink vannak. Szerk.

3*) Mitől? A hazai egyházié'? Hiszen charterje mindörökre odaköti ötét a Conventhez, és La független és önálló volna, akkor avatkozhatott volna é be az egyház ügyeinek vezetésébe és határozataiba a nyugati esperes, ki csak a napokban tartotta meg a visitá ciót az egyházban? Függetlennek csak az az egyház, vagy gyülekezet mondhatja magát, a mely tényleg független úgy szellemi, mint anyagi minden vonatkozásában minden külső beavatkozástól. A detroti egyház a szabad rendelkezésnek ezen állapotára még nem jutott el. Szerk.

4*) Hát ha bejön az a törvény, a mely megszorítja, úgy lehet talán lehetetlenné is teszi Amerikában az idegen nyelvek istápolását, — a mire, tudjuk, úgy kormánykörökben, mint a közvélemény különféle rétegeiben erősen megnyilatkozott ó- hajtás van, — mit használ akkor a Nt. Borsos István ur kitűzött alapelveinek hangoztatása? Szerk.

5*) Meg tudná Nt. Borsos lelkész ur e lapban magyaráz ni nekünk azt, hogy MIÉRT tanítja hát ANGOL nyelven MAGYAR vasárnapi iskolájában az arany igéket a magyar gyermekeknek, mikor egyszer alap elvileg kimondotta, hogy a templomi anyanyelv megőrzésének nagy kérdésében semmit nem enged? Vájjon az angol nyelv iránti őszinte tiszteletből, hogy ne mondjuk, — szeretetből, vagy talán porhintés szempontjából folyolag teszi ezt? Szerk.

6*) Mihez? — Ahoz, hogy az egyes gyülekezetek elszakad janak a hazai egyháztól és függet lenitsék magukat? Hiszen ezt már a detroitiak, saját képzeletük szerint meg teték a Convent Előzetes jóváhagyásának kérése Nélkül. Szerk:

JÉZUS KÜLÖNÖS KEGYELMI MEGHÍVÁSA.

Alapige: Mát. XI- 28-30.

Sokat írtak és beszéltek már a világban királyok, államférfi jak, népszónokok, bölcsészek, igehirdetők és mások. Sok és különféle, jó és fonák, sőt elbizakodott nyilatkozatot tettek, de olyat, mint alapigénk szavai, komolyan és józanul egy halandó se ejtett ki a száján. Mit is gondolnánk egy emberről, még ha császár vagy pápa volna is, aki azt Ígérné, hogy a megfáradtakat és megterhelteket meg akarja nyugosztalni? Ezt egyszerűen istenkáromló és eszelős beszédnek minősitenők. S e szavak a mi bibliánkban állanak, a mi Urunkés Id- vezitőnktől erednek. Az emberek közönyösen elmehetnek mellette, de senkinek se jut eszébe, hogy azokat esztelenségnek nevezze. Milliók veszik észre, hogy igazságot tartalmaznak, és milliók, meg milliók tapasztalták ezeket isteni igazság gyanánt. Ez komoly o- kot ad a megfontolásra és ha helyesen elmélkedünk, mi is észrevesszük, hogy itt Jézusnak különös kegyelmi meghívása áll előttünk és az nekünk szól.

Hogy Jézus különös ember, sőt hogy ő Isten fia, akit más halandókkal nem szabad egy sorba állítani, mar abból is kitetszik, hogy tőle ilyen igét hallunk, s vannak emberek, akik az ő szavainak kegyeim ét és igazságát tapasztalják. Csak Isten mondhat ilyen igét. De e meghívás igazságáról és teljes komolyságáról Jézus istensége kezeskedik, ö tőle elfogadjuk és el is fogadhatjuk e meghívást. Ebben kimeríthetetlen kegyelem- és vigaszforrás tárul fel előttünk, amelynél bizalmasan letelepedünk, s amelyből ez élet fáradalmai és terhei közben naponta újból meríthetünk. A forrás nem apad el, mert isteni, kikutathatatlan eredete van.

S amily kimeríthetetlen és kikutathatatlan. éppen oly általánosan tárul fel. Hallgassuk csak, kinek szól a kegyelni meghívás. Egyszerűen mindenkinek. Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek. A fáradság és megterheltetés az egyetlen megszorítás. Aki se nem fáradt, se meg nincs terhelve, annak—természetesen—nincs mit keresnie Jézusnál, annak nincsen Idvezitőre szüksége. Mit is