Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-07-26 / 30. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3 tenne az Idvezitőnél egy olyan ember, aki frissen, vidáman, szabadon, teher és gond nélkül él? Hogy az ilyennek nincs ő vele dolga, az kétséget nem szenved. Azonban vannak-e egyáltalán olyan emberek, a- kiknek nincs térkők és gondjuk? Nem hisszük! Az Idvezitő bizonyára kevés ilyet láthatott. Ellenben látott sok megfáradottat és megterheltek Különben nem oly általánosan bocsátotta volna ki e kegyelmi meghívást. Igen, ő nagyon sokat látott, ezek nagy csapatokban jöttek ő hozza. És még' ma is akadunk ezekre. Itt van egy családapa, vagy egy családanya, aki terhe a- latt éjjel-nappal sóhajtozik. Ott van egy munkás, vagy egy üzletember, akik az élet feladatjaival küzdenek és terhök alatt összes erejüket latba vetik. Itt egy beteg, aki enyhülés után sóvárog, ott egy egészséges, akit különös gond nyom. S ha az élet fáradsága nem nyomna is különösen, bizonyára vannak olyanok is, akik bűneik terhe alatt sóhajtoznak, akiket bűneik súlya alatt se ember, se angyal nem tud megvigasztalni, akik sehol se találnak nyugalmat sem szabadulást, akiknek aggodalmára és lelki gyötrelmére még a nagv világ is ki csinek bizonyul. S tényleg, a bűn igazán megfáraszthat és meg- temelhet úgy, hogy az ember nem tudja, hányadán is van. Ekkor e szorongatott emberi szivek számára men gcsendiil Jézus kegyelmi hívása: Jöjjetek én hozzám! Ne keressetek senki mást, mert úgyse tud rajtatok se- giteni és titeket megvigasztalni. Nem nyájas Idvezitő- e ő, ha a mi szorongatott életünkben ilyen kegyelmi meghívást hallat?! óh, halljátok meg, meggyötört emberek és jöjjetek bizalomtel jesen Jézushoz. II. Ne nézzetek reá sandán és bizalmatlanul. Nem akar ő benneteket se rászedni, se kizsarolni. Nem a- kar ő nektek szemrehányást tenni panaszkodásotok és sóhajtásotok, bűneitek és kihágásaitok miatt. Az oly szelid és- alázatos Jézus nem úgy bánik a rnegteleheltekkel ; a pislogó lámpát nem oltja el és az eltört nádszálat nem töri el teljesen. A megterhelt telkekre nem fog új, nehéz terheket rakni. Én megnyugosztlak titeket, mondja az ö nyájas szája. S azért mondja, mert képes és akarja is megtenni. Lássátok, egyedül ő veheti le rólunk a terheket s ha bölcsességéből kifolyólag nem mindenkor veszi is el egészen, mégis a szivet olyan kegyelemmel tudja és a karja eltölteni, hogy mi még a kereszt alatt is megnyugosztva vagyunk. Ha pedig nehéz biinteherrel kell is hozzá mennünk, ne csüggedjünk el, hanem; menjünk bízvást, amint vagyunk. Bizonyos lehetsz felőle, hogy az Idvezitő megnyugtatni, szivedről az átkot levenni akarja, egyszersmind meg- vidámitván és boldoggá tevén. Kövesd az ő kegyelmi meghívást és próbáld meg! III. Miért késlekedni? Miért még mindig távol állani, ha Jézus kegyelmi hivása füledbe cseng, ha az ő Ígérete édesget? Mondd, atyámfia, mi akadályoz a Jézushoz jövetelben? Talán nem bízol az ő ígéretében? óh, ne vétkezzél azzal, hogy a te Megváltódban nincs hited. Halld, mit ir Pál apostol a rómajaknak: Hát hogyha némelyek nem hittek? Vájjon azoknak hitetlensége nem teszi-é hiábavalóvá az Istennek hűségét? (III ;4). És ismét: Ha hitetlenkedünk, ő hű marad ő magát meg nem tagadhatja (II. Tini. 11:13). Avagy megütődöl azon, hogy Jézus ezt mondja: Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljatok tőlem? Ne félj a Jézus igájától, mert az ő igája gyönyörűséges és az ő terhe könnyű. Igát, terhet már ez é- letban kell az embernek viselnie. Anélkül nem is élet az élet, csak az a kérdés, ha vájjon a világ terhét a- vagy Jézus igáját akarjuk-e viselni. A világ1 terhe nehéz, végtelen nehéz. Jézuson kívül senkink sincs, aki azt vakunkról le tudná venni vagy viselni segitne. ősz- sze kell az alatt roskadnunk. De Jézus igája könnyű. Ez a szeretet és az önkéntes engedelmesség igája. A- zért áll mellettünk, segít azt emelni és hordozni, hogy ne kelljen összeroskadnunk. Az ő lelke sok édes vigasztaló szót szól a mi lelkűnknek. Mi mindent elmondhatunk és elpanaszolhatunk neki, mindegyik új terhűnket bizalomtel jesen tehetjük lábai elé. Uram, nyisd meg fülünket, hogy kegyelmi hívásodat meghalljuk, Ígéretedben bizzunk és kereszted terhe alatt is vidáman követhessünk! Ámen. (Külling ny.) Székely Sándor, brownsvillei, Pa. ref. lelkész. Társadalmunk! ÚJJÁSZÜLETÉS. írja; — Studens Christi. Tagadhatatlan tény az, hogy napjainkban az emberi társadalom fejlődését munkálok és annak gáncso- lói között folytatott küzdelem válsága előtt állunk. Bár királyok, császárok egymásután vesztik el trónjaikat,— nem a nép, de saját érdekeiket szolgáló erők önkény uralma alatt nyög a világ. — Ha a világ csatáiba nem a demokráczia, a népjogok érvényesülése ürügye alatt küldték volna fiainkat, — meg nyugodnánk abban, hogy minden visszatár a régi kerékvágásba. — Ámde a sok millió sir, ugyanannyi vak és nyomorék harczos, nemzetek anyagi romlása, s általában a nagy világ felfordulás felrázza a legmélyebben alvót is annak tudatára, hogy a világ helyzete nem kielégítő, sőt jelenleg uralkodó rendünk, jobban mondva rendetlenségünk romlásba visz. Azon kevés egyénnek, kik jelenlegi pogány társadalmi épületünk uj alapra való helyezésén dolgoznak,— kevés alkalmuk volt és van arra, hogy a világot, — legalább is annak úgynevezett müveit részét megmentsék az anyagi és erkölcsi fertőbe való elsüllyedésből. A Krisztus Urunk által hirdetett eszmék is csak hosszú idők leforgása után tudtak anyira meggyökerezni az emberek gondolkozásában, — hogy azok az eszmék változtatni és át tudták alakítani a világ ábrázatját. Ez az átalakulás gyorsabb és tökéletesebb lett volna, ha a Mester elveit és tanításait maguk a keresztyének nem tették volna gyakran a polezra. A mai nagy megújhodásban, — mivel ez a megújhodás egyetemes érdekű, minden egyénre kiható, — tehát ebben minden egyénnek részt is kell vennie. A Jézus tanításainak újból át kell hatniok az emberiséget, — első sorban magukat a Krisztus követőit. — A tömegeket fel kell ébreszteni annak tudatára, hogy
