Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-10-25 / 43. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Mi mindenesetre örvendünk a dolgok ilyetén fordulatának és a bekövetkezhető további eseményeknek. Csak azt nem értjük, ha a csati, lelkészek ily nyíltan beismerik korábbi tévedéseiket, miért kellett e tévedés nyilvános beismerésével ily sokáig késniök? Miért kellett ily végzetes tévedés 14 éves fenntartásáért oly iszonyú pénzáldozatot több mint két millió korona áldozatot meghozni a Magyar Hazának, a magyar Conventnek, — mikor kiviláglik, hogy az elfoglalt álláspont kezdettől fogva Helytelen, Czéltalan és Minden Irányban Káros Volt? De nem akarunk recriminálni, bár bőven volna erre okunk és jogunk! Inkább örömmel látjuk a helyesebb utakon 'járni törekvést, melynek élén, mint hivatott vezér, jNt. Kalassay lelkész áll. A Reformátusok Lapja reméli, hogy az eddig csatlakozott párt név alatt ismert egyházi szervezet teljes loyalismussal fordul ezután a felé lapunk felé, mely soha meg nem változott elvekkel,soha meg nem tántoro- dott hitvallástétellel hirdette,hogy az amerikai magyar reformátusságnak élő és szerves összeköttetésben kell állania az amerikai Reformed Church és amerikai Presbyterian Church név alatt ismert hatal más közegyházakkal ! Hétről Hétre. Egy lelkipásztor levelei a hívekhez. Szeretett Hit testvérem: Utóbbi levelem alap gondalatát Jézus eme parancsolatában ismerhetted meg: “Szeressétek egymást” Krisztus egyháza az egymás iránti szeretetre késztet minket. Szeretnünk kell egymást, hogy egymást gyá- molithassuk, hogy az élet nehézségeit elviselhetőbbekké tegyük egymásra nézve. Jézus hűséges tanítványai, bár időről időre hallgatták az idvezitő igéket mesterük ajkáról, hajlandóságot érzetek arra, hogy egymás iránt türelmetlenek legyenek. Mikor a türelmetlenség jeleit észlelte Jézus, szólt hozzájuk, szeressétek egymást. A fá -rasztó munka, a megélhetésért való küzdelem, az emberek szeretetlensége minket is fáradtakká, csügedtekké, türelmetlenekké tesz. Ajkaink panaszra nyílnak. Elégedetlenekké válunk. Az ég sötétnek, a jövő reménytelennek tűnik fel előttünk. Mintha semmi sem lenne képes helyzetünkön segíteni. Ilyen lelki állapotban halljuk a panasz szavát: “hogy szerethessük felebarátunkat, hiszen az egész világ ellenségünk.” Fáradtak vagyunk. Ilyenkor, ilyen lelki állapotban szól hozzánk Jézus, “Jöjjetek én hozzám, a- kik elfáradtatok és megterheltettetek, én nyugodalmat adok nektek.” Halljuk e hivó szózatát, de megyünk é közeledünk é hozzá? A hét napból az egy megszentelt napot felhasználjuk é arra, amire rsten rendelte, hogy Isten házába megjelenve, pihenést adjunk testünknek, lelkűnknek, hogy a nyugodalmat, pitenést ígérő és adó Krisztushoz vigyük testünk lelkünk fáradtságát? Édes anyánk ajkáról vagy jó tanítónktól valamikor tanultuk hogy “Vasárnap az Isten napja.” De mire férfiakká, felnőttekké lettünk, hányán elfelejtettük ezt? Csoda é, ha elfelejtkezve a nyugodalmat adó Megváltónkról, elfeledkezve az Ur napjáról, testünk lelkünk összeroppan a világ küzdelmeiben? Keresztyén Testvérem! Megpróbáltatás, veszteség, nagy csapás összetörte lelki erőd? Ne csüggedj! Halld Jézus szavát: “Jöjj!” Minél nagyobb a csapás, minél reménytelenebb a kilátás, annál nagyobb lelki erőre van szükséged. “Én nyugalmat, pihenést adok néked” mondta Jézus. Még a gépnek is szükséges a pihenés idő, s a munka idejére erő. Mennyivel inkább kell, hogy az ember saját magán kívül levő gazdag forrásból szerezzen magának lelki erőt. “Jöjjetek én hozzám s én megnyugtatlak titeket” ígérte Jézus. S ö a ki kész volt meghalni értünk a keresztfán, megtartja Ígéretét, erőt és pihenést ad nekünk, ha megyünk hozzá, bizalommal, hittel. Jöjj Istennek házába, kedves Keresztyén testvérem. Pihenést, nyugalmat, uj lelki erőt nyersz ottan. Sokan azért nem járnak templomba, mert fáradtak. Csodálatos, az ilyenek sohasem pihenik ki magukat, legalább annyira nem, hogy templomba mennének néha napján. Kártyázásra, éjjelezésre, világi gyönyörök hajhászására. és sok testet és lelket ölő foglakozásra nem fáradtak. De templomba menni nagyon fáradtak. Sokan azt a mentséget hozzák fel, hogy otthoni munkájukat kell elvégezni. Csodálatos, hogy az ilyenek sohasem készüljek el otthoni munkájukkal, mig azok a- kik Istenházának rendes látogatói, azoknak otthona mindig ékes és szép rendbe van. A kifogás gyakran egy a nemakarással. Ahol akarat van, ott meg van a lehetőség is. Az erős akaratú ember talál időt a templomba járásra. Az erős akaratú, jóra törekvő ember az olyan helyeket keresi, ahol művelheti elméjét, finomíthatja lelkét, A gyenge akaratú ember mindig a világi szórakozásokat keresi, s csak azoknak élvezésére van ideje. íme egy példa. Templomok ajtajai nyitva vannak hétköznap és vasárnap. Oly kevesen mennek templomba vasárnap, s alig megy valaki hétköznap, sok mindenféle kifogás miatt. De ime, jön a városba egy patent medicinával kereskedő csepürágó, mutatvány bódás ágens. Értéktelen orvoságot árul, “Ingyen” mutatványát drágán megfizetik azok, aki az értéktelen kotyvalékért sok pénzt adnak. Üres, értelmetlen mutatványokkal csalogatja a népet, s ime, a templomba fáradtsága miatt nem járó panaszos szavú embertársunk estéről estére kinn áldogál. Arra nem fáradt. De templomba, ismeretterjesztő estékre, jó, tanulságos olvasni valók olvasására fáradt. A szomszéddal késő estékig üres politizálással van ideje okoskodni, de é- letbe vágó, komoly kérdések fontolgatására, mely kérdések a mindennapi élet alapját képezik, nincs .ideje. Csoda e, ha az ilyen ember lelke összeroppan, s nem csak a világgal, de önmagával is meghasonlik. Nem a mély vizű, hives forrásból oltja tudás vágyának szom- ját, de a sekély poshadt vizű pocsolyából. Az ilyen ember elfárad testében lelkében. Ne legyünk ez utóbbiak közül valók. Hallgassuk Jézusunk hivó szózatát, és pihenést, igazi, megnyugtató, kielégítő, uj életkedvre keltő pihentést kapunk. Akkor teljes szívvel buzgó lélekkel tudjuk énekelni Dávid király gyönyörű szép zsoltárát: a híven seregeben “Mint a szép hives patakra, a szarvas kívánkozik, lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik, Te hozzád én Istenem, szomjuhozik én lelkem, ” (XLII. Zs. Ív.) s a templomból hazamenet szintén Dávid szavaival mondhatjuk: “Az Ur énnékem őriző pásztorom, azért semmiben meg nem fogyatkozom, lelkemet megnyugtatja szent nevével, és vezér! engem igaz ösvényében!” (XXIII. Zs. 1 v.) Igaz szeretettel y—d.
