Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-10-25 / 43. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA JELENTÉS AZ ÁRVAHÁZI BIZOTTSÁGNAK A GYŰLÉSÉRŐL. Jubileumi Egyesületi gyűlésünk, mely 1906 October havában volt megtartva, indítványomra, amelyet Nt. Nánássy Lajos bővített ki, kimondotta, hogy munkába veszi egy Amerikai Magyar Református Á1-vaház- nak a megalapítását. Erre a célra azonnal meg is szavazott és tőkésített 1000 dollárt. A south-bendi gyűlésen Dezső János indítványára az határoztatott, hogy az Egyesület az Árvaház megalapításához akkor kezd hozzá, amikor erre a célra már együtt lesz tízezer dollár. Ezt a határozatot nem lett volna nehéz megvalósítania az amerikai magyar re- formátusságnak: ha igazán törekedett volna annak megvalósítására. Ám a határozat csak határozat maradt. Néhány jó lélek tett ugyan valamit ezen a téren is. De az a nagy általános felbuzdulás, amelyet ezen a téren népünktől vártunk, nem következett be. Az 1917-ik esztendő a Reformátió négyszáz éves évfordulója lévén, az Egyesület Vezértestülete abban a véleményben volt, hogy ezen a téren is lehetne valamit cselekedni. Ez év április havában tartott Vezértestületi gyűlésen merült fel az a gondolat, hogy az Árvaházi alapnak a megnövelésére a Vezértestület indítson egy széles körű gyűjtést. Ám egy ilyen gyűjtésnek a megindítása és vezetése sok bajjal és fáradsággal jár s miután mellettem akkor segéd-lelkész volt s leányaim is alkalmas segítőtársak lehettek: a Vezértestület felkérésére vállaltam a munkát, s igyekeztem arra, hogy megtegyem mindazt, a mit az adott körülmények között meg lehetett cslekedni. A gyűjtést azzal a gondolattal kezdtem meg, hogy a korszellemnek megfelelői eg, az árvák ügyének a felkarolásánál, a nőket állítom a munkába. Ebből a célból legelőször is a papnékat kerestem fel leveleimmel s kivétel nélkül arra kértem őket, hogy egy néhány jó asszonynak vagy leánynak a címét küldjék meg nekem s igyekezzenek odahatni, hogy ezeket az asszonyokat vagy leányokat megnyerjük az árvák ügyének. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a papnék közül csak hat válaszolt a levelemre s a többiek sem jót, sem rosszat nem írtak. A hat buzgó papné, akik megértették kérésemet s a kik felülhelyezkedtek minden kicsinyességen: természetesen segítségemre volt a gyűjtésnek a munkájában. Azokhoz a nőkhöz a kiknek a címeit megkaptam, külön-külön és gyűj tőkönyvet küldtem és kértem arra, hogy a munkában vegyenek részt. Hasonlóképen gyüj tőkönyveket küldtem az Egyesület minden osztályához is, úgy hogy 784 gyűjtő- könyvet küldtem ki. Hogy ezekből mennyi érkezett be a titkári hivatalhoz, a hová a gyűjtött összegek beküldettek, azt e- zen a helyen nem lehet megállapítanunk. Élj ő az idő, amikor mindazokról, akik a gyűjtésben resztvettek és és az Árvaház céljaira adakoztak, részletesen is meg fogunk emlékezni. Titkárunk az egyesületi havi jelentésekben az Árva-házi Alapról is adott kimutatást s e- zekből a jelentésekből meg lehet győződni arról, hogy ki küldte vissza a gyűjtő könyveket és ki nem tett eleget abbeli kötelességének. Meg lehet állapítani azt is, hogy kik voltak a munkások és mely egyházköz-sé5 gek azok, amelyeknek tagjai betöltik a parancsolatokat. A gyűjtés eredménye különben a következő volt: Az Árvaházalap volt 1915 október 5-én $2876.56. Az Árvaházalap 1919 augusztus 7-én $6574.20. így a szaporulat, a mi legnagyobb részben ennek a gyűjtésnek az eredménye: $3697.64 cent. E szerint még ma is jelentékeny összeg választ el a tízezer dollártól, a melynek a gyűjtésétől tette függővé a south-bendi gyűlés az Árvaház megvalósitásá- nek az eszméjét. Bizonyos dolog, hogy a háborús viszonyok, amelyek népünket sokfelől igénybevették, nem voltak ked vező hatással erre a gyűjtésre, de viszont az is igaz, hogy ezen a téren most volt a legkedvezőbb alkalom arra, hogy a célt elérjük. Ma mindenkinek jobban akad ilyen nemes célra pénze, mint más alkalmakkor. Én magam is a legjobban sajnálom, hogy nem jelenthetem, hogy a tízezer dollár immár együtt van, de mindenekfelett azoknak kell e miatt szomor- kodniok, akik most is a személyt és nem a célt nézték. Szomorúan kell megállapítanom, hogy a lelkészek és feleségeik a legtöbb esetben azért nem vettek részt a könyörületnek a munkájában, mert a gyűjtésnek a munkájában, mert a gyűjtésnek a munkáját csekélységem végezte. A személyt tekintették és nem azt a célt, amelynek az elérése mindnyájunknak a legelső, a legnagyobb kötelességei közé tartozik. A munkát pedig más ingyenesen vállalni nem akarta. Ki merné állítani, hogy nincs szükség Árvaházra? Ki merné helyeselni azt, hogy mi még most is abban a helyzetben vagyunk, 13 esztendővel az eszmének a megpenditése után, hogy árváinkat másoknak adjuk s nem törődünk azokkal a szegény apákkal és anyákkal, akiknek a legfőbb gondját képezi az. hogy miként viseljenek gondot az ő gyermekeikről? Ezért állottam ennek a munkának a szolgálatába, mert sokszor tapasztaltam, hogy ezen a téren nem szabad, nem lehet hátramaradnunk! Azokról a kicsinyekről, akiket Jézus reánk bízott, számot kell adnunk, róluk gondot kell viselnünk.- Szívesen végeztem a levelezéseket, Írtam a lapokba a felhívásokat, de valójában csak a nyugati egyházmegye hallgatott meg, bár egyes lelkész testvérek és világiak más helyeken is mutattak érdeklődést a dolog iránt. A nyugati egyházmegyében is volt nehány egyházközség, amelyik ezen a téren semmit sem cselekedett. Ez az egyházmegye volt azonban az a testület, a- mely az árvák ügyével komolyan foglalkozott s nem csak arra gondolt, hogy az Árvaház felállítását lehetővé tegye, hanem arra is, hogy annak a fen tartása is elérhető legyen. Nt. Melegh Gyula lelkész urnák támadt az a gondolata, hogy ez a mi egyházaink részéről úgy érhető el, ha minden egyes egyházközség e- lapitványt tesz erre a célra. Ennek az alapítványnak az összegét nem fizeti be, hanem kötelezi magát arra, hogy az alapítványnak a kamatait évenkint egy meghatározott időben egy összegben beküldi az árvaházi pénztárba. Ez egyik legkönnyebb eszköze a jótékonyság hathatós gyakorlásának és a legjobb mód arra, hogy az Árvaház fentartása biztosittassék. Vajha megértené minden egyes református egyház és igyekeznék arra, hogy e téren is betöltse kötelességét. Van 65 egyházközségünk s ez a hatvanöt egyházközség az 4rvaház alapra könnyén tehetne százezer korona olyan
