Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-10-11 / 41. szám

4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Hétről Hétre. Egy lelkipásztor levelei a hívekhez. Szeretett Hit testvérem: Rendkívüli időket élünk. Egyik napról a másikra nehezen elképzelhető változások történnek. Minden egyenesen és komolyan gondolkozó embert arra kész­tetnek a változások, hogy az életkérdéseket alapos megfontolás alá vegye, ha eddig nem tette. A keresz­tyén ember egyházának szempontjából ítéli meg a vi­lágot izgatottságban tartó életkérdéseket. De csak az a keresztyén teheti ezt, aki ismeri egyházának tanítá­sait, nem csak annyit, amennyit gyermek korában ta­nult, a mikor még álmodni sem merték az emberek, hogy valamikor lesz világ háború, hanem most, amikor szemtől szembe állunk a jövő idők megoldatlan kérdé­seivel, amikor a világ emberiségének értelmesebb té­nyezői a kereszyén egyház felé irányítják várakozó te­kintetüket, a keresztyén egyháztól várva útbaigazítást, tanácsot, segítséget. Ha azok, akik nem keresztyének, a keresztyén egyháztól várnak útbaigazítást, mennyi­vel inkább kell az egyház tagjának ragaszkodni ahhoz az egyházhoz, melynek tanító mestere Jézus, a legjobb tanító, akinek tanításait ha elfogadnák az emberek boldogabbak lennének, s lennénk mindnyájan. “Szeressétek egymást” parancsolta Jézus az ő ta­nítványainak. Ez az alapja a boldogságnak. A szere­tet. A boldogtalanság alapoka pedig a szeretet ellenté­te, a gyűlölet. E két alap eszme harcol döntő harczot napjainkban. S az fog győzni, amelyiknek legtöbb hű­séges, áldozatkész harcosa van. Magától értetődik, hogy a jó keresztyén a szeretet érdekében harczol. Már az a keresztyén, a ki nem csak névleg de tényleg is ke­resztyén, aki nem csak külsőleg vallja a hitet, de szi­vében is követi vallásának tanításait. Aki Hitetlen, a- kárminek is vallja magát, ritkán szolgálja a szeretet céljait. Az ilyen inkább a gyülöletha nem is szándékos, de öntudatlanul - cselekvő eszköze. Az öntudatos em­ber tudja hogy hol áll, szabad akaratából választja a jót vagy a rosszat. Te kedves keresztyén testvérem melyiket választod? A szeretet épit, nevel, fejleszt. A gyűlölet rombol, visszaesést okoz. A szeretet épit, ne- cel a reménységgel, a gyűlölet a kétségbe esés örvényé­be taszít. A szeretet békét, boldogságát, örömet és megelégedést szerez, a gyűlölet roszindulatot, irigyke­dést, elégdetlenséget és boldogtalanságot szül. Aki komolyan fontolóra veszi a két érzés munkálkodásá­nak eredményét, az vagy az egyiknek, vagy a másik­nak sikerét segíti elő. Aki a szeretet sikerét ki vánja, resztyén anyaszentegyházat, annál a gyülekezetnél munkálkodva, amelyhez tartozik. Aki nem akarja a szeretet sikerét látni, az a közönyösök, semmivel nem- törődők csoportja mellé áll, s hagyja, hogy az egyház­hoz tartozók had küzdjenek. Erzéktelenül figyeli az ő jó igyekezetüket. A kezét sem mozdítaná meg, hogy a szeretet hűséges munkásait segítse. Az ilyen ember a gyűlölet legjobb baj társa. Az ilyen ember nem érezhet igazi boldogságot. “Aki nem jár hitlenek tanácsán, és meg nem áll a bűnösök utján, a csúfol óknak nem ül ő székében, de gyönyörködik az ur törvényében, és arra gondja mind éjjel nappal, az ily ember nagy boldog bizonynyal.’’ (I Zsolt.) Szeressük felebarátainkat. Szeressük Krisztus ta­nításainak hűséges terjesztőjét, az egyházat. Legyünk készek a mai napok fontos eseményeire. Ismerjük meg egyházunk tanításait. Járjunk a templomba, hűsége­sen, állandóan. Jó szivii, erős hitii. áldozat kész hívek, a mi testvéreink, talán a mi segítségünkkel építették templomainkat. Hiába volt jó igyekezetük? Nem já­runk a templomba? Nem törődünk egyházunkkal? Nem jól van az, ha a szeretet melegét kerüljük, s hagyjuk a gyűlölet lovagjait, hogy győzet mes harcot vívjanak Nem méltó az ily magaviselet komolyan gondolkozó keresztyén emberhez. Hitelen, pogány, vagy közönyös emberek viselkednek igy, akik hibákat találnak az egy­házban, de egy ujjal sem tennének érte semmit. Ha nem járszkedves keresztyén testvérem a templomba, tedd ezután Hozz magaddal másokat, énekeld a temp­lomba járókkal: “Ha templomba megjelenek, ahol se­reglenek, Felséges neved imádói: velők együtt fohász­kodva, úgy tét szik mintha vigadva ott volnék hol a menny lakói, a Te királyi székednek, előtte leteleped­nek.” 130 Dics. 1 v. Igaz szeretettel, y—d. Egyesült Erővel. AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG SZERVEZŐ BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE. Az Am. Magy Segélyző Szöv. kebeléből indult volt ki egy nemes mozgalom, mely azt czélozza, hogy az amerikai magyarság javára jelenben működő nagyobb jótékonysági, illetve haláleseti szövetkezetek egy kö­zös intézménybe forradnának össze és igy egyesíitten szolgálnák a mit most különállóan teljesítenek, a közös czélt; — az árvák és özvegyek elesett ügyének felka­rolását. Az e czélra, a különböző szövetségek kebeléből ki­küldött bizottság Szept. 18 és 19-ik napjain tartotta Bridgeporton az első fontos tanácskozását, melyen a következő delegátusok jelentek meg az ő egyesület- jeik képviseletében. Az “Amerikai Magyar Segélyző Szövetség” ré­széről. Tiszt. Ludmán Sándor, Fellegi Emil. A “Bridgeporti, Conn. Rákóczi Magyar Betegse- gélyző Egylet” részéről. Troli Vince, Bandré György. Az “Amerikai Magyar Református Egyesület” részéről: Kozma Mihály, Imri Sámuel. A “Bridgeporti, Conn. I. Szent László Magyar Ki­rály védnöksége alatt álló római és görög katholikus Betegsegélyző Egylet” részéről: Varga István, Vasas József. Mint vendégek: Dezső János, az Amerikai Magyar Segélyző Szö­vetség elnöke,, Valkó János, az Amerikai Magyar Segélyző Szö­vetség titkára. Ifj. Köteles István, az Amerikai Magyar Reformá­tus Egyesület elnöke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom