Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1919-07-26 / 30. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA a (társadalmi) megváltás magunkban, mindnyáj ónkban rejlik, — épenugy, mint a mily bizonyos az, hogy az az igazi szabadság, a mit a mi magunk erejéből vívunk ki, vagy mint a mily bizonyos az, hogy a saját munkánk gyümölcse mindenkor a legédesebb. Sem szivünket, sem fejünket elveszítenünk nem szabad. — Isten, ki bennünket szabad akarattal ruházott fel, és sorsunk intézését, bizonyos fokig, saját kezeinkbe tette le, — határozott útmutatást ad azoknak, kik az ő örökkévaló törvényeit felismervén, — azok szerint élni igyekeznek. Elvesztettük bizalmunkat önmagunkban, jövendőnkben, — az azért van, mert nem Isten akaratát, de zsarnokaink, vagy ámitóink szavát követtük. Elvesztettük befolyásunkat, vezető képességünket, —az azért van, mert tudva, vagy szándéktalanul eszközei lettünk saját testvéreink romlásának. Mig azt hittük, hogy vérünkkel szabadságot vívunk ki ember testvéreink számára, — a helyett béklyókat kovácsoltunk nem csak állítólagos ellenfeleink, de saját magunk karjaira is. A világ véleményét nem formáltuk, nem irányítottuk, mint keresztyéneknek kötelességünk lett volna, — hanem bele vetettük magunkat az árba és usztun k azzal. — Itt az ideje, hogy felvegyük ismét az evangéliumi só szerepét és teljesítsük Istentől nyert megbízatásunkat. Századok jönnek és századok tűnnek el az enyészet nagy tengerében. Minden változik körülöttünk, mert m'aga az élet is nem egyébb, mint a tünemények folytonos változatossága. — De az élet nem egyszerű létezést, és első sorban nem; anyagi létezést, hanem igazi lényünknek, a léleknek állandó fejlődését és alkotó munkásságát jelenti. Ha a fa gyümölcse nem jó, — azaz ha általános baj jeléül valamely fáról tömegesen hull el időelőtt a gyümölcs,—akkor az okos kertész nem kesereg, és nem is igyekszik a gyümölcsöt megjavítani, mert hisz ez lehetetlen, — hanem körülássa annak a fának a gyökerét, követi a gyökereken keresztül felmászó ártalmas rovarokat, szóval felfedez i a baj igazi, alap okát, — és azt igykszik mindenekelőtt eltávolítani. Társadalmi életünkben nyilvánvalóan észrevehető hibák is sokkal mélyebben befészkelték magukat a mi saját életünkbe, semhogy felületes reformálással ki tudhatnék azokat irtani. Belsőnket, lelki világunkat felépítő alapot, élet elveinket kell szigorú bírálat alá vennünk, valamint szigorú vizsgálat alá kell vetnünk azokat az élet elveket is, a melyeknek követése miatt jutott erkölcsi csődbe a világ, — hogy tiszta képet alkotván önmagunk s a társadalom állapotáról, készek legyünk a nagy átalakulásba bele illeszkedni. A nagy háború természetes fejleménye a régi világ tarthatatlan viszonyainak. — A nagy társadalmi megmozdulás pedig kifejezése egy uj, jobb életre való törekvésnek. Hogy átalakulásra, újjáépítésre (reconstrukczio) szükségünk van. — azt minden gondolkodó egyén el ismeri. Tapasztalat, világnézet, vélemény lehet különböző, — a fölfelé való törekvés vágya azonban mindnyá- jonk szivében egyaránt ott van. Társadalmi czikkso- rozatunkban alkalmunk leend nem felekezeti, sőt még nem is csupán keresztyéni, hanem általános emberi szempontból is rávilágitani a vallás szerepére mindazon vallások tanításának világában, a mely vallásoknak erkölcsi alapja és czélja egy. E czikkek iroja igyekezni fog a legjobb értesülései szerint és a legjobb igyekezettel tárgyalni és fejtegetni a való tényállások alapján a tolla alá kerülő sociáltár- sadalmi proble mákat, — ragaszkodván mindenkor és mindenekben az Istentől kijelentett igazságokhoz, miely- ket roszakarat félre magyarázhat ugyan, de a melyek mégis változhatlanok és tökéletesek. (Minden jog fenntartva. — Felelősség az iróé.) Lapunk egyik kitűnő tollú fejmunkatársának, — socilogiai rovatunk vezetőjének, — Stu- dens Christi, — irói név alatt megjelenendő czik- sorozatának ezen első részét bizonyára mély érdeklődéssel fogják olvasni mindazok, a kik szeretnek gondolkozni és a kik érdeklődnek azon eszmék, azon nagy problémák iránt, a melyeknek megoldása az emberiség széles rétegeit foglalkoztatják szinte ős idők óta de különösen mostan. — Ezek az eszmék, ezek a problémák a társadalmi élet helyesebb és tökéletesebb alapokra való fektetését czélozzák és a világháború által létrehozott uj kialkulás folytán ma már nem csupán filozófiai eszmeáramlatot képeznek és nem is csupán elérhetlen ábrándkének gyanánt lebegnek az emberiség jobbjainak szemei előtt, — hanem mint a való életbe átplántálandó élet elvek és megvalositando, sőt meg is valosit- ható igazságok élnek sokaknak a tudatában. — Ezen eszmék megismertetésére, a velők kap csolatos probléma fejtegetésére teljesen illetékes egyén Studens Christi név alatt czikkező jeles tollú főmunkatársunk, ki tisztán lát a szemei elé tolulo kérdésekben és habozás nélküli őszinteséggel mondja meg minden ügyben az igazságot, — még ha az talán együtt iárna is azzal, hogy rá kelljen mutatnia arra a különben nem is tagadott tényre, hogy a kér. egyháznak vannak mulasztásai sociállis téren. E- a mulasztás azonban nem szándékos és a mellett helyrehozható. Nem szándékos és menthető már csak a- zért is, mert az egyház mindenkor inkább a spirituális érdekek gondozását tartotta^ feladatának, mint a társadalmi bajok szanálását, mely különösen az európai államok különleges beren- dezkedettségénél fogva, — magára az államhatalomra nézett olyannyira, hogy az ezekbe való beavatkozást az államok el sem tűrték volna az egyháztól- Ily körülmények között az egyház nem is fejthette ki tel/es erejében evangéliumi sociális programmját és hitvallását. A nagy megújhodásnak ideje azonban, — mint Students Christi helyesen, — mondja, — abban kell állania, hogy a Krisztus tanításai újból áthassák az emberiséget, és természetesen első sorban a Krisztus híveit. Meg kell értenünk és meg kell értenie mindenkinek, a ki komolyan óhajtja az emberiség helyzetének jobbra való átváltozását, hogy a krisztusi eszméknek a szivekbe való beplántálása és ezen eszméknek a gyakorlati életbe való bevitele n élkül nincs,
