Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1918 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1918-11-30 / 48. szám
Published and distributed under permit (No. 387) auth őrized by the Act of October 6, 1917, on file at the Post Office of Pitttsburgh, Pa. By order of the President, A. S. Burleson, Postmaster General. Publication office: 1001 Manufacturers’ bldg. Pittsburgh, Pa. Editors residence address: REV. ALEX HAR SÁNYI, 1008—10th Ave. Homestead, Pa. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. entered as second class mail matter: April m, isn. PUBLISHED EVERY SATURDAY. at the post office at Pittsburgh, pa. “Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in section 1103. Act of October 3, 1917, authorized July 11, 1918.” VOLUME XIX- ÉVFOLYAM. 1918, Nov. 30 No. 48, Szám. Kettős vágy egy cél után. Alapige: Róm. VIII. 18-23. Az emberek gyakorta visszapillantanak a múltba, beszélnek is a régi jó időkről, amivel bizonyára azt a- karják mondani, hogy volt olyan idő, amely jobb volt a mostaninál, s jelenleg nem úgy van semmi, mit ahogy kellene lennie. A régi pogányok egy olyan aranykorról beszéltek, amelytől egyre jobban eltávolodtak az egymás után következő nemzedékek, mig végre olyan rosszra fordult a világ sora, amelynek magunk is tanúi vagyunk. Hogy a világ folyása nem olyan, mint rendes körülmények között, azt senki se tudja jobban és senki se érzi mélyebben az igaz keresztyénnél. Természetes, hogy a világ mostani állapotával nincs megelégedve, a legkevésbé van pedig megelégedve önmagával. Azonban ő nem visszafelé néz, a jobb időt nem a múlttól, hanem a jövőtől várja. Előtte az üdv áll, is célegyenest igyekszik az Istennek a Jézus Krisztusban onnét felülről való elhívása jutalmára (Fii. III: 14). ő nála az apostolnak e mondása érvényesül: Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilván valóvá, hogy mive leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lessz, hasonlókká leszünk ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van (I. Ján. III: 2). Valami jobb utáni kívánság és törekvés tapasztalható mindenütt, sőt ez nem csupán az emberre, hanem az oktalan teremtményre is kiterjed. Bárhova tekintünk, kettős vágyat találunk egy cél után. Vizsgáljuk meg azért I. e kettős vágyat és II. a célt. I. Hogy a világban nagyon sok a szenvedés és több a szenvedés, mint az öröm, ezt nem nehéz felismerni. A könnyek és sóhajok gyakoribbak, mint az ünnepi énekek. Itt szegénység, betegség, Ínség és halál, amelyek mindenütt sóhajokat fakasztanak, ott viszály, nyomorúság és igazságta lanság az emberek között, amelyek oly sokak életét teszik siralmassá. A nemzetek között hosszú hónapok óta a habom vésze dúl, a természetben vizáradások, földrengések, szárazságok, járványok stb. pusztítanak. Fáradsággal csikar ja ki a farmer a mindennapi kenyeret a szántóföldtől, gondtelten és lélekszakadva végzi dolgát a szellemi munkás, izzadva és verejtékezve a kereskedő, iparos és bányász, —ezek olyan fájdalmak, amelyek alatt mindenek sóhajtoznak, mindenek valami jobb után áhítoznak. A világ ki akarja magát szabadítani az ínségből és szorongató helyzetből, javítást céloz, de ezt gyakran az ellenkező utón teszi úgy, hogy az ínségben még mélyebbre sülyed s a segítség utáni sóhaj tozás és vágyakozás annál sürgetőbb lessz. Azonban az Isten fiainál e vágy világosan és öntudatosan tűnik szembe, hiszen ők az általános emberi szenvedések .mellett különös szenvedéseket és szomorúságokat is éreznek. Mennyiszer megvetik, kigunyol- ják, kicsufolják, sőt üldözik és tűtökért meg is ölik őket. Ők mélyebben is pillantanak bele a világ nyomorába, mint a hitetlenség fiai. Küzdenek saját büntik terhe alatt, érzik a lélek és test közti összeütközést. Tudják, honnan származik a nyomor és Ínség, tudják, hogy az a biin átka. Felismerték a jobb részt, Isten gyermekeivé lettek s már a Lélek zsengéit, a mennyei öröm és boldogság teljes megváltásának előizét hordozzák magukban. A teljes megváltásnak még nincsenek ugyan birtokában, de látták és megragadták azt hitben. És mert hitben látták, annál inkább vágyakoznak a jövendő megváltás után. E világ zavart szorultságából a keresztyén szive szent vágyakozással siet az Isten fiainak megjelenése felé. Az embernek e vágyához az egész teremtett világ várakozása csatlakozik, mert ez is hiábavalóság alá vettetett. Ez eredeti báját, szépségét, állandóságát és e- gyenlőségét elvesztette, sok káros dolog által megromlott és a bűnös ember általi visszaélésnek szolgáltattatok ki. Ha az érzéketlen természet beszélni tudna, mennyire panaszkodnék az emberek visszaélései miatt! A nap ezt mondhatná: én az emberek rossz cselekedeteihez vagyok kénytelen világolni; mi mindent kell látnom! — A föld igy szólhatna: mennyi hitványságot kell hordoznom, mennyi kiomló vért kell magamba szívnom ! — A kertek és ligetek ezt mondhatnák: mennybe
