Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1917 (18. évfolyam, 14-52. szám)
1917-05-19 / 20. szám
PUBLICATION OFFICE: 1001 MANUFACTURERS’ BLDG. PITTSBURGH, PA. Editors residence address: REV. ALEX. HARSANYI, 1008—10th Ave. HOMESTEAD, PA. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second class mail matter: Apr- 16. 1917. at the Post Office at Pittsburgh, Pa. XVIII. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM: 1917. MÁJ, 19. VOL. XVIII. NO. 20. “ Sok háborúságok által kell néktink az Isten országába mennünk.”. (Ap. Csel. XIV.22.) — Áldozó csütörtöki gondolatok- — Mikor a bűneinek tudatára ébredt ember először ragadja meg a Jézus mentő kezét, csodálatos boldogság száll szivébe. Úgy érzi, hogy vége van számára minden szenvedésnek, hiszen levétetett leikéről a teher, síink, mig meg nem tanuljuk: semmit, de épen semmit dogságot igér az övéinek. De az Isten kegyelméből újjászületett lélek itt még sok mindennel nem vet számot. Legelső sorban is azzal, hogy az a boldogság és békesség, melyet a Megváltó igér, nem olyan boldogság és békesség, mint a milyet a hitének még gyermek ko-, rát élő emberi lélek képzel. Még akkor a hivő lélek' gondolataiba sok olyan szép és tarka ábrándkép szövődik, mint a milyen a még meg nem tért lelkeket is foglalkoztatja az ő ifjúságukban. Látja a hivő ember önnön magát, mint diadalmas hőst, aki az evangelum fegyvereivel sziveket hódit, a társadalmat megnyéri. egészen uj, szebb világot teremt maga körül, de igy az önnön — maga első boldogságától elkápráztatva, nem látja még elég tisztán, elég határozattan a Krisztust, azt a Krisztust, aki szenvedett, megfeszittetett és meghal s a kinek halálából fakadki a nagy diadal. És nem is fogja ezt meglátni a hivő lélek mindaddig, mig ő is nem szenvedett és pedig háborúságot és gyalázatot a Krisztusért. Sok háborúságokon kell nekünk átmennünk, hogy önmagunk teljesen összetörettes- sün, mig meg nem tanuljuk: semmit, de épen semmit nem bízni magunkban, csak egyedül ő benne! de Ö benne aztán feltétlenül, mennél sötétebb az ut melyen át kell haladnunk, annál bizonyosabban, annál ren- dithetetlenebbül- Ne hidd. óh te hivő keresztyén, hogy ezeket a szenvedéseket elkerülheted. Ha igazán a Krisztus részére állasz. be fognak azok következni, mert a világ ma is az a világ, mint kétezer évvel ezelőtt volt sa Krisztus keresztjéről szólló tudomány ma is az a próbakő, mey — az irás szavaival élve — “sokaknak estökre és sokaknak feltámadásokra vettetett”. A Krisztus ellenségei mindig bántani, mindig gúnyolni, mindig rágalmazni fogják azokat, a kik a Krisztus hívei. Ne félj, ha a háborúságok bekövetkeznek; mennél határozottabban támadnak azok ellened, annál jobb. annál üdvösebb. Mert meg is lehet egy kissé kerülni ezeket a szenvedéseket! “Hiszen én hiszek a Krisztusban, de nem elég-e. ha azt én tudom s nem botránkoztatom vele a világot” — gondolják némelyek. Legyünk keresztyének, de igyekezzünk keresztyénsé- gtinket egy kicsit a világhoz szabni; ha ő mulat, mulassunk vele, majd akkor ő is jobban eljő a mi imádkozó összejöveteleinkre”. De kérdem, van-e az igy gondolkozóknak az imádkozásában erő, a Szent Léleknek ereje? Bizony mondom, hogy nincs sa helyett, hogy megnyernék a hitetleneket, az ő hitük forog nagy veszélyben. Ne féljünk a háborúságoktól; mert mennél jobban meggyötrik és összetörik a mi szegény emberi szivünket, annál világosabban fog előttünk föltűnni az a másik boldogság, az a másik békesség, az az igazi, mely a szenvedések nyomán fakad föl számunkra, s mely épen abban áll, hogy “nekünk alá kell szállanunk,
