Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1917 (18. évfolyam, 14-52. szám)
1917-04-07 / 14. szám
14 szám April 7 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 6 Az urnák Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának a szerkesztését a mai számmal átveszem. — A Főt. Mis- siohatoságok közös óhaja és megállapodása a lapra vonatkozólag az volt, hogy az az amerikai magyarság elhelyezkedettségének természetes központjára, és pedig éppen Pittsburgh vidékére hozatnék át, a mely változtatás annyival is inkább kivihető volt most, mivel az eddigi szerkesztő. Nagytiszt. Harsányi László new- yorki ref. lelkész hét esztendei kifárasztó szerkesztői tevékenykedés után Apr. 1-től a szerkesztői teendők alól való felmentetését kérelmezte. A főt. Missiohatoságok megkisérlették ugyan a lap volt érdemes szerkesztőjét rábírni arra, hogy legalább még egy kevés ideig lássa el a szerkesztői teendőket: — ő azonban hivatkozva saját gyülekezetében megszaporodott, és teljes erejét lekötő lelkipásztori hivatali teendői sokaságára, továbbá a családjában végbement súlyos megpróbáltatásokra, végül saját egészégi állapotára; — megmaradt korábbi elhatározása mellett, mely szerint Ápr. 1-től való felmentetését kérelmezte. Ily körülmények között ért engem egyházi hatóságaink megtisztelő felhívása, hogy az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának szrekesztését a húsvéti lapszámtól kezdve venném át. Megvallom nem csekély habozás legyőzése után tudtam magam rászánni a munka elvállalására. A lelkemben feltámadt aggodalmak nem annyira belső, mint inkább külső dolgokra vonatkoznak. — Lelkileg mindenkor készen állok az anyaszentegyház, vagy hittestvéreim java érdekében való munkálkodásra. E tekintetben elmondhatom én is a nagy apostoliak “az én életem is nekem nem drága a Krisztusért. — A szolgálattól sem vonakodom, mert nekem öröm és gyönyörűség minden fáradság, mllyel Isten országát építhetni vélem e földön. Hittel és joreménységgel vagyok megtelve a felől is, hogy Krisztustól jutalmát veszem annak, a hogyan őtet szolgálni igyekszem e földön, és mégis, — végig futva lelkemben e nagyra hivatott, tisztes múltú lap volt szerkesztőinek pályafutását, elgondolva az energiát emésztő szerkesztői tevékenységet, mellyel ők külön külön és összesen szolgáltak, de legfőképen aggodalmaskodva a miatt, hogy vájjon sikerülni fog-é nekem e lapot az amerikai magyar reformátusság érdeklődésének és rokonszenvének központjába beállítani és az egyházi és társadalmi életben vezető, irányító orgánummá tenni; — mindezek miatt az aggodalom fellegei árnyékolják be lelkemet. Mielőtt elhatározó válasz megadására szántam volna el magamat, imádságomban kértem Istent, hogy adjon nekem szent kegyelmet ahoz, hogy magamat ebben a tisztségben is szolgálatul adhassam másoknak. Aztán barátaim tanácsát kértem ki, kik mindannyian szives készséggel és lekötelező jósággal Ígértek meg támogatásukat minden irányban. így lassan lassan eloszlottak aggodalmaim, megerősödött reménységem és most ime az Urnák nevében beköszöntök e régi lap uj számjával Ti Hozzátok, szeretett lelkésztársaim, s ti Hozzátok hü olvasói e lapnak. A LAP MÚLTJA. — Mindenekelőtt elismeréssel kell adóznom azoknak, kik e lap múltjának kialakitáNevében. sában, olvasóközönség megteremtésében érdemeket szereztek. Senki ne gondolja, hogy a lap szerkesztői munka valami hálán vállalkozás akár egyházi, akár világi téren. Ha igaz a példabeszéd, hogy a hány fej, annyi gondolkozás: — akkor elmondhatjuk azt is, hogy a hány előfizető, annyi külön vélemény. Már most világos, hogy nincs a világon az a szerkesztő, a ki ezer ember különágazo véleményét egy közös irányba tudhassa terelni. Ezeket meggondolva, — legyünk elnézéssel ha valamikor valami nem találkozik az nj Ságban a mi saját véleményünkkel. Végre is nemcsak az olvasóknak, és előfizetőknek, hanem a szerkesztőnek is meg van, sőt meg is kell hogy legyen a maga önálló véleménye minden dologról a mi a lap utján a nyilvánosság elé kerül. A múltban az Amerikai Magyar Református Lapnak olyan szerkesztői voltak, kik lelki testi fáradozással, emésztő gonddal és hiv lelkiismertességgel terjesztették ez egyházi lap közvetítése utján a krisztusi szent eszméket és hitünk idvezitő igazságait. — Ezek nyomdokain kívánok haladni én is. — A lapnak sem szellemén, sem irányán változtatást tenni nem kívánok. A zászló mit kezemben tartok, az Ur szent zászlója- A vezér, ki után haladok,—az én édes Idvezitő Jézusom.— Az Evangélium, mit hirdetek a lelkeknek éltető tápláléka és itala. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapját az amerikai magyar reformátusok egyházi lapjává óhajtóm tenni, mint volt az a múltban. A lap egész olvasóközönsége nevében köszönettel adózom a munkától megváló volt szerkesztőnek, Nagytiszt. Harsányi László new-yorki ref. lelkész urnák, kinél gobban senki nem láthatta volna el ez egyházi lap öszzeállitásának szellemi és technikai gondjait. A LAP JÖVŐJE. Meggyőződésem szerint egy újság csak úgy töltheti be hivatását és csak úgy érheti el czélját:—ha az érdekesen van szerkesztve. Hiába, — az emberek, még egy vallásos újságban is azt keresik, a mi az ő érdeklődésüket kielégítheti. Arra törekszem tehát első sorban, hogy lapunk tartalmilag érdekes legyen mindenkor. Ezt azonban csakis barátaim és a lap olvasó közönségének szives közreműködésével érhetem el- — Az érdekes híreket a szerkesztő maga ki nem találhatja, hanem azokat kell hogy valaki eljuttassa a laphoz. Számtalanszor hallottam a volt szerkesztőtől azt a sajnálatos rekriminácziot, hogy egyes gyülekezetek tagjai hiába kerestek a református lapban gyülekezeti híreket és helyi vonatkozású közleményeket. Helyén kivül való vállalkozás volna részemről, de nem is volna ildomos, kutatni próbálni azon okokat, melyek magyarázatot adhatnának ezen dolog megértéséhez, — csak az a bizonyos, hogy egy lapnak munkatársakra van szüksége, hogy betölthesse hivatását. Ezt a közreműködési készséget kérem első sorban lelkésztársaimtól, barátaimtól, híveimtől és a lap egész olvasó közönségétől. — A munka mit végezni kívánok, nem az én érdekeim előmozdítását, hanem a köz- reformátusság építését czélozza. A munkából csak a teher hordozása az enyém, — az eredmény, a gyümölcs, az aratás a hitélet nagy fáján, a lelki élet mezején
