Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1917 (18. évfolyam, 14-52. szám)
1917-08-18 / 33. szám
PUBLICATION OFFICE: 1001 MANUFACTURERS’ BLDG. PITTSBURGH, PA. Editors residence address: REV. ALEX. HARSÁNYI, 1008—10th Ave. HOMESTEAD, PA. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second class mail matter: Apr. 16. 1917. at the Post Office at Pittsburgh, Pa. XVIII. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM: 1917 AUG. 18. VOL. XVIII. NO. 33 Imádság Háborús Időben Felséges Istenünk, mennyei jó Atyánk, Fogadott hazánkban hozzád szálljon imánk, Hozzád folyamodunk, te vagy édes Atyánk, Mert veszélyben van most a mi édes hazánk. Itt az idegenben, hogy állhatnánk mi meg? Ha megvonod tőllünk atyai kegyelmed. Itt az idegenben is haza gondolunk, Ahol bölcsőnk ringott s éltük gyermek korunk, Mert a sziveinket egy nagy bánat nyomja, Hogy nem vagyunk mi is mostan csatasorba Védeni hazánkat. Mit gaz ellenségek Megsemmisíteni nagyon szeretnének. Mindenfelől támad gaz ellenség sora, Nehéz idő jár most a szegény magyarra, Kinek a hazáját több mint ezer éve Sok bajtól megóvtad a büszkeségünkre .......... Arra kérünk mostan szerető jó Atyánk, Segítsd győzelemre a mi magyar hazánk. Egy szívvel lélekkel harcolnak véreink, Segítsd győzelemre vitéz fegyvereik. Bámulja a világ a maroknyi népet, Hogy a félvilággal bátran szembe nézett, óh! nagy a veszteség a hosszú harc alatt Kérünk édes atyánk elégeld meg magad. Édes apa árvát, özvegyet hagy hátra S nagyon sok ifjú szűz jegyesét siratja, özvegy édes anya egyetlen gyermeke Harci vágytól égve megyen a harctérre. Az édes anyának hagy szomorúságot, A haza védelme a fő és szent dolog. Édes mindnyájunknak elég a bánata. Magyarok Istene! Tekints a magyarra. A mi bánatunkban kiildjed segítséged, Rajtad kívül senki sem nyújt enyhületet, Ez idegen honban. S érezzük a csapást, Mely túl a tengeren feldúlta a hazát, Temérdek szív vérzik mind a két hazában. Benned bízunk Uram. Mennyei Atyánkban, S vezéreld úgy lelkünk minden gondolatját, Hittel csendesítsük szivünk háborgását. Szárítsd fel a könnyet, gyógyítsd a sok sebet, Az elhunyt hősöknek adj békés nyughelyei Idegen hant alatt de sokan nyugosznak Jeltelen sírokban, csendesen porlanak. A hazáért éltek, s meghaltak a hősök, Mi a sziveinkbe bevéssük emlékük. Sok idő múlva is száll majd szájról-szájra, Hogy ki volt a világ első katonája. Már sok vér öntözte a jó magyar földet, A sok vér hullásért most is adj győzelmet A mi véreinknek, a kik harcban állnak, Mutasd meg hatalmad, a sok vad hordának. Szép hazánk határa csorbát ne szenvedjen, A sok esküszegőt verd meg Urunk, Isten. Pirosló vér nyomán győzelem fakadjon, Édes magyar hazánk örökké viruljon. Itt az idegenben kérünk téged atyánk. Fáj a szivünk nagyon, hogy bujdosók valánk. Sajnos, hogy ott hagytuk a magyar hazánkat. Ahol eltöltöttük gyermek napjainkat. Elhagytuk hazánkat, mert a szegénységet Nem bírtuk viselni. ...Se hon kecsegtetett Mindenféle jóval. .. .S hiszem nem csalódtunk. Békességben élünk, és hogy ha dolgozunk. Munkánk bére megvan, s vagyont is gyűjthetünk. Édes jó Istenünk mégis fáj a szivünk. Szivünk nagy bánatát jó Atvánk te tudod. Oszlasd el szivünkből ezt a nagy bánatot. Édes magyar hazánk örökké viruljon Sok, sok ellenségünk mind a porba hulljon. Ámen. Tóth Kajmán Rossiter-i, Pa. ref. missionárius. T
