Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1917 (18. évfolyam, 14-52. szám)

1917-08-18 / 33. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

2

$fr*-X-*********#-K-**vS-****** ********************£ * *

Harcz a békéért. |

$ *

.jj.********************-»*************«-*******^

Nagyobb ellentmondást el sem lehet képzelni, mint amennyi abban a kifejezésben jut érvényesülésre: “Harcz a békéért.” Harcolni azért, hogy ne harcoljunk, sokak előtt nevetségesnek tűnhetik fel. De ez az ellenmondás, ez a nevetségesség csak látszólagos s különösen az a mai viszonyok között. Mert a viszonyok ma úgy alakultak, hogy a békéért kell a legkeményebben harcolni s a béke az a czél, amelyért való harcolás legki- vánatosabbnak látszik.

Hihetetlen mennyiségű tudományt, észtehetségeket, nagyszámú találmányt s rengeteg pénzt fordítottak arra hogy a háborút minél öldöklőbbé, minél rombolóbbá s igy minél gyorsabb lefolyásúvá tegyék, de úgy látszik, hogy minél öldöklőbbek, minél leleményesebbek az eszközök, a háború annál hatalmasabb lesz. Olyan eszközt még nem találtak fel, melylyel a jelenlegi küzdelemnek hamar véget lehetne vetni s melylyel az ehhez hasonló katasztrófa megismétlődését örökre meg lehetne akadályozni.

A legtöbb háborút, melyet eddig vívtak, többnyire önző czélokért vívták. Még akkor is, mikor a harcokat az emberi jogok, vagy szabadság védelmében vívták, nem jutott a harcoló felek egyikének sem eszébe, hog'y a győzelmi feltételek közé bevegye a nemzetek szövetségét vagy az örök békét.

Meg nem volt korszak, mikor a szabadság s béke áldását jobban értékelnék, mint most. Még tőzsgyö- keres katonai szellemek is beismerik most már. hogy az erőszak, a háború nem fizeti ki magát s még a győztes fél sem nyerhet kellő kárpótlást a küzdelem érdekében kifejtett áldozatokért. A nyereség nélküli győzelem a legjobb argumentum a háború ellen.

Egyetlen vigasztaló van a mostani háborús állapotokban, amikor úgy látszik, mintha az egész világ elvesztette volna ítélőképességét, főleg abban a tekintetben. hogy mindegyik több erőt feltételez önmagában, mint a mennyivel bir. A folytonos csalódás újabb, végnélküli fegyverkezest, világháborút idézett elő és ez az első lépés a háború végleges eltörléséhez. Róma ideje óta a világ mindig ehhez a jelszóhoz alkalmazkodott: Ha békét akarsz, akkor készülj a háborúra. És valóban, a gyakorlati politikában, ez látszott az egyedüli helyes módnak. De a világ ma okosabb. A folytonos csepegés még a követ is kivájja s a világ már belátta, hogy egyszer s mindenkorra véget kell vetni a háborúnak. S ezért ma már az összes harcoló felek megegyeznek abban a kívánságban, hogy ez legyen a világ utolsó háborúja.

Egyes államférfiak már is tárgyalnak erről a kérdésről. De ragaszkodnak ahhoz az eszméhez, hogy világbékét. ha meglesz, szintén hadsereggel tartsák fenn. Egy nagy hadseregről ábrándoznak, melyet a világ, összes nem zetei közösen tartanának fenn s mely mint úgynevezett békerendőrség szerepelne. A békét erőszakkal is fentartaná s a békétlenkedőket megfenyítené.

De az igazi, a tartós, az ideális békének ennél szilárdabb, tartósabb alapon kell nyugodni. Ilyen intézmény csakhamar úgy összeomlana, mint egy kártyavár, mert nem nyújt biztosítékot arra, hogy nem ala. kuljsak-e erőcsoportok, melyek a rájuk nézve sérelmesnek vélt intézkedések, határozatok ellen szembehelyezkednek akár a választott bírósággal, akár a béke biztosítására fentartott nemzetközi hadsereggel. És akkor ott vagyunk, ahol ma. A nemzetek között levő rokon- és ellenszenv, nyelvi, faji gyűlölet ép úgy szerephez juthat, amit a háborúból gazdagodni vágyó nagy tőke épugy fog állatomban szítani, mesterséges eszközökkel felidézni, mint ma.

A megoldás nem ez, mi nem azt jelenti, hogy nincs megoldás és nem is lehet módot találni a háború megszüntetésére. És ebben az általános vágyban el fognak menni a baj forássához. Kik csinálják, idézik elő és a- karják a háborút? A nép nem. Itt a legnagyobb bizonyíték Amerikában. (Erről majd a háború után fognak csak szabadon beszélni). Ha tehát a nép fog a felett dönteni, legyen-e háború vagy sem, akkor nem lesz háború.

Tombolja ki tehát magát ez a háború, minél tovább tart, mennél jobban közelednek az országok a nagy költségek miatt a csőd széléhez, mennél több ország keveredik közéj ök, annál biztosabb, hogy ezután a nép magához ragadja a hatalmat és többé nem ugrik bele a nagytőke, a mesterségbeli katonák, feltűnést, érdemeket hajhászó diplomaták ásta verembe.

(Lorain és Vid.)

A Lorain és Vid. -múlt heti számja hozta ezt a-t eszméltető czikket, melyet mi is teljes egészében leközlünk. Tesszük ezt azért, hogy rámutassunk arra, hogy a nemzetek mai gyilkos csatájának és az abból előállott irtozatos világszenvedésnek igazi oka az Isten szent törvényeitől való elfordulás, a szeretet törvényéről való megfeledkezés, és a szivekben a bosszú, gyűlölködés szellemének uralomra jutása volt. A kibontakozás útja nem lehet más, mintha vissza térünk bűnbánóan az Úrhoz, és elismerjük hogy egyénileg és nemzetileg nagyot vétkeztünk az emberiség szerető Atyja és felebaráti szeretet szent törvénye ellen. Ha valamikép helyrehozhatjuk saját botor cselekedetünk átkos következményeit, -az mindenkor csak úgy eszközölhető, ha beismerjük bűnünket és megfordítjuk élet u- tainkat. A nemzetek számára is csak az ut van, ha megtartatni akarnak. A megsértett világrend csak úgy áll helyre, ha a nemzetek Isten Lelkének vezérletét keresik a béke megteremtésénél. Világbéke csakis a Krisztus Evangéliumának szellemében képzelhető. Ennek az Evangéliumnak pedig a fundámen- tuma az Isten és emberszeretet. A hol e kettős érzés betölti a sziveket, -ott béke és szentség honol. Ott a mennyországi élet van aláhozva e földre. Ott megértés és áldás lakoznak a szivekben, a hajlékokban és az országok határai között. Igen, a világbékét nem a szuronyok és ágyuk sokasága, hanem a Krisztus Evangéliumának szent tanításai fogják meghozni a világnak és állandósítani a földön.

Czakoczy Imre és Séga András egyh. tanácsosok, lapunk homesteadi és munhalli Képviselői. —