Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-04-22 / 17. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 17. sz. ÁPRILIS 22. TUDNIVALÓK AZ ÉLET KÖNYVÉBŐL. ISTEN JÓSÁGA. Egy szép tavaszi estén kint ült a család a ház előtti kertben. Egyszerre hűvös szellő kezdett lengedezni s az anya be akarta a kis lányát a szobába vinni. A gyermek könyörgött, hogy engedjék még egy kicsit kint maradni. — Miért akarsz itt maradni? — A csillagokat akarom az égen megszámlálni. — Na hát számláld. Egy kis idő múlva hangosan folytatta a számlálást a gyermek, — Kétszáz. . .kétszázegy.. .kétszázkettő ... jaj, anyám, de sok csillag van, meg sem tudom számlálni, annyi van! Kedves olvasóim! Kezdjétek el ti is megszámlálni Isten jótéteményeit. Szivetek hamar meg fog dobbanni ekkor, de nem a szomorúságtól, hanem az örömtől s bizonnyal felsóhajtotok: — Uram, nem tudtam, hogy milyen sok a jó, a mit velem tettel! Mi igen hajlandók vagyunk Isten jóságát figyelmen kiviit hagyni, mig szerfölött jól emlékünkben tartjuk az élet minden gondját, baját, keserűségét. Milyen nagy lesz azonban a lélek öröme egykor, mikor látni fogja, hogy a földi öröm és szenvedés mind az isteni jóság édes gyümölcse. EGY ELESETT HŐS UTOLSÓ LEVELE. “Isten ítél. Érezteti velünk haragját. Visszaéltünk tűrésével s azért ítél mostan olyan rettentően felettünk. Térdre borulva imádjuk hát őt mindnyájan, ti otthon, “titkon ajtót behajtva”, én itt a esatamezőn, idegen országban. — Kérjük az Istent, hogy adjon minél előbb békét, s ha szent akarata az, hát vezéreljen engem mielőbb hozzátok vissza épen, egészségben. Ha pedig az életben nem találkozhatunk többé, majd találkozni fogunk az örökkévalóságban. De hogyan és hol lássuk viszont egymást ott?... Ezt reátok bízom. Én azonban imádkozom a jó Istenhez, hogy ne mint bűnös embert szakítson ki e világból és éneklem buzgón: Kínok ha gyötrik lelkemet halálra; Sóhajom akkor is Istenemet áldja, Hiszen feltámaszt egy szebb világra. . . AZ ALKOHOL KÉRDÉSE. Hadd álljon előttünk néhány egymástól teljesen elütő felfogás az alkoholizmus megszüntetésére vonatkozólag. Az első csoport a szeszgyárak bezárását és az alkohol tartalmú italok előállításának megtiltását követeli. Mondván, hogy használ a törlőruha egy szoba szárítására, ha a vízvezeték csapját nyitva tartjuk? Ezek a teljes eltiltás hívei. Mások az alkohol mérsékelt elő állítását, korcsma-engedélyek stb. nagy percentben való bevonását tartják szükségesnek. Ezek a mértékletesség hívei. A harmadik csoport meg van győződve arról, hogyha a gyermeket, vagy felnőttet oda neveljük, hogy az alkohol élvezetet feleslegesnek tartsa, elérjük az óhajtott célt. A legmagasabb álláspont az, hogy emelkedjék fölül a lélek a test kívánságán. Ha az anyagtól nem függünk, szabadok vagyunk, az alkohol kérdés egyáltalán nem érdekel bennünkeet. Az első csoportba sok keresztyén is tartozik. Az alkohol “forrásait” akarják elzárni. De itt nem az anyagról, az alkoholról, hanem az alkoholizmus, mértékte- lenség bűnéről van szó. E bűnnek a forrása nem a szeszgyár, az magába naz emberben keresendő. Erőszakkal, az alkoholnak megszüntetésével nem lehet segíteni az alkoholistán. A Montclair-i hatóságok nyilvános helyeken, korcsmák közelében friss vizet csorgató forrásokat létesítettek, majd intézkedtek a munkások szombaton csekkel való fizetése ellen — ugyanis szombat délben a munkások csekkjeikkel a korcsmákba mentek s ott bizonyosan beváltották azokat — a részegesek azonban igy is találnak elég alkalmat az ivásra. Ha tehát nem is állami törvényhatalommal irtjuk az alkoholizmus bűnét, segítenünk kell azonban rajta. Neveljük az embereket szabadságuk okos használatára, győzzék le mértéktelenségüket. ha valakin ezzel nem segítünk, hasztalan ott az eltiltás, az olyan ember csakugyan rabnak érzi magát, ha bezárul a korcsma ajtaja. ■A VALLÁSOS KÖLTEMÉNYEK. HÚSVÉTI ÉNEK. Feltámadt a mi életünk! Azért vig a mi énekünk. Hiába ült tort a gazság, Kikelt sírból az igazság. Feltámadt a mi életünk! Ki önként halt mi érettünk, Maga Isten is szeretett, Megölni Őt nem lehetett. Feltámadt a mi életünk! De miért prédikálni nekünk Ha ez mese vón’ csak s álom! — Diadalmunk a halálon?!... Feltámadt a mi életünk! Hajdan angyal közié vélünk; Ma hirdeti ezt menny és ég, A magasság és a mélység. Feltámadt a mi életünk!- Nagy kincs ez a hit ma nekünk. Hazám! Lesz feltámadásod, Vig ünnepi áldomásod!... Kovács Endre. MAGYAR KATONÁINKHOZ. Éjszakon és délen, nyárszakon és télen, Ott küzdőtök éj-nap, mindig csak az élen; Szemben az ellenség számnélküli száma, S hull nagy ropogással a pokol villáma; Véretek folyvást a mohó föld issza... Ha csonkán, ha bénán, csak jöjjetek vissza. Kél, mint Bethlehemben, az anyák siralma, Elsiratják azt is, a ki meg sincs halva; Könnye fel sem szárad az égő szemeknek, A remegő szivek mindennap temetnek. Gyásznak, siralomnak nincs vége, se hossza... Ha csonkán, ha bénán, csak jöjjetek vissza. Roml-adozik a ház, a telek is puszta, Küzd, fárad az asszony, de ha nincsen gazda; Bajlódik egész nap, jószággal, gyerekkel, Búval fekszik este, bura virrad reggel. Könny az özvegy ágyat sűrűn harmatozza: Ha csonkán, ha bénán, csak jöjjetek vissza. Eltűnt a vidámság; a mosolygó szüzek Csüggedt-szomorúk, mint a szomoru-fiizek. Szűz ölükben szunnyad a jövő virága; Hátha ki sem nyílik, ott hervad hiába ? Dér a virágbimbót hogy le ne he,rv assza, Ha csonkán, ha bénán, csak jöjjetek vissza. Jőjjejetek, jöjjetek büszke diadallal, S mint a hogy’ mentetek; bokrétásan, dallal. Megvédtétek vérrel szép magyar hazátok, De uj feladat vár idehaza rátok: — Tsten a jövőt is ti reátok bízta:— Épitni hazánkat, óh, jöjjetek vissza! Vargha Gyula.--------o-------NAP LESZÁLLTA. Estefelé pedig, a mikor leszállt a nap, mind ő hozzá vivék a betegeseket és az ördöngősöket. (És az egész város oda gyűlt vala az ajtó elé.) És meggyógyita sokakat, a kik különféle betegségekben süllődnek vala; és sok ördögöt kiüze, és nem hagyja vala szólni az ördögöket, mivelhogy őt ismerék. Márk ev. 1:32, 34.
