Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-04-22 / 17. szám

17. sz. ÁPRILIS 22. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3 ©E10BJÁS líLOMA .....igaz TÖRTÉNET. ............................................. (Folytatás.) — Ily makacsság, ily őrület megbocsáthattam Aki önként fut az örök halálba, menjen. Átkozott legyen! Heves léptekkel indult kifelé. Egyszerre megdördültek a vár összes ágyúi. Mi ez? Most már rohant Bebek a kirá­lyi palotához. Mi történt? A legnagyobb öröm ami érhette őket. Rogendorf elvonult seregé­vel, s Buda fölszabadult. Ez volt 1530 december 3-án. Jött Bánffy János nádor időközben gyűjtött csapataival s hozott bő eleséget az elkinzott várbelieknek. A török is az Alsó-Dunánál volt már, de ez­úttal segítsége nem kellett. Leír­hatatlan az az öröm, amit a fel- szabadulás okozott. Király és nem­zet együtt örvendett és a templo­mokban hálaadó istentiszteleteket tartottak. Néhány hónappal később egy hihetetlennek látszó hír zavarta föl a király környezetét, de főleg az ország kath. papságát. A hir nem kevesebbről szólott, mint ar­ról, hogy Bebek Imre egy protes­tánssá lett görög leány kedvéért odahagyni készül a kath. egyhá­zat, s ebbeli szándékát az erdélyi püspöknél már be is jelentette. Már maga a hir is, a tény biztos tudata nélkül, nagy rémületet kel­tett szigorú kath. körökben. Ed­dig csak alacsonysorsból szárma­zott, egyszerű plébánosok vagy szerzetesek csatlakoztak nyíltan a reformációhoz, s íme most az or­szág egyik legvagyonosabb, leg­előkelőbb családjának papi tagja, egy nagyprépost szegődik az uj hit zászlója alá. Elképzelhetjük, mily jelentősége volt ily cseleke­detnek ! Pedig a hir igazat mondott. Be­bek Imre nem tudta feledni Orbo- nás Ilonát, aki Buda fölszabadu­lása után az éhség-okozta beteg­ségből csakhamar fölépült, s mi­kor a prépost újra látta, virágzó szépségével ép úgy lebilincselte, mint előbb meggyőződésének ere­jével. Lelke mélyéből megszeret­te a leányt, aki tartózkodva, sőt bizonyos félelemmel fogadta láto­gatásait, melyek pedig, amint Be­bek szerelme nőtt, mind gyakorib­bak lettek. Yégre nyíltan állott a prépost érzelmeivel: — Ilona! idegenül hangzik előt­ted, ha azt mondom, hogy szeret­lek? — Inkább félelmetesen. Ke­gyelmed az Ur Jézusnak fogadott szerelmet, s földi lénnyel azt, — ahogy a kegyelmetek egyháza ta­nítja — bűn nélkül meg nem oszt­hatja. — De megoszthatom, ha kilé­pek a kath. egyház kebeléből. —Azt bárki inkább megteheti, mint kegyelmed. Fényes állásban egy még fényesebb jövő várako­zik reá. Én nem hiszem, hogy hír­neves családját, hatalmas össze­köttetéseit, a király kegyét, min­dent, ami az emelkedésre, a dicső­ségre utat nyit, odadobna pusztán csak én érettem. Azért nem taga­dom, hogy rettegek a kegyelmed végzetes vonzalmától. — És ha csakugyan föláldoz­nék mindent te éretted, — tudnál lenni nekem feleségem olyan ra­gaszkodó, erős szeretettel, mint amilyennel hitedet átöleled? — Szilárd elhatározással kérdi ezt kegyelmed? — A lehető le.gszilárdabbal ? — És olyan feleletet is óhajt —Igen! — Hát tudja meg, hogy én csak addig rettegek Bebek Imrétől, mig a pápa fölkent katonája, ha pedig protestánssá is képes lenni és szerelmemet kéii cserébe, oly hűséges társa leszek, hogy az egy Istenen kivül senki el nem sza­kaszt tőle. Szép volt, gyönyörű szép a leány, mikor ezt mondta; a rajon­gás pírja arcán, ragyogó fény sze­meiben. Bebek Tmre lázban égve csókolta kezeit: — Édes, édes boldogságom, ügy lesz, ahogy mondod. Még az nap tudatta szándékát a püspökkel; beadta lemondását a prépostságról és elutazott Pel- sőcre atyjához, hogy tétéről érte­sítse, s ha lehet, házassági tervé­nek megnyerje. II. Az öreg Bebek János épen va­dászatról jött hazafelé. Bosszús volt, mert két nap óta sikertele­nül hajszolta a vadakat a berzétei erdőben, mindössze pár őzike jött lövésre. Amint hazaért, otthon találta Imre fiát. Szokatlan és váratlan megérkezése még jobban elvette a Bebek János kedvét s zord ónul tudakozódott fiától: —Mi jó hozta ide prépost ura­mat olyan veszekedett sietséggel, hogy még jöttéről tudósítani sem 2--------Orbonás...........Ref. Lap ért rá? — Olyan dolog apám, ami talán kellemetlenül érinti kegyelme­det, de amelytől az én életem bol­dogsága függ. — Nagyon érzelgős bevezetés­sel kezdi fiamuram. Mi légyen az a jövendő boldogság? Egy püspö­ki süveg és pásztorbot? — Nem, egy szerető feleség. Jánosi ur nagy szemeket me­resztett Imrére e hallatlan kije­lentés után. Hátha egyszerre va­lami nagyot fordult a világ? Meg­kérdező hát nagy kételkedve fiát: — Mióta törölték el a coeliba- tust (papi nőtlenség), prépost uram ? — Máig érvényben van a róm. kath. ekklézsiában. — Hát akkor hogy lehetne ke­gyelmednek felesége — Csak úgy, hogy már nem va­gyok prépost. De már erre János ur felor- ditott: — Mennydörgés mennykő! Megbolondultál? — Teljesen eszemnél vagyok apám, s fiúi alázattal és szeretet­tel kérem, hogy ha kedves vagyok előtte, ha azt akarja, hogy bol­dogságom szelíd napjának fénye aranyozza meg hanyatló alkonyát, ne állja útját a rajtam betelt sors­nak. — Oktalan vágy táplálója nem lehetek. Te nemcsak a magadé vagy. Egy Bebek mindenkor tar­tozik tekintettel lenni családjára, jövőjére és dicső őseire, akik kö­zött, hogy a kisebbeket elhallgas­sam, nádorok és országbírók vol­tak. — Jól tudom, de sem a nádo­rok, sem az országbírók nem kí­vánhatják, hogy utódjuk rablánc­nak tartsa a papságot és daróc ruhánál nyomorultabbnak a papi köntöst. — De kívánhatják és kívánják, sőt követelik is azok, akik a vára- di püspöki és a kalocsai érseki szé­ken ültek, egy Bebek Domokos, egy Bebek Miklós, akinek emléké­re árnyék borulna, ha a Bebek névnek, a Bebek vérnek egy ké­sei részese pár szép szemért, ne­hány csalfa asszonyi szóért oda­hagyná azt a klérust, melynek a Bebekek mindenkor díszei való­nak. — Ismerem történetüket, apám. Olyan korban éltek, amikor még az emberi szellem békóba volt ver­ve, s eszökbe sem juthatott, hogy a szív egyéni hajlamait is köves>- sék. Ma már túl vagyunk ezen. A reformáció feloldotta a békókat. A fölvilágosodás terjed és az ősök árnyékai nem fojthatják el a szív természetes, jogos és nem bűnös érzelmeit. — Azt látom, hogy szépen tud fiamuram prédikálni, de az ősök mellett itt vagyok én is atyai ti­lalmammal. , — A szerető apa a szeretetnek nem lehet megélője. De meg kell akadályoznom egy országos botrányt, amely a Bebek nevet besározza! Én soha bele nem egyezem házasságodba. Papnak kell maradnod továbbra is és egy püspöki, talán érseki, talán pri- mási széken növelned a Bebekek régi dicsőségét. (Folyt, köv.) Emelkedik a magyar pénz értéke! 100 KORONA $14.00 EBBEN AZ ÁRBAN ELFOGADUNK Pénzküldést az é-hazába valamint Jegyzéseket a Hadikölcsönre Bővebb felvilágosításért írjon erre a címre: A TRANSATLANTIC TROST COMPANY 67 Williams St. New York. New Yorkban és környékén lakó honfitársak keressék fel személyesen a bank fióktelepét: 109 AVENUE A, Corner 7th Street, amely MINDEN NAP — szombaton is — reggel 9 órától este 8 óráig van nyitva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom