Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-03-04 / 10. szám
VOLUME XVII. No. 10. XVII. ÉVFOLYAM 10. SZÁM. NEW YORK, N. Y. 1916. MÁRCIUS 4. EDITOR: RÉV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK. PUBLISHED EVERY SATURDAY. — MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y., under the act of March S, 1879. A SZERETET PARANCSA. “A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mind azt ti is úgy cselekedj étek azokkal; mert ez a törvény”.... Máté ev. 7:12. Krisztusnak a hegyen tartott fenséges beszédéből szakítottam ki egy gyöngyszemet, a melynek megmagyarázása alkalmat ad nekünk azoknak a gyakorlati, mindennapi életben való gyakorlására. Jézus felvitte a hegyre az ő kedves tanítványait s a tanítványokkal együtt azoknak sokaságát, akik lesték az ajkáról elrebbenő szavakat. Igen! hiszen ott fent tisztább a levegő, nem zavarják meg gondolatait go- noszlelkü emberek közbeszólásokkal.... Még a por sem emel- kedhetik fel.... itt önti ki Jézus az igazi barátai, hallgatói előtt lelkének szépségét abban a hegyi beszédben, a mely örök idők legszebb, legtartalmasabb prédikációja marad, a mit valaha emberi fül hallott. Mi pedig az Isten házába hívjuk népünket, mert ott is tisztább a levegő....Ha közös imánk hangja felszáll az Urnák trónusához.... ha hallhatjuk ott az örök Élet igéit.... ott is felfissü- lünk, mebkönnyebbülünk, mint amaz első tanítványok, a kik Jézust oly örömmel hallgatták. De vájjon mi lehet az a vonzó erő, a mi tulajdonképen bennünket az Istennek házához húz, hogy soha meg nem unjuk, hanem újabb örömöket szerezünk az Ur igéjének hallgatása által. Nem más kedves olvasó, mint az a tudat, hogy Jézus tanításai nem csupán száraz elvek a kötelességünkről, a bátorságról, a tisztességről, becsületességről, hitről, reményről, szerétéiről, a melyek érintetlenül hagyhatnák életünket és a melyeket hétköznapi munkáinkban meg nem valósíthatnánk, hanem ellenkezőleg olyan igazságok, a melyeket betarthatunk és a melyek megtisztítják, felemelik, értékessé teszik ezt a mi rövid, hamar elmúló földi életünket. Van-é, tudunk-é szebb parancsolatot adni, mint a mit Jézus adott tanítványainak az ő hegyi beszédében.... Szeresd a te felebarátodat még akkor is, ha az a te ellenséged.... Oh, de miért, miért is beszélek most a szeretetről, krisztusi törvényről, a mikor népek, nemzetek világcsatája azt bizonyítja, hogy még 2000 esztendő elmúltával is a krisztusi törvények helyett az emberi indulatok, szenvedélyek uralják milliók lelkét? Nem-e úgy tűnik fel, mintha az egész keresztyén világ elfelejtkezett volna a felebaráti kötelességeiről. Hiszen Jézus és az ő tanítványai szeretetet hirdettek, gyógyították a betegeket, a mai keresztyén világ pedig sebeket nyit fel, családokat tesz boldogtalanná. Miért? hogy a földi hatalmat megszerezze. Oh, pedig a mig Krisztus tanítását be nem tartjuk, a mig egymást szeretni nem tudjuk— boldogtalan — sivár a mi életünk, telve sebekkel, bűnös indulatokkal, a melyek szegény- nyé, nyomorulttá teszik életünket. A történelem megtaníthatna bennünket arra, hogy Jézus tanításait, az evangélium igéit be is tarthatjuk, úgy amint azt az első keresztyének megtették. A baj a világ fiainál, a baj sokaknál csak az, hogy bár csodálják és szeretik Jézusnak tanításait, még sem készek azok szerint is élni. Az egyes emberek mint elvont fogalmakat, igéket ismerik csak az Ur Jézus tanításait, de nem próbálják még meg azokat életük vezérfonalául tekinteni és azok betartása szerint cselekedni. Most a mikor a háború rémes áldozatokat követel és árvákká, elhagyatottakká tesz annyi szegény családot, ne okoljuk magát a keresztyénséget, mert az evangéliumi tanítások értéke mindörökké egy és ugyanaz marad és ezen tanítások gyümölcsei továbbra is felemelik a lelkeket, hanem kérjük a Mindenhatót, hogy változtassa meg az emberek szivének érzéseit, hogy újra a krisztusi vallás törvénye: a szeretet uralja a lelkeket, a mi békét, áldást hoz majd az emberek millióira. De a krisztusi szeretet törvénye áldozatokat is kíván mitő- lünk. Ha azt akarjuk, hogy az emberek szeressenek bennünket, nekünk is szeretetet, türelmet, elnézést kell tanúsítani felebarátainkkal szemben. Ha azt akarjuk, hogy igazi egyháztagoknak tekintessünk, áldozatot kell hoznunk és az az áldozat olyan legyen, mint annak a templom ajtajában álló özvegy asszonynak az áldozata, amely kifejezte szive szereteté- nak a nagyságát is és kedvességet talált az Ur előtt. Ha ki akarjuk fejezni szeretetünket anyaszentegyházunkkal szemben, tegyük le mi is adományainkat, segítsük a mi anya- szentegyházunkat tiszta szívvel, kiki az ő tehetsége szerint s majd egykor, ha az Ur elszólit bennünket és számon kéri cselekedeteinket, minden legkisebb jótett és adomány értéke a szerint fog számítani, amint annál a hála, hithüség és szeretet uralta szivünket.
