Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-02-26 / 9. szám

9. sz. 1916. FEBRUÁR 26. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 Tárca THIRZA vagy A KERESZT VONZÓ EREJE. (Folytatás.) Mikor az iskolai benyomásokat emiitette, közbeszólt atyja: úgy. tehát onnan, az iskolából szárma­zott ez az átok az én házamra; igazán nem is sejtettem. Mondjad inkább, hogy áldás, atyám, viszon zá Thirza felbátorítva atyja nyá­jassága által, legalább rám nézve az volt, és ki tudja... Te nem tudod, amit én tudok, szakitá fél­be atyja. Mond csak tovább. Thir­za folytatásul elmondta a szent irás némely fontos verseit, melyek ő reá különös hatással voltak, kü­lönösen az Ézsiási 53-ik fejezetét. Mikor erre került a sor, atyja ismét félbeszakitá őt és némi ko­molysággal adta tudtára, hogy egy járatlan leánynak nem sza­bad a törvényt és iá prófétákat magyarázgatni, ez csak a tudóso­kat illeti, azok pedig egészen másképen magyarázzák Ézsaiás 53-ik részét. Erre aztán a szokásos ellenvetésekkel és a rabbinusok ferde magyarázataival akarta Thirza hitét megingatni, de Thir­za észrevette, hogy ezzel inkább a saját lelke harczát szeretné elhall­gattatni, azért a boldogitó hitnek egész melegével viszonzá: Ebbe már nem bocsátkozhatom; a mi az irás magyarázatát illeti, ebben mindenesetre tudatlan leány va­gyok. De arról Isten előtt bizony­ságot teszek, hogy csak azt mon­dom, a mit tapasztaltam. Azt tu­dom, hogy minden bűnöm megvan bocsátva s az Ur Jézus az enyém, én pedig az övé vagyok. Őh, ked­ves atyám, bárcsak tapasztalnád, hogy milyen boldogság ez- Vajha könyörögnél Istennek, hogy nyis­sa meg szemeidet! Az atya félbe­szakította, látszólag nyersen, de mindenesetre jobban meghatva leánya elbeszélése által, mintsem gondolta volna. Fölhívta leányát, hogy folytassa elbeszélését. Thirza eljutott ama prédikáczióig, amely akkor mint átok szava hangzott feléje, de most mint áldás hang­zott emlékében. Különös nyoma­tékkai hangoztatta az átok szava­it : az ő vére mirajtunk és a mi fiainkon. Elmondta mindazt, a mi a prédikáczióból kitörülhetertlen- iil megmaradt emlékében; az érze­lemnek természetes ékesszólásával rajzolta mély fájdalmát a fölött, hogy az átok ötét, atyját és már elhunyt anyját sújtja. Midőn any­ját: emlité, az atyja mély fájda­lommal összerezzent; meglátszott rajta, hogy szereié fölindulását elfojtani. Abbahagyatta az elbe­szélést mert mint mondá a sok akart egy keveset. Thirza is elér­zékenyülve, buzgó imában járult a kegyelem trónja tlé, hogy aty­jáért imádkozott, azt elgondolhat­juk; hiszen már szinte előre látta ama nagy dolgokat, amelyeket az Ur végbe viend rajta. Az atyja hirtelen megmozdult ágyában, Thirzának úgy tetszett, mintha érthetetlen szavakat mondott vol­na. Nyilvánvaló volt, hogy álmá­ban beszél. Thirza odahajolt, s úgy tetszett neki, mintha atyja e szót ejtette volna ki: vér. Atyja most fölébredtés az odahajolt Thirzától kérdé: mit akarsz, gyer­mekem? Csak azt hittem, hogy kí­vánsz valamit. Ugyan mondjad csak leányom, nincs a keresztyé­nek könyvében valahol szó arról a vérről, a mely megtisztít a bűn­től? Thirza, meglepetve e kérdés által, mosolyogva felelt: bizonyo­san e mondatra gondolsz: Jézus Krisztusnak, az Isten fiának vére tisztit meg minden bűnünktől. Igen, ez lesz az. Ezt a mondatot még az iskolában tanultam, és me­gint eszembe jutott, mikor vét­keim miatt aggódtam. Óh ne kér­dezd; nem is tudod, milyen nehéz nekem azt hallanom. Tehát nem szabad tudnom, hogy kitől hallot­tad e szavakat? A keresztyének könyvéből bizonyára nem olvas­hattad. Az atya hallgatott, Thirza tisztelte hallgatását. Rövid idő múlva megszólalt az öreg, heves felindulással küzdve: nem tudom elhallgatni, szinte éget. Elmon­dom hát neked, de többé egy szót se szólj e felől. Magammal aka­rom vinni e szavak titkát a sírba. Ezek a szavak a te haldokló atyádnak utolsó szavai voltak. Az atya e szavakat a legnagyobb megerőltetéssel ejté ki, s már nem bírta tovább, hanem kimerülve rogyott vissza fekhelyére, elta­karta arcát és hangos zokogásba tört ki. Thirzát e szavak nem kevéssé lepték meg, alig hitt füleinek; te­hát e szavak voltak a megholt anyjának utolsó szavai- Tehát anyja is megtisztult volna a Jézus vére által s átment volna az élet­re. Mennyire szeretett volna töb- borgatni, mert felette izgatott hallani, de nem merte atyját há- volt. De nem zárhatta el szivét iaz elől, hogy anyja a Krisztus által válságot talált. Imádattal és hálá- datos szívvel borult le Isten előtt, hogy hálát, mondjon csodálatos kegyelméért. Az atyja teljesen ki­merülve, mély álomba merült; Thirza pedig sietett ezalatt, hogy a történtekről biarátnéját, a lel- késznét értesítse. Homályosan em­lékezett, hogy atyja az utolsó órá­ban egyedül volt anyja mellett, még leányát sem bocsátotta hozzá. Továbbá az is feltűnt neki. hogy atyja épen azóta, van olyan ellen­be jteni kezdte az összefüggést. A beteget az utóbbi események nagyon fölizgetták; gyógyulása igen lassan haladt, és az orvos el­tiltott minden beszédet, a mi iz­gathatta volna. Thirza tehát nem si kereste az alkalmat, de annál buzgóbban imádkozott. Világosan látta, hogy atyja lelkében heves harc dúl. Az atyja sem szólt, Thir­za sem kérdezte; de az mégis megtörtént, hogy olvasott magá­nak, sőt egyszer maga is kezébe vette az ujtestamentumot, a me­lyet azonban ismét aggodalmasan félretett. János evangéliumát las- Thirza. Egyszer, midőn sanként egészen átolvata neki Thirza. Egyszer, midőn leánya a lelkész- nétől levelet kapott, kérdezte aty­ja, hogy kitől jön a levél; s igy alkalmat adott Thirzának, hogy ennek történetét is elmondja; el is olvasta a levelet atyjának, a kit nem kevéssé hatott meg a lelkész­pár szeretetteljes működése. Kü­lönösen pedig annak örült Thirza, hogy ezentúl nem lesz kénytelen látogatását és levelezését eltitkol­ni ; sőt rákövetkező napon nyíltan megmondta, hogy a templomba akar menni; atyja rátekintett, só­hajtott és hallgatott. Tsinét eltelt néhány hót, a leg­nagyobb csendben, mert az orvos minden látogatást eltiltott, a minek csak örültek; rokonuk nem volt a városban, tehát senki sem háborgatta őket. Midőn tavaszo­don, az orvos követelte, hogy a beteg falusi birtokára menjen és a jó falusi levegőn üdüljön. Egy szép napon hát el is utazott leá­nyával együtt. Mikor az ismere­tes külvároson mentek át, Thirza nem állhatta meg, hogy meg ne mutassa atyjának a kis templo­mot, mély szivének olyan kedves volt; de atyja, úgy látszik, nem vette jó néven, mert elfordult. Az utóbbi napokban atyja ismét zár- kozóttabb lett, azonnal félbesza­kította a: beszédet, mihelyt Thirza arról kezdett beszélni, a mi neki legfontosabb volt. Sőt ha kérdez­te, hogy olvasson-e valamit olyan izgatottan felelt “nem”-mel, hogy nem is merte többet kérdez­ni. A jó leány nem ismerte azokat a küzdelmeket, melyek az öreg szivét hányták-vetették. Minél annál inkább eltűnt nyájassága, a melyet talán a beteg test okozott. Az a világos és számitó értelmes- ség, a mely neki mint kereskedő­nek volt sajátja, újra visszatért, s vele együtt hajthatatlan ma­kacssága,a melylyel őseinek val­lásán függött s a mely megvetette még azt az újabb szellemet is, a mely a zsidóság körében itt-ott terjedni kezd. És most leánya ke­resztyénné lesz, ő maga pedig azon a ponton van, hogy a keresz­tyén vallás igazságáról meggyő­ződjék. Szinte megijedt önmagá­tól. valahányszor ez jutott eszébe. Xem csoda hát, hogy voltak órái, a mikor elfojtott haraggal küz­dött az igazság ereje ellen, küz­dött az ösztön ellen, a mely őt az általa gyűlölt és annyiszor elátko­zott fölfeszoitetthez vezette. A jövendölések teljesülése és más ilyen bizonyítékok is eléggé meggyőzhették, de leghatalma­sabb bizonyíték volt az evangé­liumnak Thirzában nyilatkozó ereje. Ez ellen nem tudott harcol­ni, mert kénytelen volt beismerni, hogy ezt a nagy változást Thirzán az evangélium hozta létre. Csak azt az egyet nem tudta fölfogni, hogy Thirza alázatosan és szelí­den, bűnösnek ismerte magát; ezt nem volt hajlandó magára alkal­mazni, ezt nem engedte farizeusi önhittsége. Hiszen, gondolta ma­gában, eleget adtam jótékony cé­lokra! így harcolt gyakran az ösztön ellen s a kegyelem ellen, bár kénytelen volt beismerni, hogy hitének bástyája alapjában megrendült. (Folyt, köv.) ■■■■■■■■■■ n ■■ ki ■ h ■ n d ■■■■■■■ s ■■■■■■■ ne ■ A Korona ára emelkedik MOST MÉG $13.50-ért küldhet 100 koronát $13.50 EGY SZÁZ KORONÁS MAGYAR HADIKÖLCSÖN ÁRA AKÁR KÉSZPÉNZÉRT, AKÁR RÉSZLETFIZETÉS MELLETT A most jegyzett Ha?dikölcsön Kötvények a múlt évi április 1-től kezdve kamatoznak. KÜLDJE MEGBÍZÁSAIT HOZZÁM. Tpt Németh János volt cs. és kir. konzuli ügynök 395 BROADWAY, NEW YORK, N. Y.

Next

/
Oldalképek
Tartalom