Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-02-26 / 9. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9. sz. 1916. FEBRUÁR 26. Az amerikai pénzküldemények biztonsága Egyházi hírek .✓'^HOMESTEAD, PA. N vOlély gyász és bánat sötét fellege borult itten egy derék magyar házaspárnak, Nagy Mihály és neje szül. Pákozdi Évának szivére, mikor a Mindenható visszakérte tőlük a szép fejlődésnek indult, ép pen egy évet élt kedves gyermeküket, Lidikét. Az ártatlan kisded temetése múlt szombaton délután ment végbe a ref. templomból nagy részvét mellett. A végtisz- tességtételen a család tagjain kivid a keresztszülők Pito János és neje továbbá a jó ismerősök soka- ’•*ága jelent meg. Vonat által elgázolt magyar le- /tíiy, Szajkó Erzsiké temetése. Megdöbbentő szerencsétlenségnek áldozatául esett a múlt napokban egy homesteadi derék és jóravaló leányka, a Zemplénin. Királyhel- meczi ill. Szajkó Erzsiké. F. hó 17-én délben a Dixon utcai átjárónál a tovarobogó vonat, a melynek közeledtét ő az ellenkező irányban haladó tehervouat miatt nem láthatta, sem nem hallhatta, — elütötte ötét, úgy hogy mire a vágányokról felszedték, már utolsót lehellett. A lánykát mindenki vidámkedélyü, kedves és jóravaló magyar lánykának ismerte, és csak természetes, hogy szerencsétlen halála a legmélyebb részvétet váltotta ki a szivekben. Néhány hónappal ezelőtt egyike volt azoknak, kik a Bazár sikere érdekében lelkesen fáradoztak Homesteadon. Úgyszintén tevékeny munkása volt a Vak Katonák megsegítésére tartott Virág Árusító Magyar Napnak, valamint buzgó tagja a ref. egyháznak. Temetése vasárnap délután ment végbe a Tokai Menyhértné hajlékánál megkezdődött, majd a templomban folytatódott gyászszertartással, melyet Dr. Harsányi Sándor lelki- pásztor végezett. A fehér koporsót sok szép koszorú borította be, bizonyságául annak, hogy ő közkedvességben állott azoknál, kik ötét ismerték. Időelőtti és szomorú körülmények között történt elhunytét odahaza agg szülei és négy testvére gyászolják. Amerikában csupán távolabbi rokonai voltak, kik közül többnek a cimét sem sikerült idáig megtudni. Az elhunyt utóbbi időben a Farkas Mózes homesteadi ismert derék házaspár vendégszerető hajlékánál időzött legtöbbet. __^__ OLVASÓINKHOZ. KÉRJÜK a tisztelt honfitársakat, hogy bevásárlásaiknál hivatkozzanak e lapban közölt hirdetésre. A fenti felirattal a Budapesten megjelenő “Az Újság” című tekintélyes napilap január hó 6-iki számában Parniczky Ede dr. tollából az alanti érdekes s az amerikai magyarokat közelebbről érintő cikket közli: Az. Amerikába kivándoroltak pénzküldeményeinek hazaszállításával számos bankár és bank foglalkozik állandóan. A pénzküldés lebonyolítása, illetőleg annak technikája, az összes számbavehető esetekben csaknem ugyanazon a csapáson halad. Nemzetgazdasági szempontból tehát a lényeg végeredményében csupán abban van, hogy azok az összegek, amelyeket a kivándoroltak itthon maradt családtagjaik számára kerestek, valójában is céljuknak megfelelő- leg gyorsan és pontosan, lehetőleg a legkevesebb költséggel, jussanak az óhazába. A pénzküldés köz vetítői — jóhirü és jónevü régi bankárok és pénzintézetek — mellett azonban mindig felütötte, fejét a bankárok azon csoportja, a mely a helyzet kihasználásával csupán a saját jövedelmi forrásait igyekezett minden áron gyarapítani. A kivándorlási pénzforgalom problémája, — ha ugyan problémának nevezhető — soha nem volt más, mint a pénzküldést biztonságát lehetőleg tökéletes alapokra fektetni. Ennek elérésére több mód kínálkozott s a legtöbb pénzküldéssel foglalkozó intézet már régóta bevezette azt a rendszert, hogy az átutalt pénzküldeményeknek Magyarországon való továbbadásáról a közvetítő pénzintézet utján postai feladó vevé- nyeket szerzett be s ezeket nyugta gyanánt a kivándoroltaknak kiszolgáltatta. Ennek a rendszernek a terjedése mindenesetre pusztítja a zugbankárok sorait és ma már nem is lehet elképzelni pénzkiil- teléssel foglalkozni kívánó intézetet Amerikában, amely konkurrál- ni tudna valamely ilyféle bizonyi- tékkal szolgáló vevény kiszolgáltatása nélkül. Mikor a Transatlantic Trust Company három évvel ezelőtt meg alakult, a kezdet nehézségeivel és erős versenytársakkal küzdve, a pénzküldés biztonságát illetőleg uj rendszerrel lépett fel, amely abban áll, hogy a címzett egy nyugtát sajátkezű aláírásával elismeri, hogy az Amerikából érkezett öszszeget megkapta. Ezt a nyugtát, úgynevezett, “igazolási szelvényt” azután az amerikai féladó kapja meg és végeredményben a legbizonyosabban ezzel van beigazolva, hogy az átutalt összeg valóban annak a kezéhez jutott, akit illettéit. A nyugtázásnak ezen rendszere, amely a Transatlantic Trust Company, a M. Kir. postatakarékpénztárral együtt alkotott meg, ma Amerikában már széles körben van elterjedve és a pénzküldés biztonságát a legmagasabb fokra emelte és ennek köszönhető, hogy hovatovább mindinkább népszerű lesz a kivándorlottak körében, mert minden visszaélést eleve lehetetlenné tesz az, ha a kivándorolt a közvetítő bankár vagy bank tői ilyen vevénvt, vagy hasonló nyugta kiszolgáltatását kívánja. S végeredményben az a legfontosabb, hogy ezen az utón a kivándoroltak körében általánosan és mélyen verjen gyökeret annak a felismerése, hogy a legjobb ily hiteles okmányokat kiszolgáltató pénzintézetekkel összeköttetésbe lépni. Az e téren kifejlődött verseny, mely persze amerikai stílusban folyik, támaszthat ellentéteket az egyes versenyző csoportok között, de végeredményben mégis a kivándoroltnak és a pénzküldés biztonságának válik előnyére. S különösen a háború óta lett ez a kérdés még fontosabb, mint a békeidőben volt és eltekintve a háború kezdetének első pár hónapjától, amikor a pénzküldés szünetelt, az amerikai pénzküldemé- uyek azóta is talán még fokozottabb mértékben érkeznek az óhazába, amiben a devisa árfolyamok alakulása mellett bizonyos része van annak is, hogy a fentemlitett nyugtákkal, vevényekkel a pénzküldő bankok és bankárok el tudták oszlatni azt a bizalmatlanságot, mely a világháború kitörése a bizonytalannak látszó postai összeköttetés Amerikával és az ellenséges forrásokból terjesztett tendenciós háborús hirek okoztak. A magyar kir. postatakarékpénztár s a Transatlantic Trust Compa ny között fennálló forgalom alakulása érdekes adatokat mutat fel ezen szempontból, melyek közül különösen a legutóbbi háborús esztendő forgalma jelentőségteljes. Az 1914-ik év első fele még a béke korszaka volt s ezen időpontban havi 2—23/2 millió koronát tett ki a forgalom. Megjegyzendő, hogy a kivándorlási pénzforgalom a naptári év második fele mindig jóval felülmúlja az első hat hó eredményét s a forgalom a karácsonyi pénzküldeményekkel éri el tetőpontját. Az 1914-ik év második fele már teljesen a háború jegyében mozgott s természetesen az első hónapok izgalmai, a rendetlen posta és ha jó járatok a forgalmat csaknem lehetetlenné tették, de nemzetgazdasági érdek volt annak mielőbbi újabb felvétele és ez rövid megszakítással sikerült is, úgy hogy december végéig mintegy 22.000 tételen csaknem 4.000. 000 korona átutalás érkezett. Az 1915-ik esztendőben fokozott mértékben indult meg a forgalom. Januárban 4500 tételben még csak 500.000 korona, áprilisban már 19.000 tételben 3.000,000 korona, júniusban 25.000 tételben 5.000. 000 korona, úgy hogy a múlt évelső felében 90.000 tételben 15.000. 000 korona volt a Transatlantic és a postatakarékpénztár forgalma. Végül a folyó évi julius liő elsejétől november ho elejéig csupán ezúton közel 100.000 tételben 23 és egyharmad millió korona átutalás érkezett, hónapról- hónapra emelkedő irányzattal. Ehhez hozzáadandó még 6j/t> millió korona liadikölcsönjegyzés, melynek zöme a második kölcsönre esik. a harmadik hadikölcsönre a jegyzések most folynak. A leg- utóbbcsak a Transatlantic Trust Trust Company utján havonként érkező 6—7 millió korona nemzetgazdaságilag nem kicsinyelhető erőt képvisel. A többi bankok és bankárok utján érkező utalásokról pontos adatok nem szerezhetők be, de a közölt adatok arra engednek következtetni, hogy az amerikai magyarság pénzküldeményei fizetési mérlegünk aktívái között jelentékeny összeggel szerepelnek. A KANADAIAK AMERIKAI CSOPORTJA. A kanadai sorozó hatóságok nemrég megkezdték egy úgynevezett amerikai légió szervezését, a melyet a többi besorozott csapatokkal együtt az európai harctérre fognak küldeni. Az amerikai légió tagjai többnyire az Egyesült Államokból valók s azok állnak kötélnek, akik annyira szinpati- zálnak az angolokkal, hogy hajlandók a harctérre is elmenni a kedvükért. A légió tagjai többnyire természetesen munkakerülőkből, szerencsevadászokból kerülnek ki, kik kalandvágyuk kielégítése végett mennek önként katonának. A sorozó hatóságok most kezdenek az amerikai lapokban is hir detni önkéntesekért. Állítólag a spanyol-amerikai háború veterán jaiból is számosán beállottak a ka nadaiak zászlaja alá.
