Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-02-26 / 9. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9. sz. 1916. FEBRUÁR 26. a A M E R I K A F A L V A Felkértek az alábbi felhívás közlésére bennünket: Égő falviak, lerombolt házak, feldúlt templomok jelezték az orosz hordák nyomát Magyarországon. Mikor vitéz katonáink -— Istennek hála — kikergették az oroszokat Ungból, Beregből, Zemplénből és Sárosból, elmenekült honftársaink romok közé tértek vissza. 171 község sínylette meg az orosz inváziót. Ezer és ezer családi tűzhely pusztult el. Ezer és ezer család vált koldussá. Ezer és ezer család vált volna földönfutóvá, ha ia. magyar társadalom szive nem mozdult volna meg és nem vállalta volna magára az elpusztult falvak felépítését. Városok és magánosok siettek adományaikat letenni a haza oltárára és vetélkedtek az elpusztult falvak újra építésében. Mi amerikai magyarok sohasem törleszthetjük le hálánkat azok iránt, akik e nagy küzdelemben életüket és vérüket adták és adják szeretett hazánkért. De leró- hatjuk kötelességünket -azok iránt, akiket az oroszok gonoszsága koldusbotra juttatott. Építsük fel az egyik falut. Ha életünket nem áldozhattuk, áldozzuk centjeinket. Míg mi biztonságban szivszorongva lestük a híreket és csak imádkozhattunk, addig sok ezer véreinkből látta pusztulni atyáik ősi hajlékát, egyetlen földi javukat. Az amerikai magyarság adományaiból épüljön fel Amerikafalva és épüljön fel úgy hogy minta községe legyen Magyarországnak és örökköntartó emléke a mi sze- retetünknek és hálánknak. Ez a mozgalom nem lehet helyi, e mozgalom az egész amerikai magyarság mozgalma kell hogy legyen. Az egész amerikai magyarságnak kell Amerikafalvát 'felépíteni. A kárpáti falvaknak azért kellett elpusztulniok, hogy a magyar nemzet maradhasson, és reánk egy feladat vár: a fenma- radt magyar nemzetet segíteni az elpusztult falvak felépítésében. A new yorki bizottság felkér minden magyarlakta telepet Amerikában, hogy mennél hamarabb alakítsanak helyi bizottságit. A helyi bizottságok feladata lesz Amerikafalvára a gyűjtést megindítani a helyi bizottságok önállóan működnek. Minden helyi bizottságnek elnöke a központi végrehajtó bizottság tagja. A gyűjtést a helyi bizottságok saját beletásuk szerint intézik, de gyűjteni csakis a központi bizottság által kiállított és a védnök, valamint az elnök aláírásával ellátott könyvecskékkel lehet. Tájékoztatásul tudatjuk, hogy a budapesti “Háborúban feldúlt tűzhelyeket építő országos bizottság-’, melynek gróf Khuen Héder- váry az elnöke, a következőkről értesített bennünket, Aki 600 koronával ($86) járul egy ház felépítéséhez, annak neve az illető községben felállítandó emlékoszlopon fog megörökittetni és erről az adakozó emlékiratot kap. Mindenkinek, aki 25 dollárt adományoz, az országos bizottság díszes emlékiratot küld. Természetes,aki egy egész ház felépítését vállalja, annak a neve az általa felépített ház falában lesz megörökítve. Egy ház felépítése 1200- 1800 koronába (172—259 dollár) kerül. Ami egyesekre áll természetes, hogy egyesületekre és testületekre is áll. A new yorki központi bizottság minden adományt nyilvánosan nyugtáz. Mindenki, ki Ameriri- kafalvára legalább egy dollárt ad, egy művészi kivitelű okmányt kap. Adományokat és gyűjtéseket lapunkhoz lehet küldeni. Mihelyt 100 dollár együtt van, a jelenlegi alacsony korona árfolyamra való tekintettel, azonnal az illetékes bankhoz átutaljuk, ahol azt mint Amerikafalvav alapot kezelik. Induljon meg a munka, és hulljanak a szeretet centjei meg dollárjai, hogy azokból rövidesen együtt legyen az Amerikafalva felépítéséhez 'szükséges összeg. Diszelnökök: Dr. Gerster Árpád, Konta Sándor, Déry Géza és Perczel Béla. Perekedi Nuber Sándor, védnök Pirnitzer Gyula, Berko D. Géza, pénztárnok. elnök. Dr. Kozma Arthur, Kiss Emil, jegyző. titkár. Minden levél a titkár címére 178—2nd Ave. küldendő. a TE VAG Y-E A Z? € A hiúság oly nagy bennünk, hogy öndicsérettől sem riadunk vissza, csakhogy akaratlanul is, hízeleghessünk annak. Dicső magasztos tárgyról folyik a szó általánosságban. Az általánosság egyé nivé változik, mert valaki magán példáz hasonlót: “Én is...” A másikban is éled a hiúság és átveszi : “Én pedig... ” A harmadik nem hagyhatja: “Hát mikor én.,. ” És igy tovább, hogy a fejünk is zug bele. Hallgassuk meg csak a harctérről visszatérő katonát. “Messziről jött”, beszélhet, “Sáncárok, hó, éhség, ínség... a mi századunk ... mi ketten. . ., én...” És az az “én” — óh milyen igazságtalan is a társadalom, hogy késik a márványszoborral!. . . Ilyenek vagyunk mi. Jelentsétek Jánosnak, a miket hallottok és láttok... ” Ilyen Jézus. Nem a múlt magasztos, Isten szózatra hivatkozik: “Te vagy az én szerelmes Fiam...” (Mk. 1. 11.), hanem a jelen érzékelhető csodáira. Nem magára, hanem a két kérdező meggyőződésére: “hallotok és Iáitok.” És János megérti, hogy az a tenger csoda csakis az eljövendő lehet, Krisztus. Mi hirdetjük őt. Mi lelkesedéssel beszélünk róla. Az ég titka nem olyan elrejtett, hogy ékes szavakkal le ne festhessük. Az apostolok lánghite, bámulatos küz delme, a vértanuk, a gályarabok, szenvedés, diadal szüntelen ajkunkon. A lelkiismeretet, érző szivet tüzeljük lángra, mikor a vigasztalás, gyógyítás, erő Királyáról emlékezünk. Az egyház pávatollait: igazság, szentség, váltság, Ítélet, üdv — két kézzel szórjuk. Zeng. zug a világon a harsona: Jézus, a Krisztus!... Igen... “Te vagy-e az ?... ” Értjük-e? Ő, a Mester fogja ezt megkérdezni egykor. Ő kérdezteti •most tőlünk lelkiismeretünk által. Ő, akinek, mint Jánosnak, nem elég csak beszélni, dicsekedni. Mit tudunk hát felelni igazat, mi keresztyének, áldottál, barátai, követői?! Mi, akik túlzott elbizakodottsággal, alázatban burkolt gőggel szerénykedünk, hogy az Övéi vagyunk ?!... Szólj hát, lelkiismeretünk!... “Hallotok: vigasztalást, Igét, szereteted.. “Tovább, tovább “Ön- feláldozást.” Láttok: “sebesülteket, kórházakat, gyógyuló sebet.” Igen és borzalmas vérfürdőt, rettenetes háborút, amilyet csak a fékeveszett 1 elk iism e re ti ensé g teremthet ! Azután megint a nagyhanguak leszünk. Építünk, alkotunk Isten, Krisztus, humanitás, kultúra nevében. .. Vértanuk, csodák stb. Jobb lesz már most magunkba szállni. Először is tagadjuk meg, hogy vele ismeretséget kötöttünk. Másodszor ismerjük be, hogy csak emberek vagyunk. Harmadszor.... “...Jöjjetek én hozzám mindnyájan. .. ” Hallod-é vérontó világ! Le a fegyverrel! Porba! Sírj, könnyezz, jajszóval tégy őszinte vallomást: “Én bűn vagyok könyörülj rajtam, hiszen tudom, hogy ki vagy Te: az Istennek Szentje.” Te vagy-e az, Te égben élő Jézus? íme egy szenvedő világ kérdezi most. Felelj, felelj nekünk is úgy, mint János követeinek! Mi bűn vagyunk, Te szent vagy. Óh tégy csodát, szólj, felelj! Mit felelsz, mit szólsz, egy hitetlen emberiségnek ?... Istennek szent Fia! könyörülj, ne hagyj elveszni annyi Bartimeust, Lázárt, Za- keust!.. .Szólj, Uram Jézus!... ” “...Bízzatok!...” “Eljövök hamar!” (Ján. XVló 33. Jel. XXII. 12.) “ő” a mi békességünk!. ... ” HELYREIGAZÍTÁS. Múlt heti számunkban a kings- toni konferenciáról szóló tudósításunkból kimaradt if j. Laky Z'sigmond bridgeporti ref. lelkész neve, aki szintén jelen volt és ott nagy szerepet játszott.
