Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-02-26 / 9. szám
9. sz. 1916. FEBRUÁR 26. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3 Isten titkainak sáfárjai Ezt a szép beköszöntő beszédet a Debreceni Protestáns Lap egyik legutolsó számából vesz- szük. Szerzője Marjai Károly mezőtúri rét. lelkész. Keresztyén Gyülekezet! Amidőn először állok meg előttetek itt, e helyen, mint e gyülekezetnek Isten akaratjából ide rendelt lelkipásztora, — elválasztva Isten evangéliumának hirdetésére (Róni I., 2.) igaz szeretettel köszöntelek benneteket. “Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi atyánktól és az Ur Jézus Krisztustól.” (I. Korinth. I., 2.) Áldott legyen az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, “hogy minden dolgotok szeretetben ment végbe”, (í. Korinth. 16., 14.) Látom, hogy mindnyáj ótoknak tekintete kérdőleg fordul felém. Öntudatosan, vagy öntudatlanul az a kérdés iparkodik elő az öntudat küszöbe alól, hogy mit hozott az előttünk még sok tekintetben ismeretlen újonnan érkezett? Kér. Atyámfiái! Jogos a kérdésetek. Ha most, az első találkozás pillanatában sem fordulnátok némi várakozással felém: igen megszomorodhatnék a szivem. Mutasd meg, mit hoztál. Ebből, ha nem is tudjuk, legalább sejtjük, hogy ki vagy?! Ha lehetséges volna a lelket is, mint a képeket fehér vászonra vetíteni: megese lekedném. De a lelkűnkben hordozott kincseket az első találkozásnál nem tudjuk egymás elé rakni. Engedjétek meg azért, hogy a kérésetekre megfordítva feleljek. Gyarló emberi szóval, rebegő nyelvvel most azt mondhassam el előttetek, hogy kinek érzem és akarom magamat tudni közöttetek. Eből sejtsétek meg, hogy miket hoztam számotokra. Mindenekelőtt látjátok, hogy ifjú vagyok. És ezzel kapcsolatban tartozom előttetek egy őszinte vallomással; nem egykönnyen tudtam elszánni magamat az indulásra. Valamit éreztem én is Jeremiás huzódozásából: “Ah, Uram Isten! Imé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!” (Jerem. I., 6.) Aztán nekem is mondá az Ur: “Ne mond ezt: Ifjú vagyok én, hanem menj azokhoz, akikhez kiildelek téged és beszéld mindazt, amit parancsolok néked.” A lelkem mélyén azt az új- szövetségi biztatást is hallottam: “Elég neked az én kegyelmem.” Engednem kellett. Pedig szinte úgy éreztem szivet cserélek, amikor elszakadok azoktól, akiket az én lelkem nagyon szeretett. A pásztorok Pásztora azt mondta rá: “Más juhaim is vannak nékem!” (János ev. 10., 16.) A nagy világszőlönek másik pásztájába állíttattam bele, de amely ép oly értékes, kedves a Gazda előtt, nyelvvel most azt mondhassam el mint amaz. Az ifjú kor hasznos is, káros is lehet, mindenesetre elsősorban a hordozójától függ. It cseng a fülemben Pál tanácsa: “Senki a te ifjúságodat meg ne utálja, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretet- be.n, a lélekben, a hitben, a tiszta ságban.” (I. Tini. 4., 12.) Ebben a vigyázásban nem akarok elfáradni, hogy hasznos lehessen ifjúságom. Kérkedni látszanám, ha többet ígérnék, azért csak azt mondom, hogy főképpen a szeretetben kívánnék példa lenni. Az igazi szeretetnek mindig fontos vonása volt az, hogy bizalommal előrenyujtja a kezét, hogy bizonyos tekintetben előlegezett. Ezt a vonást az Isten arcáról nyerte, aki ’’előbb szeretett minket.” . * Az ifjúság csupán Ígéret. Keveset mondanék hát, ha egyébnek nem érezném magamat. Boldog vagyok, hogy azok közé számlálhatom magam, akik Pállal elmondhatják, hogy “az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangéliumot”. A tiszta, a szent, a tökéletes, igaz Isten. “Méltatott”, mert nem lehet szó egy porszemnyi érdemről sem. Ingyen kegyelemből igy tetszett ő szent Felségének. Az evangélium — Krisztus, Isten egyszülött Fia, mert róla szóló “örvendetes üzenet” a bűnben, nyomorúságban gyötrődő világ számára. Erről az isteni Megváltóról, tiszta, nemes Istenemberről kell szólnia hát szavunkon, egyéniségünkön keresztül az evangéliumnak. Amikor ezt ránk bízta mat adott nekünk arra, hogy a legtisztábbnak, ia legszentebbnek társaságában éljünk állandóan. Mindnyájan azok vagyunk, akikké a környezetünket képező személyek hatása tett. Azok, akik a legmagasabbat választották, nyerték környezetül, a legmagasabb hasonlatosságára fognak átalakulni. Vannak emberek, kiknek társaságában mindig iá legjobb énünk kerekedik felül. Amig velük vagyunk, nem támadnak aljas indulataink és nem hagyják el szeretetlen szavak az ajkainkat. A puszta jelenlétük felemel, tisztit, megszentel. A mi természetünk legjava, azt napfényre hozza a velük való társalkodás és olyan hurok zenéjét is megcsendülni halljuk it, a lelkünk mélyén, melyekről addig nem is tudtunk. Képzeljük el atyámíiai, hogy csak ezt a hatás folytatódik egy hónapig, egy évig, egy életen át és mivé nem alakulhat az életünk- Itt, a mi életünk közönséges talaján is, a mi nyelvünket beszélő, a mi utcáinkon járó, a naponként mellettünk dolgozó emberek között is vannak lélekmegszentelők. Itt, a közönséges poron és hamun is átszürődik a menny, itt, a múlandó közegen ót is ujjáteremtő energiák áradnak. S ha az emberekkel, — kikben a Magasságos erejének csak milliomod része lüktet, — együttélve ma már emelkedik és tisztul a lelkünk, hol szabhatjuk akkor határát a Krisztus hatásának? Sokra tesszel élni — bölccsé kellett, hogy tegyen akárkit is, —- Aris- tidesszel élni — igazzá. Assisi Ferenc mellett gyöngéddé kellett válni: Savanarola mellett erőssé. De, aki a Krisztussal élt együtt? Annak át kellett alakulnia Krisztushoz hasonlóvá; egy szóval: keresztyén emberré. Ezt jelenti, hogy “az Isten minket arra méltatott, hogy reánk bizza az evangéliumot”. Nemcsak a szólását, hanem igy, az élését is. Pál ezt igy fejezi ki: “úgy tekintsen minket az ember, mint “Krisztus szolgáit”. így lesz a szolgálat — méltósággá. Pál ezt meg is magyarázza: úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit: azaz: mint “Isten titkainak sáfárait.” Szolga vagyok, de mivel szabad akaratomtól nem fosztott meg az én Uram: sáfár vagyok, akire a Fiáról szóló evangéliumot, a legnagyobb kincsét bízta, neki tartozom hát a számadással is. Az Isten titkai? Mit értsünk ezek alatt? Azt, hogy az Atya az atyai házban mit határozott a tékozló fiák felől. Vagy, mint a dicséret iró énekli: “Jelentsd ki, miként kedvezett N ékünk és miket végezett hírességünknek dolgában, Az Atya titkos tanácsában. Mert mi hozzánk azért jöttél.” (95. dics. 1. v.) Klasszikus szépséggel fejezi ki, hogy Istennek titkai azok, amiket (), a maga végéremehetetlen tanácsában üdvösségünk felől határozott. Hol van a kinyilatkoztatás, az Isten titkainak felfedése egész teljességében elébünk tárva Az evangéliumban, amely ránk bízatott, igy lettünk, igy vagyunk Isten titkainak sáfárai. * Kér. Gyülekezet! Mivel Isten titkainak sáfárai vagyunk, az örök evangéliumnak megbízottai: ott, ahová állíttattunk, mi vagyunk a felelősek, hogy ez az evangélium rendeltetését, hivatását elvégezhesse. (Folyt köv.) BIBLIAI LECKÉKÉI* az egyedüli, a melylyel gyermekének igazi lelki gyönyörűséget szerezhet A legszebb ajándék ez és ÖTVENKÉT VASÁRNAPRA «zőlö bibliai leckekép ára a poata- költséggel együtt CSUPÁN 10 CENT. Megrendelhető a kiadóhivatalban Anie.-ikfli Magyar BefnrinÁtiisok I .altja Emelkedik a magyar pénz értéke 100 KORONA $13.5° EBBEN AZ ÁRBAN ELFOGADUNK Pénzküldést Magyarországba VALAMINT Jegyzéseket a Hadikölcsönre Bővebb felvilágosításért Írjon erre a címre: A TRANSATLANTIC TROST COMPANY 67 Williams St. New York. New Yorkban és környékén lakó honfitársak keressék fel személyesen a bank fióktelepét: 109 AVENUE A, Corner 7th Street, amely MINDEN NAP — szombaton is — reggel 9 órától este 8 óráig van nyitva.
