Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-02-26 / 9. szám
VOLUME XVII. No. 9. NEW YORK, N. Y. 1916. FEBRUÁR 26. XVII. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM. EDITOR: REV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK. PUBLISHED EVERY SATURDAY. — MEGJELENIK MINDEN SZÓ MBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y., under the act of March 3, 1879. Az emberiség történelme olykorolykor igazán kimagasló nagy emberekkel ismertet meg bennünket, a kiknek szellemi tehetsége sokszor fényt és világosságot szór egy egész nemzetnek az életére vagy a kiknek munkássága átalakitó hatással van egy egész korszakra nézve, mindaddig a mig helyöket más kiváló egyéniségek el nem foglalják és újabb irányt nem adnak a fejlődés folyamatának. Ez igy volt a múltban és igy lesz a jövőben is. És valamiképen a folyamok általában véve a hegységek magaslatain keletkeznek és támadnak, azonképen az emberi tudás és erkölcsi erő is a szellemi, lelki élet magaslatain támad és onnan táplálkozik. Hitünk ősatyjának még most is Ábrahámot tartjuk, bár elismerjük másfelől, hogy a legnagyobb törvényalkotó a zsidó theokráciában Mózes volt, aki a tiz parancsolat által örök időkre szóló törvényt nyújtott az emberiségnek. Nagy volt Illés a próféták között, mig az apostolok közül kiemelkedik Péternek és Jánosnak az alakja. A görögöknél ott látjuk Athanáziust és Chrisos- tcmust, mig a rómaiaknál Augus- tinust és Hieronimust; avagy az újabb korban a reformátorok között kiemelkedik Luthernek és Kálvinnak hatalmas alakja. Mindnyájan tudjuk, hogy az őskori bölcsészet pátriárchája Sókrátes volt, mig a költészet mezején halhatat, lan érdemeket szereztek Homéros, Dante, Göthe, Schiller, vagy egy Petőfi és Arany János. A művészi alkotások között még most is csodálattal tekintünk Rapháelnek gyönyörű alkotásaira. Avagy hagyhatnánk-é említés nélkül a szellemóriások között Kossuth Lajost, Deák Ferencet, vagy a németek Nagy Károlyát, Bismarkját, a franciák Napóleonját és az amerikaiak Washingtonját, e hatalmas köztársaságnak első elnökjét, a kinek születése évfordulójára mint minden esztendőben most is ünnepet szentelünk az Egyesült Államok százmilliónyi lakosságával, a ki csakugyan a legnemesebb típusa. volt annak az amerikai jellemnek, a mely a népek szabadságáért küzd. Ezek a kiváló egyéniségek csakugyan egy-egy korszaknak az erejét és hatalmát képviselték és az emberiség történelmének kiváló hőseiképen szerepeltek. És mégis azt kell mondanom, hogy bármilyen kiváló helyet foglaltak is el az emberiség történetében ezek az Istentől megáldott nagy tehetségek, mégis minden nemes tulajdonságuk mellett is magukon hordozták koruknak tévedéseit is és teljesen tökéletes munkát mégsem alkothattak. Mózes alapjában véve zsidó volt és minden alkotásában csak az ő népfajának szokásához, érzületéhez, lelkivilágához alkalmazkodott. Sokrates mindig görög maradt. Luthert is igazán csak a németek tudják méltányolni teljesen, mig Kálvin, ha száműzték is a hazájából, mégis csak francia maradt. Petőfinek és Aranynak örökszép alkotásait csak a magyar ember tudja teljes mértékben megérteni. Kossuth Lajos beszédei szépek lehetnek idegen nyelven is, de köny- nyeket csak a magyar ember szivéből sajtolnak azok ki. Washingtont bár csodáljuk mint a szabadság nagy apostolát, mégis lelkesedni érte igazán csak az amerikai nép tud a legteljesebb mértékben. Mert ezen kiváló egyéniségek messze kiemelkedtek bár a külöm- böző nemzeti élet korlátain; mégis emberek voltak és igy igen sokszor tévedtek is. A nemes tulajdonságok mellett árnyékot is hagytak maguk után. Az, aki igazán nagy volt és mindannyiunknak örök eszményképünk lehet, akiben nem csupán egy kor az ő speciális tulajdonságaival, hanem az egész emberiség élete, Istenhez való viszonya tükröződik vissza, a kit nekünk mindannyiunknak követni kell, a ki az utszéli szegényt felemelte, a szenvedőt megvigasztalta, a beteget meggyógyította s az egész világot a bűnből megváltotta. Az A MI HITÜNK FEJEDELME AZ UR JÉZUS KRISZTUS. Öt kövessük most, a mikor összeszorult szívvel gondolunk a sáncárkokban küzdő véreinkre, a mikor hallani véljük az árván maradt gyermekek sirá- sirsát, az özvegyen maradottak zokogását. . . a vérző szivü szülőknek imáját... óh, őt kövessük most, aki egykor meghalt érettünk a Golgothán, hogy életet adjon mindannyiunknak. Az ő fenséges alakja, minden idők tanító mesterén messze felül emelkedik, miként az egyiptomi pusztaságon a piramisok kiemelkedő, hatalmas alakja. Az ő evangéliuma felemeli a földi életnek el fáradt utasait, uj reményt, uj boldogságot igér nekünk a szenvedések után és mindannyiunkat elvezet oda, ahonnan életfolyamatunk elindult: az édes Atyához, a Mindenható Istenhez. KIT KÖVESSÜNK?
