Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-09-23 / 39. szám

XVII. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM. NEW YORK, N. Y. 1916. SZEPTEMBER 23. VOL. XVII. No. 39. EDITOR: RÉV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK. PUBLISHED EVERY SATURDAY. | MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y„ under the act of March 3, 187». A fenti eim alatt találtam a “Minutes of the General Assemb­ly of the Presbyterian Church in the U. S. ” cimii évkönyvben a magyar Kálvin Szövetségtől egy átiratot. Miután idáig senki sem foglalkozott ezzel az érdekes le­véllel, engedtessék meg nekem, hogy e levél tartalmát néhány ki­sérő szóval az amerikai magyar ref egyházak elé terjesszem. A levél minket mag3'arokat is érde­kel, mi is tehetünk valamit abban a nemes ügyben, amelyért a hazai Kálvin Szövetség a Presbyterian Church-höz intézi szózatát. “Beloved Brethren:” — “Sze­retett atyámfiai! ” A gyászoló, szenvedő magyarországi reformá­tusok ezzel az apostoli köszöntés­sel köszöntik amerikai presbyte- riánus hittestvéreinket. — Bol­dog nép vagytok ti, — folytató­dik a levél, — hogy nem vagytok szemtanúi a nyomornak, nem ér- zitek a kimondhatatlan szenvedé­seket, nem viselitek a gyászruhát azokért, akik ebben a titáni küz­delemben harcolnak. Mindazonál­tal tudjuk, hogy ti részvétel kisé­ritek az elkeseredett háborút, a mely Eurépa népeinek szellemi, erkölcsi és vallásos fejlődését annyira kárositja. Ausztria-Magyarország és az Egyesült Államok között fennálló diplomáciai viszonyoknak tárgya­lása után, a levél ily hangon foly­tatódik : “Emberi érdekekre alapított törekvések nem tudnak hitünk alapvető elveinek érvényt szerez­ni. Azért folyamodunk hozzátok, mert erős a mi hitünk abban, hogy csak a Krisztusi elvek te­kintélye és ereje által vethetünk véget a jelenlegi vérrontásnak és állíthatjuk helyre a népek egysé­gét és békéjét. Mi teljes tudatá­ban vagyunk annak a ténynek, hogy a vallásos érzések ereje sok­kal nagyobb az Egyesült Államok­ban, mint Európában. “Mi magyarok nem felejthet­jük azt a lelkes fogadtatást, a melyben az Egyesült Államok né­pe Kossuth Lajost részesítette. Nem felejthetjük el azokat az ezreket, akik most az Egyesült Államokban élnek, akiknek böl­csője ott a Tisza és Duna között ringott, akiknek bölcsője felett magyar édes anyának dala hang­zott el Erdély sziklás hegyeinek vadregényes völgyeiben. Mi őszin­tén érezzük a hála nagyságát, a melylyel az Egyesült Államok ha­talmas köztársaságának tartozunk a vendégszeretetért, a melyet hon­fitársainknak nuyjt. “A mi keresztyén atyámfiai, a kik a nagy Unió presbyterianus gyülekezeteiben élnek, jól tudják, hogy Kelet Európában a Magyar Presbyterian (Reformed) Egyház (ipsissima verba) alkotja a leg­exponáltabb várát Kálvin ama tanainak, amelyek New England lakosainak oly becsesek valának és a melyek a mostani nemzetség­nek legnagyobb része által oly mély tiszteletben tartatnak. A magyar ref egyház a Presbyteri rendszert vallván, még most is büszke lehet arra, hogy a legnépe­sebb egyház ama egyházak kö­zött, amelyeknek alapját a Kál- vin-féle elvek képezik. Sokan, a kik ezt a hitet vallják, most az Egyesült Államokban élnek, hiven atyáik hitéhez és anyagilag álta­latok segélyeztetve.” “Sokan vannak, akik a keresz- tyénségnek különféle szektákba való felosztását károsnak, vagy legalább is feleslegesnek tekintik. Mi azonban hajlandók vagyunk hinni, hogy ez a tagolás a termé­szet megcáfolhatatlan követelmé­nye, és hogy az .Egyesült Államok vallásos élete nagyobb erejét nem kis mértékben ebből a tényből me­ríti. Mi azért a presbyterianus egyháznak munkáját becsesnek és felette fontosnak tartjuk és büsz­kék vagyunk azokra a szoros kö­telékekre, amely bennünket azok­hoz csatolnak, akik a nagy Uniót leléphették. Tekintettel hitünk közös erede­tére, erkölcsi és vallásos törekvé­seinknek meggyőző voltára, azt a szabadságot vesszük magunknak hogy szózatunkat (appeal) hozzá­tok intézzük. Mi nem óhajtjuk megnevezni az utakat és módokat, mi nem érezzük magunkat feljogosítva ar­ra. Mi egyszerűen és tisztán arra kérünk titeket, hogy vegyétek ko­moly megfontolóra ezt a nehéz és komplikált tárgyat. Mi arra ké­rünk titeket, hogy törekedjetek lelkiismeretetek által sugalt esz­közökkel a nagy konfliktusnak megszüntetésére. “Nem gondolhatunk méltóbb és becsesebb eredményre, minthogy a nagy háborúból, a vele járó szén védésekből és érdekeknek össze­ütközéséből a keresztyén szeretet­nek és egyenlőségnek oly hatal­mas összhangja támadjon, a mely alárendelvén az anyagi érdekeket a jövőben kiküszöbölje a háború­nak minden lehetőségét. Kelt Budapest, 1916 nov. 30-án. Aláírva: Béla N. Kenessey, elnök. Stephen Bernát, társelnök. Zoltán Horváth, L. L. D. tit. Ez a levél tartalma, némely he­lyen szószerinti fordítással. A “General Assembly” tudo­másul vette ezt a levelet, utasít­ván a Stated Clerket, hogy külön válaszban fejezze ki a Presbyte­rian Churchnek mély részvétét és magas becsülését a háború által sújtott magyarországi testvér­egyház iránt. Mennyire más hangon szólnak ezek az igazi Kálvinista atyafiak. Mi, akik közel egy évtizede, hogy folytonosan hallottuk bizonyos amerikai magyar egyházi körök keresztyénellenes sértő támadá­sait, felette örülünk ennek a sze- retetet hirdető hangnak. Ne is szaggassuk fel a régi se­beket. Keressük inkább az utat, és módot, amely a teljes egyetér­tésre és békességre vezet. A Kálvin Szövetség nem ismer különbséget közöttünk. ( Maga­magát is presbyterinek vallja, ugyanazon drága örökséget biró anyaszentegyháznak. Elismeri a Presbyteriánus Egyház felettébb egyházi életét és magasabb befo­lyását. Hálával fogadja a Pres­byteriánus Egyháznak segítő ke­zét, amely az itteni magyar re­formátusokat támogatja és kebe­lébe fogadja. Message from the Hungarian Calvin League.

Next

/
Oldalképek
Tartalom