Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-02-05 / 6. szám

6. iS'Z. 1916 FEBRUÁR 5. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3 * A SZOMORÚSÁGOK FÖLDJÉN, o Egy Pétervárott élő s orosz ál­lampolgárrá lett németnek Ame­rikában tartózkodó testvéréhez intézett érdekes leveléből vesz- szük át a következőket: Pétervár augusztus eleje óta teljesen megváltozott. A sok száz­ezer menekülő, aki csak a legrit­kább esetben talál menedéket, éj­nek idején is az utcán tartózko­dik. A köztereken sok barak épült de ezek egyáltalában nem elégsé­gesek. Senki sem tudná leírni a nyomort, amely annyi éhes és be­teg. fiatal és öreg férfiúnak és asszonynak beözönlése miatt már augusztus hónapnak első napjai­ban támadt. Akkor még némi ál­dozatkészséget lehetett a gazda­gabb embereknél tapasztalni. Be­fogadták a szerencsétleneket s el­látták őket mindennel. De a mi­kor aztán a fürdőszobák, a tető- kamrák és bizonyos félreeső helyi­ségek is zsúfolásig megteltek me­nekülőkkel, amikor a vigyázatlan­ság miatt a tömeglakásokban na­ponként tiiz ütött ki, a mikor a menekülők az éhségtifuszt és a kolerát magukkal hozták, a nyo­morult létért való küzdelemben egy éjjeli nyugvó helyért késhe­gyig menő harcot vívtak, amikor egy szép napon Pétervár még min dig ki nem derített ok miatt el volt vágva minden eleségszállitás- tól: a jobbmóduakban visszatért a régi önzés és a szívtelenség kez­dett újra uralkodni. A házigazdák energikusan követelték az előttük veszedelmesnek látszó elemek el­különítését, sőt eltávolítását és a mikor a rendőri hatóságok segítse get sürgettek, a legfőbb házigazda oly eszközökhöz folyamodott, a mely csak Oroszországban lehet­séges. összetörték-zuzták saját házi berendezésüket. A vizvezeté- keket. a levezető csöveket hasz­nálhatatlanná tették. Pétervár 48 óra hosszáig viz nélkül volt, az utcákon és a házakban összegyü- lemlett szemét és piszok rettene­tes bűzt terjesztett. A rendőrség megindította a vizsgálatot, de a biinös házigazdák a szegény me­nekültekre hárítottak minden fe­lelősséget. Ezer meg ezer embert kellett volna börtönbe vetni, de a börtönök már régen zsúfolva vol­tak. Többnyire áldott állapotban levő asszonyokat vittek a börtö­nökbe, hogy itt lebetegedhesse nek, de lebetegedésükhöz nem volt orvos, de még csak szülésznő sem. Még a bü’ósági termeket is éj­nek idejére sebesültekkel és me­nekültekkel töltötték meg. Tár­gyalások voltak kitűzve; én is tanúként meg voltam idézve egy ilyen tárgyalásra. De a bírák el­maradtak, a tárgyalóterem még délig sem volt kiürítve és a mi a szebb: a főtárgyalásig még a vád­lottak neveit sem tudták megálla­pítani, más szóval: még nem vol­tak vádlottak. Ezt az esetet csak azért jegyzem föl, hogy a Péter­várott levő zűrzavart jellemez­zem. Sokszor azt az impressziót nyerjük, hogy a hivatalnokok nem dolgoznak többé, vagy ha dolgoznak, akkor szándékosan megfordítva tesznek mindent, ne­hogy valaki ebben a zavarban ki­ismerje magát. Fent természete­sen ezt nagyon jól tudják. Néhány napal ezelőtt újra elfogták a had­ügyminisztériumnak néhány elő­kelő hivatalnokát, mert fontos okmányokat és könyveket meg­semmisítettek vagy elrejtettek, csakhogy bűnös üzelmeiket palás­tolhassák. És tudod-e hová vitték ezeket a hivatalnokokat? Olyan házba, amelyből közvetlenül be le­het jutni egy harmadik osztályú szállóba. A következő reggelen az összes letartóztatott tisztvise­lők már túl voltak hegyen­völgyen és szabad lábon levő tár­saik szivéről nagyon nehéz kő esett le. Azoknak, akik Oroszor­szágot tönkretették, most való­ságos boldogság élni. A jogélet egészen megszűnt. Azt hiszem, hogy Pétervár a menekülők be­özönlése következtében legalább négyszázezer lakossal szaporo­dott. Az embereknek ebben a há- beli zűrzavarában senki sem ös- meri ki magát. Mindenki magához áll legközelebb. A menekülőket folytonosan tovább toloncolják. Ezt elérték ugyan a házigazdák rombolásukkal, de az elvonulok helyébe szakadatlanul uj töme­gek érkeznek. Óriási szabású örö­kös jövés-menésnek vagyunk ta­núi. Mi fog történni, ha majd el­jön a tél? Az emberi gondolkodás itt csak egy napról a másikra mű­ködik. Ha hamarosan nem jön se­gítség, akkor ebben a nyomorban az állatok színvonaláig fogunk le- sülyedni. A háborúról keveset, vagy ép­penséggel semmit sem tudunk. A menekülőktől halljuk, hogy az el­lenség előrenyomul. Az újságok is ezt írják. Augusztus utolsó nap­jaiban arról volt szó, hogy a né­metek Pétervárhoz közelednek s ez ia hir óriási rémületet keltett. Lassanként ehhez a hírhez is hoz­zászoktunk. Bennünket most már semmiféle hir sem tud megrémí­teni. A lakosság egyre jobban el­tompul. A nyomor közömbössé tette. Legtöbben azt hajtogat­ják, hogy rosszabbul mint most, akkor sem fog menni, ha majd az ellenség bejön a városba. Sokan azt mondták, hogy forradalom előtt állunk. Most ugyanezek az emberek azt mondják, hogy már benne vagyunk a forradalomban, ha ugyanis igaz, hogy a dolgok fölfordulása forradalmat jelent. Csakhogy a pétervári forradalom kevésbbé véres, mint a forradal­mak rendesen szoktak lenni. Nem igaz, hogy a katonai hatóságok túlságosan szigorúak; ha ezek a hatóságok engednének, akkor en­nek a legborzasztóbb következ­ményei volnának. A nihilizmus híveit csak a korbácscsal lehet fé­ken tartani. Egy cseppet sem lep­ne meg, ha egy szép napon egész városrészeket látnék levegőbe rö­pülni. Valamennyien érezzük ezek­nek a társadalmi életet teljesen aláásó hatalmaknak tevékenysé­gét. A hatóságok fejei is érzik ezt. Csakhogy most semmit sem lehet tenni a bajok elhárítása vé­gett. Valóságos puskaporos hor­dón élünk. Az irányadó körök csak a háborúnak mentül előbb való befejezésétől várják iaz üd­vöt és a boldogulást. Tiz nappal ezelőtt úgy látszott, mintha béke­kötés, vagy legalább fegyverszü­net előtt állnánk Németországgal. Ma már semmit sem hallani róla. A háborús és békés áramlatok gyorsan és szakadatlanul válta­koznak, még a hadügyminiszté­riumban is. Ide tódul mindenki a ki pénzhez akar jutni. Az uj had­ügyminiszter sok jó szándékkal fogott hozzá munkájához, de ed­dig egyetlen reformot sem való­sított meg. Minden össze van ku­száivá és a csomót senki sem tud­ja kibogozni. A hadseregszállitók az egyetlen irányadó tényezők a hadügymi­nisztériumban. Ezt a legfelső kö­rökben is nagyon jól tudják. Mert a szállítók előtt hatalmas urak állnak, akik őket fedezik. És az­tán a hadseregszállitók az egyet­len emberek, akik még áldoznak, amikor már az összes források be­dugultak. A szállítók az egyetlen hazafiak, mondják azok a körök, amelyek hivatva vannak a népet és a népképviselőket csilapitani és megnyugtatni. Sok dumaképviselőt bezártak, de csakhamar szabadon bocsájtot- ták őket. Az sem titok többé, hogy a cári család a moszkvaiak kéré­sére hagyta el Pétervárt. Ez is an­nak a jele, hogy Pétervár kegy- vesztett lett. Legalább ezt mond­ják a minisztériumokban. A Magyar Királyi Postatakarékpénztár EGYEDÜLI HIVATALOS KÉPVISELETE AMERIKÁBAN A TRANSATLANTIC TRUST COMPANY Főüzlet: 67 Williams St. New York. Fióktelep: 109 AVENUE A, Corner 7th Street, • • Üzletágak: PÉNZKÜLDÉS MAGYARORSZÁGBA JEGYZÉSEK A HADIKÖLCSÖNRE. P KAMATOZÓ BETÉTEK 100 KORONA $13.50 A TRANSATLANTIC TRUST COMPANY a császári és ki­rályi konzulátusok hivatalos bankja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom