Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-05-06 / 19. szám

é

I

VOL. XVII. No. 19. NEW YORK, N. Y. 1916. MÁJUS 6. XVII. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM.

EDITOR: REV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK.

PUBLISHED EVERY SATURDAY. — MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879.

— “Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma minden hivőnek üdvösségére’’. — Rom. 1:16.

Szükséges tudni azt, hogy mikor Pál apostol a levelet irta, még soha sem látogata meg Rómát. Meg volt ugyan a vágyakozás szivében és várta az órát, a mikor az megvalósulhat. Szerette volna ugyanis látni a rómaiakat, először mert születésénél fogva római polgár volt, aztán mert rendkívül nagy érdeklődéssel viseltetett a római keresztyének iránt s legfőképen, mert úgy gondolkozott, hogy annak a virágzó, hatalmas városnak az újonnan megalapított keresztyén egyháza nagyszerű eszköz lesz a nyugoti világ evangélizálá- sára. S a mikor sarait írja, azt a csodálatos kijelentést teszi: “Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát...’’ — és mindjárt meg is okolja, miért:

Már maga ez a kijelentés is figyelemre méltó: — “Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát.’’ — Ez az egyetlen hely, a hol Pál apostol megemlékezik annak lehetőségéről, hogy vannak KIK SZÉGYENLIK AZ EVANGÉLIUMOT !

ö azt mondja magáról, hogy ő nem szégyenli a Krisztus evangéliumát. De hát miért e kijelentés? Azért, mert Pál tudta azt, hogy a nagy város a maga pompájával és magának a nagy városi életnek romlottsága kisértés lehet az idegenekre nézve.. . bár ő tudta az evangélium hatalmát, a

mikor azt irta: — “kész vagyok néktek is, kik Rómában vagytok, prédikálni az evangéliumot. Mert nem szégyenlem hirdetni a Krisztus evangéliumát.” —

Kedves olvasóim! Nekünk is könnyebb volna, a kis falusi élet mellett munkálkodnunk és hirdetni az evangéliumot, ott a hol az embereknek a lelke tisztább és egyszerűbb és a hol minden lelki, ideális célokért könnyebb az embereket fellelkesiteni, mint itt a nagy városban, a hol ezer kisértés áll gúnyos mosolylyal az Ur háza felé induló kegyes lélek elé.

Ezt érezte Pál is, de mindjárt utánna tette: “kész vagyok,.... mert Istennek hatalma az...

Igen, az evangélium hatalom, nagy lelki hatalom. Hatalom, a mely erkölcsi újjászületést teremt. És ahol ezt a csodálatos erőt, hatalmat nem érezik, ott nincsen is igazán az evangélium a szivekben meg. Mert az evangélium Istennek hatalma, minden hivőnek üdvességére. Lehet, hogy valaki azt mondhatja erre, én is követője vagyok Jézus Krisztusnak és még se éreztem, sem nem láttam ezt a hatalmat az Evangéliumban.

Szeretném az ilyen ember lelke elé rajzolni, hogy mit értek én az evangélium hatalma alatt. De úgy vagyok ezzel is, mint sok mással, hogy nem tudom kimagyarázni magamat tökéletesen és azt hiszem, mindnyájan igy vagyunk ezekkel a lelki erőkkel, csak érezzük, de nem találunk szavakat azoknak kimagyarázására.

A napokban egy gyárban voltam, és a vezetőm elmagyarázta azt a csodálatos villanyos erőt, a mely az összes gépezeteket mozgásba hozza. Megkérdeztem még- egyszer, hogyan indítják meg ezeket a gépeket, mi az az ERŐ, és ő egyszerűen csak azt felelte, — hogy elektromosságot fejlesztünk. Hiszen jól van, tudom, hogy elektromosság hajtja a gépeket, de hát van-e az egész világon egy ember, aki nekem az elektromos erőt teljesen megtudná magyarázni? Csak annyit tudunk, hogy bizonyos mágneses vasak érintkezése valami csodálatos erőt tud kifej etni, a mi mozgásba hozza a gépeket.

Az evangéliummal is egészen igy vagyunk. Nem tudjuk kimagyarázni az erőt, csak érezzük, és ezt az erőt éreztetnünk kell másokkal is.

Az apostol kinyilatkoztatja, hogy az evangélium hatalma Istennek hatalma azoknak üdvösségére, a kik hisznek. Hatalom, a mely bizonyos eredményt tud elérni, nem csupán szép tanítás, theoria, több mint törvény, valami lelki hatalom, a mely a lelkiéletben eredményeket ér el. Nem értjük nem magyarázhatjuk ki, micsoda, legfeljebb azt mondhatjuk, hogy Istennek hatalma, amely bizonyos természetfeletti munkát tud végezni a lelkekben, a mely az embernek üdvösségére vagyon.

Az evangélium hát az a hatalom a mely által az üdvösséget elnyerhetjük.

Miért nem érezi hát mindenki ezt a hatalmat egyenlően? Azért, mert már sok embernek a természete elromlott, akarata megbénult. A nagy városi élet kísértései meggyengitik igen sok embernek a természetét annyira, hogy mindent a kisértő, csábitó befolyása alatt tesz, akarata teljesen megbénulva, még ha jó szándék volna is benne, a rosszat cselekszi.

Az apostol azt mondja, az evangélium itt is hatalom, a mely a megromlott természetet megtisz- tija, és a megbénult akaratot újra rugékonnyá teszi. Úgy ,hogy a hol ez a hatalom munkálkodik, ott az ember nem csak akarja, de cselekszi is a JÓT. Természetesen ez a hatalom is az alkalmatos körülmények között munkálkodik. Nem minden ember lelkében, hanem csa kott, a hol a HIT még él. És ez a hit közös kincse lehet szegénynek, gazdagnak, görögnek és zsidónak egyaránt. Ezt a hitet fel lehet az embereknek egymással való érintkezés által ébreszteni a nagy város zajában ép úgy, mint a kicsinyke faluban, fel lehet kelteni a tudatlannak ép úgy, mint a tudósnak a szivében.

Mert mit jelent ez a hit? Valami meggyőződést. Meg kell győződnünk valaminek az igazságáról és csak akkor tudunk igazán hinni. A hit mindig valamilyen igazságra van alapítva. És ezt az igazságot a hitünkkel próbáljuk ki, amely az Ur Jézus Krisztus által biztosítja Istennek kegyelmét és szeretetét.

M EVANGELIM ÜMfALMA.