Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)
1916-05-06 / 19. szám
\ 2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 19. sz. MÁJUS 6. TAVASZI FANTÁZIA. Régi történet, talán nem is igaz. ... Mielőtt Tavasz királyfi meg tarthatta volna bevonulását, kemény harcot kellett megVivnia a szigorú Tél apóval és e harcban szőrmésével győztek. De az életerős ifjú valami csellel ügyesen kijátszotta az öreget s mig az komoran hagyta el helyét, Tavasz kacagva tartotta meg nagy bevonulását. A királyokról általában elmondható, hogy egyedüli törekvésük népeiket boldogoknak látni. Tavasz királyfi is, amint a Nap által királylyá koronáztatott alattvalóira gondolt. Különféle meglepetést tartott készen számukra. A fákat csodaszép rügyekkel, nyiladé virágokkal ékesítette fel, a mezőre pedig üde zöld szőnyeget borított. A napok verőfényesek lettek s csakúgy duzzadt az ember tüdeje, a mely pirt csalt az arcokra. Szemlátomást nőtt a fü, szállongtak a lepkék, kergették, fog- dosták a gyermekek, illatoztak a virágok. A madarakat, melyeket a zord Ősz s a mogorva Tél elűztek, visz- szahivta Tavasz királyfi. És az énekes madárkák örömmel jöttek. Jókedvűen, csicseregve keresték fel régi fészküket, hangos lett tőlük a táj. A patakokat, forrásokat, tavakat, melyeket a Tél fogva tartott, Tavasz királyfi felszabadította a fogságból. Hisz ez már ősidőktől fogva igy szokás. Valahányszor uj király lép a trónra, kegyelmet kapnak a foglyok közül többen-kevesebben. A forrásvíz tehát vígan bugyogott ki hasadékából, a patak hangosan csergett, a tavak megmosolyogták a kék eget. iS amikor ily nagy változást és ujhodást rögtönzött a földön, pihenésre gondolt. Ám de az uralkodóknak erre nem igen jut idejük. Egy iszöszke lánykát vett észre. Ruhája szegényes volt, de az arca hamvas-bájos, magatartása hercegnői. Az ifjú király megfeledkezett a szertartásos formákról, — hiszen ő a természet embere, — rögtön meg is szólitá a leánykát. —- Ejnye, de kár, hogy királynőre nincs szükségem, mert téged minden bizonynyal téged választanálak. A szende leányka mosolyogva köszönte meg a nem remélt kegyet, de egyszersmind szabadkozott, hogy ő erre úgy sem lenne méltó, hiszen ő csak egy szegény pórleány. —- Nem tesz az semmit! Te nagyon tetszel nekem! Nem ismerek én rangkülönbséget, egyformán s minden embernek virít a természet. Hanem e nap emlékére, ha megmondod, mi a kívánságod, — teljesítem, bármi is legyen az! — Kegyelmes jó királyom, minden nap egy csomó virág az, amit tőled kérek. — De hiszen virág nyílik a kertekben, a réten, erdőn, mezőn is annyi a mennyi csak kell! Mást kérj. — Más kívánságom nincs! Tavasz királyfi azonban mélyen belát a szivekbe. Tudta jól, hogy a szőke Margaréta, meg a szomszéd Pista, a ki jómódú legény volt, nagyon jó szemmel néztek egymásra. Csakhogy módosabb leányok is szemet vetettek ám a Pista fiúra. Se szó, se beszéd, Tavasz királyfi megajándékozta a leányt a Pista fiú szivével. Szinaranyból volt ez a szív, Margaréta hiába is szabadkozott, hiába pironkodott, el kellett fogadnia. Alig ért haza a szívvel, jelentkezett annak gazdája és cserébe kérte Margaréta szivét. Persze, hogy megkapta. S mikor Tavasz egy év múlva újra bevonult országába, meg is tartották a lakodalmat. Az ifjú király szerfelett meg volt elégedve müvével és azóta ismételgeti ezt nagyon sokszor. Hiszen az uralma a szerelem és ifjúság boldog időszaka. De miután nem juttathat mindenkinek szinarany szivet, némelyeknek talmit ad, másoknak meg ezüstöt, sőt. osztogat ő rézből, bádogból, vasból és kőből valót is. Ezért nem olyan szép a mese vége!... Kovács Endre ref. lelkész. --------o-------NEWARK, ahol oly nagy számban élnek honfitársaink is és a mely város csak alig néhány mért- földnyire fekszik New York-tól, most ünnepli 250 éves fenálláisá- nak évfordulóját. A város ünnepi szint öltött ez alkalomra, s az állam minden részéről sereglenek látogatók az ünnepély alkalmából. Szerdán egy hatalmas kórus énekelt nyílt helyen háromezer taggal. Bizony némely magyarországi városkának összes lakosága sem több, mint a mennyien az ünnepély alkalmából a kórusban énekeltek. És mégis, — itt Amerikában — Newark is csak vidéki kis város számba megy. FELJEGYZÉSEK A KERESZTYÉNEK ÜLDÖZÉSEINEK IDEJÉBŐL APOLÓGIÁJÁBÓL. TERTULLIANUS Tertullianus régi keresztyén egyházi tanító volt, 220-ban halt meg. Egyike volt a legkitűnőbb egyházi íróknak; s mikor látta, hogy a pogányok a keresztyének ellen mindenféle képtelen vádakat szórnak, tollat ragadott s megírta “Apologia” — védirat — cimü munkáját. Ebből vettük ki az itt közölt néhány sort, melyben a pogányok vádjaival szemben leírja, hogy milyen a keresztyének egyházi élete: — Mi, keresztyének, egy test vagyunk az által, hogy egy a hitünk, egy a fegyelmünk, egy a reménységünk. Összegyülekezünk és könyörgéssel, imádsággal ostromoljuk az Istent; mert az ilyen ostrom kedves az Isten előtt. — Imádkozunk a császárért, a szolgáiért és hatóságaiért, a világért, az ország békéjéért s azért, hogy Isten a világ végét halassza még el. — Összegyülekezünk és a szent írásokat, mint tükröt tartjuk lelkünk elébe; tápláljuk hitünket e szent igékkel, élesztjük reménységünket, erősítjük bizodalmunkat és szilárdítjuk a fegyelmet az által, hogy Krisztus parancsait erősen a lelkűnkbe véssük. Intések, feddések, sőt szent dorgálások se hiányoznak, mert teljes komolysággal szoktunk Ítéletet tartani, tudván, hogy Isten színe előtt állunk. — A gyülekezetei mindig a leg- kipróbáltabb vének vezetik; oly férfiak, akik ezt a tisztséget nem pénzért kapják, hanem mert jó bizonyságtevőknek találtattak. — — A pogányok minden csapásért bennünket okolnak; ha a folyó kiárad, vagy ha kiszárad, ha földrengés van, vagy dögvész, — mindjárt halált kiáltanak a keresztyének fejére. De hiába üldöztök bennünket a számunk egyre növekszik. — — A keresztyének vére: elvetett mag, amely kikel... — A GŐZMOZDONY. A huszadik század nagyszerű vívmányai között ott látjuk a gőzmozdonyt, a mely csodálatos erővel huzza maga után száz és száz mértföldeken át a vonattestek hosszú csapatát. De a mozdony- vezető olykor-olykor megállítja a mozdonyt és elegendő vizet szivattyúz a gépezetbe, majd nagy mennyiségű szenet vesz fel, mert máskép lehetetlen volna még any- nyi gőzerőt is kifejteni, a mely a vonatukat a másik állomásig elvigye. A mozdonyvezető előre is tudja, hogy ha nincs elegendő viz és szén, a gőz kifogy és bizony a nyílt pályatesten áll meg a vonat. Hát te, kedves olvasóm! Meg- állasz-e minden vasárnap az Isten háza előtt, hogy annak falai között a hat napi erős gyári munka után a közös imádkozás és éneklés által újabb erőt nyerjél? Vagy talán nem tartod fontosnak, hogy mikor távol vagy az édes magyar hazától s idegen emberek között élsz, a mindennapi kenyér megkeresése után megpihenj az Isten házában is azon a nyelven, amelyen egykor szülőid imádkozni megtanítottak, a hívek seregében te is hálát adjál a Mindenható Istennek ?! Óh, bizony szükségünk van nekünk nagyon is arra, hogy itt az idegen földön az Ur kegyelme és szeretete uj erőt adjon minekünk minden héten a munkához. A lelkipásztort az ima előkészíti a legszebb beszédéhez, az üzletembert megtanítja arra, hogy viselkedjen üzlettársaival, a munkásembernek pedig biztosítja a mindennapi kenyér megkeresése után a családi életére a Mindenható Istennek áldását. Az ima erőt ad minekünk és közelebb hoz bennünket a jó Istenhez.--------o-------AZ ANGOLOK VESZTESÉGI KIMUTATÁSAI. Az ideérkezett hivatalos német veszteségi kimutatásokból kitűnik hogy a németek összes vesztesége az utóbbi hó folyamán 35.198 embert tesz ki. Ezzel együtt a német veszteség a háború kitörése óta 2,667,372 ember. A háború óta elpusztult nem-katona angol alattvalók összes száma 3153. Ezt Asquith miniszter- elnök egy Hunter nevű őrnagyhoz intézett levelében közli. Ezek között 2750 személy van, akik az ellenség által elsülyesztett kereskedelmi hajókkal együtt pusztultak el. A fenti kimutatás azt is igazolja, hogy a németek veszteségei a Verdun körül lefolyt harcokban megközelítőleg sem olyan borzalmasak, mint azt a francia jelentések tüntetik fel, melyek 150—170 ezer főnyi német veszteségről meséltek.
