Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1916 (17. évfolyam, 4-53. szám)

1916-04-29 / 18. szám

4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 18. sz. ÁPRILIS 29. Vol. XVII. April 29, 1916. No. 18. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 4 Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkéez Szerkesztőség és kiadóhivatal: 451 E. 116th St., New York. Minden levél, közlemény, egyházi én egyleti tudósítás, felszólalás és hir­detés e cimre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 454 E. 116th St., NEW YORK Telephone: Harlem 1893 Előfizetési árak: Amerikában egész évre............$1.00 Magyarországra egész évre...$3.00 HXJNGARIAN-AMERICÄN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church Ü. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor: Rev. LADISLAUS HARSANY1 Subscription rates One Year $1., Half Year 50c — Foreign Countries One Year $3, Half Year $1.50 A mi munkánk “Protestáns evangélisták és a katholikus országok.” E cimmel foglalkozik a ‘ ‘ Catho­lic Times” londoni újság a pro­testánsoknak ezidén Panama vá­rosában tartott konferenciájával. A konferenciát Rogas, panamai püspök szívesen megakadályozta volna; ez kitűnik abból, hogy an­nak kezdete előtt két hónappal inzultusnak nevezi az ottani ka- tholikusokra nézve az evangélis­ták azon kijelentését, hogy “La­tin Amerikát evangélizálni kell! ’ ’ Tiltazok az ellen, hogy a nép er- kölcsiségét felemeljék. Ilyen ki­jelentéseket támadásnak vesz a londoni iró s hozzá teszi azt, hogy ne várjanak türelmet ezek után a protestánsok tőlük. Úgy tűnik fel nekünk, hogy a londoni cikkező ur “elvetette a sulykot”. A Panama környékén élő népeket civilizálni ép úgy, mint evangélizálni szükséges. Ezt pedig nem fogjuk másoktól vár­ni, hanem magunk érezzük a fele­lősséget. Ha katholikus testvé­reink betöltötték volna a mezőt mindenütt munkálkodásukkal, — most mi nem féltenők azon hátra­maradt embereket. És kell emelnünk az ő erkölcsi állapotukat is. S emellett mi nem állítjuk, hogy mi az erkölcsiség magaslatán állunk. Ha azt elhi- te.tnőnk magunkkal, hogy maga­san állunk, kizárnók a fejlődés le­hetőségét. Miért kel hát ki az említett “London Times” írója a katholikus országok erkölcsének védelmére oly hevesen? (Hogy pedig lynchelés van Észak-Ame- rikában, az bizonyára nem a pro­testáns lelkészek munkája!) Higyjék el tehát a mi katholi­kus testvéreink, hogy mi csupán Isten országáért dolgozunk s ne ringassák magukat abban, hogy a világ-missziót ők monopolizálhat­ják. Ismerjék el azt, hogy az er­kölcsi életet még lehet fejleszteni. --------o-------­Benső viszonyunk Istennel. Istennel való viszoynunkat Jé­zus tette szorossá. Mi mindnyá­jan gyermekei vagyunk a Minden­ható Atyának s igy egymásnak a testvérei is. Egy alkalommal a Mester roko­nai és anyja a hallgató sokaság­ban ültek. Többen figyelmeztet­ték Őt, mondván: — íme, a Te Anyád és Atyádfiái keresnek Té­ged! Felelvén nekik, Ő igy válaszolt: — Kicsoda az én Anyám, vagy az én Atyám fiai kicsodák? — Kö­rülmutatva a sokaságra szóla: — íme, az én anyám és az én atyám fiai! Jézus nem íokonaihoz való hűt­lenségét fejezte ki ezzel. Nekünk sem azt mondja, hogy vessük meg vagy hagyjuk el rokonainkat. — Mikor a mennyországba való menetelről beszél, csupán azt kö­veteli, hogy hagyjuk el őket, ha az üdvösségben akadályoznak. Is­tennel való viszonyunkat ugyanis elsősorban kell tökéletesítenünk. S ha vele egyszer szövetséget kö­töttünk, embertársainkkal és ro­konainkkal is meghitt állandó jó legyen a viszonyunk. De hogyan lehetünk Istennel és Jézussal bizalmas viszonyban?. .. Megfelel erre az Ur: — Valaki azt cselekszi, amit akar az Isten, az nékem az én atyámfia! íme, itt az utasítás, ismerjük meg és cselekedjük Atyánk aka­ratát, életünket rendezzük úgy he, amint azt az Igében s Jézus példá­jában láthatjuk s Istennek gyer­mekei, Jézusnak, valamint egy­másnak testvérei leszünk. S bár sokan életüket Isten aka­rata szerint rendezik he, még sem tudnak Hozzá őszinte bizalommal fordulni. Istennel való érintkezé­süket gyakran foi’mákhoz, alkal­makhoz kötik. Vagy félnek Is­tent minden apró-cseprő bajaikkal “háborgatni”, vagy teljesen Reá bizzák minden dolgaikat, hisz — “úgyis ismeri minden gondolata­inkat, minden kívánságainkat”.. E hibák vagy bizalmatlanságra. vagy fatalizmusra vezethetik az igaz, legjobb keresztyént is. A gyermeki bizalomnak egy ra­gyogó példáját adta egy Elza ne­vű berlini kis leány, ki “Szeretett Istenünknek a Mennyben” cím­mel levelet küldött Istennek a pos­ta utján. Kifejtette ebben azt, hogy atyja a “ Landsturm ”-nál szolgál s miután rég nem látta őt mára engedje meg Isten, hogy az atyja hazajöhessen. A gyermek Berlinben él anyjával s négy kis testvérkéjével nehéz időket éltek át a családfő eltávozása óta. — Anyám mindig sir, — Írja a kis Elza a levelében, — s három hét múlva apánknak s Gretchen- nek a születésnapja lesz. Nem engednéd meg, hogy apánk haza jöjjön?!... A postahivatalnokok, akik fel­bontották a levelet, nagyon át vol­tak hatva a gyermek Isten iránt való végtelen bizalmával. Nem küldték vissza a levelet “pontos címzés” végett, sőt felkutatták a kis Elza apja ezredének a helyét és a parancsnoknak továbbították a gyermek sorait, Őt meghatotta a gyermeki lélek e nagyszerű megnyilatkozása s ha­ladék nélkül szabadságolta a haza­imádkozott családapát, . így esett meg, hogy a “Mama és Gretchen” születésnapjának reggelén az apa betoppant a csa­ládi hajlékba. Szükségtelen mon­dani, hogy a találkozás öröme ki­mondhatatlan volt, A kis Elza az óta nem kevesebb bizalommal tár­salog Istennel, ki haza vezérelte atyját. Ilyen kell, hogy legyen minden keresztyénnek Istenben való bizal­ma. Jézus is figyelmeztetett, — hogy ha úgy nem vesszük Istent és az Ő országát, mint a gyerme­kek, soha sem lehet Vele való vi­szonyunk szoros, bizalmas. Isten és Fia sokkal jobban sze­retnek bennünket, mint a legjobb földi barát. Miért ne érintkez­zünk mi is úgy velük, mint a kis Elza. Jézusnak igen, barátai vagyunk. S ez a barátság megtisztija az éle­tünket, betölti Szent Lélekkel, és megtart az Idveség utján, végül pedig Atyánkkal egyesit. Sasszemü megfigyelései, by hand. A BIBLIA A SZÁLLODÁKBAN. New York forgalmas szállodái­ban minden szobában bibliákat he­lyezett el a New Yorki Biblia Tár­sulat. Az ilyen célra ingyen szol­gáltatott bibliák száma eddig har­mincháromezer. Az Astor-szálló- ban nyolcszáz, a Plazá-ban pedig kétszáz ilyen biblia van. Lelki élet MILYEN A SZÖVÉSED? — A szövésbe, amit életnek ne­vezünk, igen jó egy világos, ara­nyos szálat is beleszőni! így szólt egy fiatal leány vak társaihoz. Én és a vakok tanitó- ja abban a percben érkeztünk oda, amikor ő ezt a többieknek mond­ta, meglepetésünkben az ajtó előtt megállottunk. Mindnyájan olyan vígak voltak, dacára annak, hogy örök sötétségben éltek. — Lássa, — szólt hozzám a ta­nító, — itt rögtön gyakorlatban láthatja, hogy a kis csapat bele- szöttte életébe az aranyos szálat. Milyen szálat szőttél’, kedves ol­vasóm, az életedbe ? — Sötétet, vi­lágosat? Sokan haragszanak, per­lekednek, kicsiségek miatt, mások nehézségekbe keverik magukat. S a szövőnek nagy fáradtságot ad­nak a szál felgombolyitásával s a minta igy aztán sokszor kuszáit, elmosódott lesz. Az élet szövőszéke állandóan és folytonosan működik, melybe min­dennapi munkánk egy szálat he­lyez bele, amely aztán az örökké­valóságban felgombolyittatik. Vigyázz tehát, legyen reá gon­dod, hogy e szálak világosak, ara­nyosak legyenek! A HORGONY. Két halász a korcsmából kijö­vet vissza tért a hajóba. Elkezd­tek evezni, de bármint is erőlköd­tek, hajójuk csak nem mozdult el csak körbe forgott tehetetlenül. Egyik a másikat okolta ezért s majd hogy csaknem összevesztek miatta. A megfeszített munka a nagy erőlködésben azonban kijó­zanította őket és ekkor észre vet­ték, hogy elfeledték a horgonyt felhúzni. Hány ember jár éppen igy, a ki xij életet akar kezdeni? Nem ha­lad előre... Miért ? Mert valami kedvenc bűn fogva tartja. Segitsed Isten az ilyeneket vi­lágossághoz, hogy felismerjék az őket fogva tartó horgonyt —bűnt — és azt eloldozva, evezzenek a magasság felé. KETTŐRE VOLT SZÜKSÉG. Egy ember beszélte, hogy az ő megtérésén ketten is közreműköd­tek. — Ketten? Hisz azt egyedül Is­ten eszközni, — felelték neki egy­szerre többen. — Az én megtérésemnél a Min­denható mellett én is ugyancsak dolgoztam. Mindent megtettem, amit csak megtehettem, hogy el­lenszegüljek s Ő is mindent meg tett, hogy megnyerjen. A győz­tes Ő lett...

Next

/
Oldalképek
Tartalom